Szanyi Tibor: Nyugat Zrt. – Orbán, a mikro-részvényes

Képzeljünk el egy zártkörűen működő részvénytársaságot, ahol van egy 0,1 százalékos mikro-részvényes, aki a taggyűléseken és a nyilvánosságban folyamatosan prüszköl, ám amikor “üzleti” döntésekre kerül sor, következesen megszavaz mindent, amit a menedzsment javasol! A “maradék” 99,9 százalék nyilván átlép a problémán, mondván kit érdekel, ám akit mégis, az legfeljebb annyit nyugtáz, hogy kissé idegesítő a nyavalygás.

Az viszont biztos, hogy ezt a mikro-részvényest igazából senki nem veszi komolyan

Az említett mesebeli mikro-részvényes a valóságban Magyarország, pontosabban annak miniszterelnöke, Orbán Viktor. A cég neve pedig Nyugat Zrt., amely jelenleg 50 országot ölel fel, akik pedig a világ gazdaságának felét összpontosítják.

Ebben a képletben hazánk kifejezetten felesleges hülyeként viselkedik, amit azonban a magyar nép egész jól visel. Ebben a ‘belül is vagyok, kívül is vagyok, de tulajdonképpen sehol sem vagyok’ politikában könnyű eltévedni, s például nem észre venni, hogy az orosz-ukrán háborúban alighanem fordulópont körvonalazódik. A probléma részesei ugyanis egészen újszerűen kezdtek el viselkedni az intenzív csatározások első évfordulóján. Elmaradt ugyanis a sokak által félt gyilkos tűzijáték, viszont a nagy játékosok mindegyike hihetetlen diplomáciai pörgésbe kezdett. Az amerikai elnök sajátos frontlátogatásra indult, a térség kilenc állama békenyilatkozatot adott ki, az orosz elnök kétfordulós fogcsattogtatást adott elő, a kínaiak béketerv forgalmazásába kezdtek, az ukrán elnök pedig nyitottá vált a külső erők okos ötleteire.

Ne tévedjünk meg, messze van még a fegyvernyugvás,

viszont jó jel, hogy inkább a politikusok, s kevésbé a fegyverek szavát hallhattuk ezen az évfordulón. Ez akkor is eredmény, ha a beszédek igen sok fenyegetést tartalmaznak, mert a fenyegetés egy fokkal mégis csak jobb a gyilkolásnál. Az igazi persze a béke lenne. A sors fintora, hogy előbb-utóbb Orbán Viktornak sajátos igaza lehet, hiszen semelyik háború nem tart a világ végéig, illetve elvileg egy ilyen háború teoretikusan mégis felmerül, konkrétan az atomháború.

A legvalószínűbb forgatókönyv tehát, hogy miközben a magyar miniszterelnök a zavarórepülésein kívül semmit sem csinál, a béke egyszer csak beköszönt.

Legfeljebb nem olyan lesz az a béke, mint amilyet Orbán képzel. Számára az üzlet a legfontosabb, viszont nyugodtan tarthat attól, hogy pont az eljövő békeidők üzleteiből fog kimaradni.

A kibiceknek ugyanis nem osztanak lapot.

A Nyugat Zrt. részvényeseinek azonban van egy igen jól elkülönülő csoportja, amit nevezzünk baloldalnak,

amely éppen hogy a háborúban látja mások nagy üzletét. Ők éppen mostanság fogalmaztak meg egy konkrét kiáltványt, ami egyértelműen arra szólítja fel az európai vezetőket, hogy ne üljenek fel a fegyverszállítások eszkalációjának vonatára, hanem álljanak egy olyan tűzszünet és béketárgyalás élére, amely Európa győzelmét jelentené az orosz-amerikai rendezés helyett. Ennek a baloldalnak sajátos lerakata az az 52 magyar közéleti személyiség, akik tőlük meglehetősen szokatlan egységben csatlakoztak Sahra Wagenknecht német képviselő által kezdeményezett ‘petícióhoz’. Ez a kiáltvány ugyan a német kancellárt nógatja, hogy vállaljon meghatározó szerepet, de valójában a méltányos rendezésben érdekelt emberekhez szól.

Ha béke lesz, annak persze sok gazdája lesz

A Nyugat Zrt-n belül, s a konkurenseknél egyaránt. Orbán is nyilván majd győztesnek akarja láttatni magát, de hogy rajta kívül ki fogja még ezt gondolni, az egy igen nagy kérdés.

Kapcsolódó