Banánköztársaság
Szanyi Tibor: hiénák
Értsük ezt a jelzőt rögtön napjaink három rút primadonnájára, azaz Orbánra, Magyarra és Gyurcsányra, bár valószínűleg kisebb hiénák lennének, ha nem állna közre a még nagyobb hiéna, vagyis a sajtó és a média!
A felsoroltak egymásból élnek
Marcangolják, harapják egymást a pillanat uralásáért, majd a nap végén megkérdezheti magától a polgár, hogy oké, de vajon olcsóbb lett-e a kenyér?
Nem, nem lesz olcsóbb, sőt inkább drágább lesz minden, hiszen a gyakran nevetséges acsarkodás elképesztő energiákat pazarol el, márpedig nem csak az idő, de az energia is pénz. Az elmúlt napok legnagyobb versenye azon volt, hogy a töltéseken és a gátakon ki tud nagyobbat homorítani, illetve ki melyik médiát éri utol, hogy bekerüljön a fősodorba, majd utána a firkászok szedjék őket darabokra, hogy ki milyen szép, vagy rusnya?
Mindeközben a nép jól szórakozott, s egy-két elárasztott ház tulajdonosait leszámítva, egy izgi fotelszurkoláson van túl. A vérmesebbek még a Duna-partra is kimentek bámészkodni, s amolyan piknik-hangulatban nézegették a hömpölygő vizet.
A rút primadonnák arcpirító ugrabugrálásainak dacára is van bőven tanulság
Azonban kezdjük azzal, hogy – ugye – élő ember nincs ebben az országban, aki akár egy pillanatra is komolyan venné bármely politikusunk lapátolásainak árvízvédelmi értékét.
Mégis, a média és az olvasók sajnos kicsit eljátsszák, mintha ennek bármilyen gyakorlati értelme lenne. Ha én miniszterelnök lennék, sok minden más mellett elrendelném, hogy árvíz idején a civileknek semmi rohangálnivalója ne legyen a munkálatok környékén, hanem álljanak fegyelmezetten rendelkezésre az illetékesek hívó szavára! Az árvíz ugyanis élet és balesetveszélyes, azaz felkent szakemberek iránymutatása nélkül nem lehet érdemben védekezni. A budapesti rakpartokon talán lehet házibulizni, de a töltéseken kevésbé. Lassan tudomásul kell vennünk, hogy egyre gyakrabban lesznek árvizek, ennél fogva a folyók kicsit nagyobb életteret követelnek maguknak, ezért jó lenne rögzíteni, hogy akik árterületekre építkeztek, azok vagyontárgyait a (szegényebb) közösség nem fogja megvédeni! Nem zárom ki, hogy akár a folyók közepére is lehet építkezni, lásd a hidak pilléreit, azonban akkor tessék eszerint cselekedni, s nem arra várni, hogy valami kókler polgármester, vagy miniszter majd megígéri, hogy megvédi például a Római partot! Hát nem! Így is elég röhejesnek látszott, ahogy a Tisza-fanatikusok erőlködtek egy két gazdag ember házának környékén, hátha jut nekik egy-két pixel a fotókon.
Ugyanilyen fontos, hogy a partokon való lapátolás az olyan kétszáz évvel ezelőtti technika. Jobb helyeken ugyanis a homokbányákban jól gépesítetten töltik a zsákokat, hogy a helyszíni védekezőknek csak pakolniuk kelljen! Felelős politikus tehát nem áll be lapátolni, hanem igyekszik a dolgokat megszervezni. Ettől főnök, vagy nem?
Szerencsére a mostani árvíz az eddig ismert maximumok alatt maradt, ami jól kezelhetővé tette a védekezést
Ráadásul sikeresen. Emberéletben nem esett kár, az anyagi veszteség minimális, szóval ha a vizsgázók eredményeit nézzük, akkor a hatóságok megérdemelnek egy csillagos ötöst. Igaz, a kormányoknak viszont inkább egy csillagos egyes járna, ugyanis az elmúlt évtizedekben a megannyi árvízvédelmi fejlesztés dacára egyetlen egy olyan projekt sem indult, ami a megváltozott klímát venné alapul. Például, hogy a nagyobb árvizek során pillanatok alatt telítődő vésztározók helyett csatornarendszerekre lenne szükség, azok közül is elsősorban a Duna-Tisza csatornára.
Nos, az árvízi bohócok és hiénák most vehetnek egy nagy levegőt, hogy hamarosan Strasbourgban folytathassák a csörtéiket, ami egyelőre pont az árvíz miatt elmaradt, de ami késik, az esetleg nem múlik.
Már ha egyáltalán lesz csörte.
Az Európai Parlament ugyanis a legkevésbé sem alkalmas terep a hazai problémák intézésére, mégha egyesek komoly energiákat “feccolnak” is az ellenkezőjébe.
Az írott és íratlan szabályok többnyire azt követelik, hogy a magyar (stb.) képviselők odahaza kérjék számon a kormányaikat, s az EP-ben inkább másoknak adják át a terepet, azaz európai dialógusok folyhassanak! Mondjuk egy magyar parlamenter inkább egy spanyol, német stb. főmuftit kérhessen számon, s így elkerüljük a bennfentes üzengetéseket!
Bármilyen furcsa, ha történetesen Magyar, Dobrev és Orbán azon kezdene lamentálni, hogy melyikük lapátja volt nagyobb a gáton, akkor egészen bizonyosan 718 további képviselő kezdené halálra unni magát a teremben, majd egy idő után akár meg is lehetne vonni tőlük a szót.
A sajtóhiénák akármennyire is hegyezik a klaviatúráikat hatalmas összecsapást vizionálva, jómagam úgy vélem, ilyesmi nem lesz
Ugyanis sem Orbánnak, de még Magyarnak sem áll igazán érdekében a nekifeszülés, bármennyire is kecsegtető alkalomnak tűnik.
A személyes megmérkőzés bevállalása ugyanis mindkettejük számára tekintélyvesztéssel fenyeget, hiszen a Magyar mögötti Európai Néppárt nyilván nem azért ad neki felszólalási időkeretet, hogy személyes csörtéket bonyolítson, hanem hogy a párt mondanivalóját domborítsa ki, de Orbánnak sem állna jól a csip-csup párbajozás olyan témákban, amiket a strasbourgi hallgatóság 99 százaléka talán nem is ért.
Persze adódhatna olyan ügy, amiben akár közösséget is vállalhatnának az árvíz kapcsán, nevezetesen számon kérni Ursula von der Leyen-t, hogy az árvízi kárpótlásra jogosult országok között miért nem sorolta fel Magyarországot?
Nyilván ez sem kockázat nélküli, ugyanis a nagy esők tőlünk Nyugatra zajlottak, ezért a pusztítás is ott volt nagyobb, egészen konkrétan egyáltalán. Nálunk talán egy boka sem tört el, az ár nem vitt el házakat, a gátak sehol nem szakadtak át, hiszen a Duna Magyarországra, vagy lejjebb jutva már a saját medrében maradva is szétteríti a víztömeget, szóval kemény helyzet volt, de biztonsággal tudtuk tartani a frontokat.
Ha a kormánynak mégis nagyon fontos az árvizek kapcsán pénzhez jutni, akkor nosza, tessék ilyet igényelni a sok-sok milliárd eurónyi fejlesztési forrásokból, illetve tessék úgy viselkedni, hogy egyáltalán ilyesmikhez hozzájuthassunk. Az EU rendszeres szemen köpködése biztos nem a legjobb módszer.
Szerző
