Szanyi Tibor: magyar-e a Magyar-projekt?

Az angol “revese engineering”-nek nevezi az ún. visszafejtést, vagyis amikor szakemberek szétkapnak egy adott terméket, projektet és utólag jól megállapítják, hogy az eredeti gyártó mit, miért és hogyan csinált? Ehhez persze kell maga a végtermék, estünkben a június 9-i választások eredménye. Most még csak a félkész terméket vizsgálhatjuk.

Kezdjük az alapkérdéssel!

Képes-e egy MP monogramú magányos farkas mindennemű előgyakorlat nélkül a semmiből előállítani egy full-extrás AMG Mercedest, ráadásul 1 hónap alatt, és pazar finanszírozásban? Nyilván nem. Amit ugyanis látunk, az egy igen alaposan előkészített, több nyitott opcióval is számoló, tehát rugalmas, ám konzisztens terv kivitelezése. Első ránézésre amerikai, második ránézésre esetleg akár magyar, harmadik ránézésre viszont leginkább (vegyes) külföldi operáció körvonalai mutatkoznak, de mindenképpen erős, gondos csapatmunkáé, ami messze nem ma, de még csak nem is februárban kezdődhetett. Kísértetiesen hasonlatos MZP hat évvel ezelőtti felbukkanására, csak most jóval profibbnak néz ki minden.

Március 15 "Magyar-módra" - Így ünnepel a harmadik erő

A történetben fideszes jellegzetesség kevés van,

minthogy Rogánék módszere a “mérünk-cselekszünk-mérünk” megközelítés, amelyben nem a végtermék, hanem a végeredmény a fontos. (Értsd: nem jó autó, hanem elégedett vásárló a cél.) Itt ilyen most nem nagyon látszik, bár ki sem zárható. A nyugati tipusú projektek viszont leginkább valószínűségekre épülnek, jelen esetben az ellenzéki pártok java részének eltüntetése látszik fő törekvésnek, mellékesen a kormányoldal gyengítése is. Először tehát ellenzékváltás, és csak majd (!) kormányváltás. Ugyanezzel indított MZP is. Sőt, egy Orbán nélküli Fidesszel való koalíció sem kizárt. Ez így amerikai modellnek tűnik, azaz nem legyűrni, hanem csak meggyengíteni az “oroszokat…”.

MP mondanivalója éppúgy tökéletesen középre illesztett, mint láthattuk MZP-nél

Ez egy rettenetesen nehéz mutatvány. Mint a cirkuszi egyensúlyozóké. Mégis, a mesterséges intelligencia lólába erősen kilóg, azaz ötvözi a leggyakrabban vázolt problématérképeket, ám kerüli a megoldások konkretizálását. Kizárólag precízen középre célzott mondatok, azaz a mérsékelt jobboldaliság vegyítése bizonyos szociális minimumokkal, kormányoldaltól és ellenzéktől egyaránt befogadott pozíciók, de a legforróbb konfliktusforrások, például a cigánysággal kapcsolatos gondok következetes kerülése. MZP ugyanígy kezdte, csak aztán mindenbe belegabalyodott.

Egy amatőr, illetve egy kezdő troll a töredékét sem tudná felmutatni annak a kiterjedt médiamunkának, ami most is kiviláglik

MP simán hozza az egyébként irgalmatlanul időrabló, mások facebookos stb. oldalán végzett reagálásokat (!), kb. 10-20-szorosát annak, amire egy ember fizikailag képes. Emellett Sztahanovot lepipálva tájékozódik, szervez, “probléma-elhárít”, egyeztet, vidéket jár, eszik, alszik stb. Ugyanezt a megsokszorozott Duracell-nyuszit, láthattuk MZP esetében is a kampánya alatt. A több milliós podcast nézettségekhez ugyancsak robotok kellenek, amit jól tükröznek a közvéleménykutatók beblöffölt számai.

MZP-nél is csak jóval később derült ki a masszív, biztos és külső finanszírozás, ami gyógyszövegileg baráti, mikró stb. finanszírozásnak volt hazudva. Mindkét esetben azonban hasonlóság, hogy az érintett főjelölt biztos lehet abban, hogy kudarc esetén ott van neki a garantált “piaci megélhetési” védőháló, s abban is biztosak, hogy az operációiknak szinte korlátlan a pénzügyi háttere.

Magánember(ek) hétszentség, hogy a saját pénzükből nem vágnak bele egy tömegrendezvény 20-30 millió forintos (elő)finanszírozásába, két héttel a semmiből való bejelentkezés után és két héttel a rendezvény előtt, csak ha tutira garantált a külső pénz.

Az eddig látottak finanszírozási értéke 150-200 millió forint lehet,

s ha valóban indulni kívánnak az EP-választásokon, az alapestben is plusz 2-300 milliós ráfordítás, ám ha el akarják érni az 5 százalékot is, az nem áll meg 500 millió, de inkább 1 milliárd alatt. Emlékezetes, hogy

Gattyánék 2 milliárd forintból tudtak zöldmezős 1 százalékot csinálni.

Ez a Magyar-projekt jóval átgondoltabb, jóval profibb, ezért talán olcsóbb is, azonban kizárható, hogy 1 milliárd font alatt érdemes lenne belevágni. Ennyi kell ugyanis a szubminimális eredményekhez. Ekkora összegű politikai kockázatvállalási erőforrás viszont Magyarországon nincs, pontosabban csak a Fidesz oldalán képzelhető el, de ennél egy fokkal valószínűbb a nemzetközi háttér. (Gattyánéknak nem voltak politikai ambícióik, ott egy durván 20 milliárd forintos államilag zárolt vállalati összeg felszabadítása volt a cél eme szívesség árán, kvázi borravalós arányban.)

B-verzióként érdemes megfontolni a Rogán-szálat

Árulkodó jel lehet, hogy MP kezdetben Rogánra ontotta a tűzérségét, majd 180 fokos fordulattal abbahagyta a személyeskedést általában is. Innentől kezdve viszont leállt a Megafon pocskondiagépe, sőt, lemondták a konkurrens Békemenetet is, miközben a kormány- és az ellenzéki média soha nem látott felhajtást produkált a március 15-i zászlóbontásnak. Történt ez úgy, hogy az ellenzék most nincs beavatva, és prüszköl is rendesen, ám ha Rogánék reklámokkal megfizetik, akkor azért bőséggel írnak a cirkuszról. Ebben az egészben az lehet a Fidesz haszna, hogy az ellenzéki sajtó a választásokig ezzel a blöffel lesz elfoglalva, tehát Orbánék magabiztosan gyalogolhatnak a céljaik felé.

MP pénzügyi hátterének azonban óriási szerencséje is van

Ha Rogánék nem látták volna meg a kedvező pillanatot Novák eltávolítására, hanem beérték volna erős megfenyítéssel, vagy bezsarolással is, akkor most sokkal simább terepekkel szembesülnének, s nem buktak volna rengeteg szavazót.

Magyar Péter: Rogánnak mennie kell és a helyében nagyon vigyáznék, hogy a hajam szála se görbüljön