Székely Sándor: iszonyatosan unalmas, hogy állandóan azt kell hallgatnom, hogy mi lesz a jogállammal, miközben az embereknek egyre nagyobb megélhetési gondjaik vannak

Aktivistából mozgalmi vezető, majd fővárosi önkormányzati képviselő lett. Onnan pedig az Országgyűlésbe harcolta be magát. Most radikális baloldali megoldásokkal, osztalékadóval, 200.000-es nettó minimálbérrel, és megtriplázott családi pótlékkal üzen Székely Sándor, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom egyik alapítója.

„Az a missziónk, hogy felszámoljuk az elmúlt 30 év gyakorlatát..”

Só Péter: Át fog menni a határozati javaslata?

Székely Sándor: Melyik?

S.P: Amiben, többek között 98 százalékos osztalékadót akar 48 millió forint feletti összegekre, valamint amiben 37.500,- forintos családi pótlékot adna gyermekenként?

Sz.S: Viccel?

S.P.: Nem merek, mert a szerkesztőm szerint a politikában nincs helye a humornak.

Sz.S.: Ne vicceljen!

S.P.: Nem viccelek.

Sz. S.: Na jó. Alapvetően most a többi ellenzéki pártra várok, hogy hátha csatlakoznak, aztán közösen beadjuk a javaslatot. Ott először a Gazdasági bizottság elé fog kerülni. És reméljük onnan a Parlament elé.

„Nekünk ez az utunk…”

S.P: És csatlakozni fog a többi párt, mit gondol?

Sz. S.: Nem tudom. Ez így nekik valószínűleg túl durva, túl radikális, túlságosan balos lesz. Ki kéne lépni a kereteik közül. Mi ezért nem haragszunk rájuk, továbbra is nyitottak vagyunk a politikai együttműködésre, hiszen a Fideszt le kell váltani, azt meg csak közösen lehetséges. Nekünk ez az utunk.

Az a missziónk, hogy felszámoljuk az elmúlt 30 év gyakorlatát, hogy itt az embereket a halálba dolgoztatják, sajnos sokszor szó szerint a nagy büdös semmiért. Így tudunk üzenni a társadalomnak, hogy mi, az Igen Szolidaritás pártban úgy gondoljuk, hogy normális munkáért érdemi fizetést szeretnénk adni az embereknek. Be szeretnénk fejezni azt a korszakot, amikor a magyar emberek 60-70 órát dolgoznak, hogy összejöjjön annyi pénzt, amit amúgy 40 órányi munkával kéne megkeresniük.

„Nagyon remélem, hogy populistának állítanak be….”

S.P.: 37.500 forintos családi pótlék, 200.000 forintos minimálbér, osztalékadó. Nem fél, hogy besorolják magát menthetetlen populistának? Ezek valójában üres ígéretek, nem?

Sz.S.: Nagyon remélem, hogy populistának állítanak be. Az úgynevezett néphez beszélek, nem a politikai, kulturális, gazdasági elitnek. Arra vannak más szervezetek. Amit mondunk az az utolsó számig ki van számolva, ezek az intézkedések benne vannak a magyar gazdaságban. Az egy más kérdés, hogy a jelenlegi vezetés, valamint a nagy cégek – most engedjük el, hogy haza vagy külföldi multik és bankok – úgy gondolják, hogy amíg az emberek éhbérért is hajlandóak dolgozni, addig minek emeljék meg a fizetéseket?

S. P.: Jó, de a családi pótlék valójában segély.

Sz. S.: Nem. Ez az állam hozzájárulása ahhoz, hogy azok az emberek, akik a felelősen viselkednek a társadalommal szemben, és gyermeket vállalnak, hogy népünk a következő 1000 évre is fent maradjon, normálisan tudjanak élni. Ha Orbán Ráhelre, és az összes NER-gyerekre van sok száz milliárd forintunk, talán elbírja az ország, hogy azoknak is jusson valami, akiknek a szülei nem lopnak, cserébe heti 60-70 órákat dolgoznak.

„…Lebuktam….”

S.P.: Az előbb azt mondta, hogy a kulturális, gazdasági és politikai elitnek beszélnek nagyon sokan. A többi ellenzéki pártot ezzel valójában kritizálta? Hogy lesz ebből szövetség?

Sz. S.: Lebuktam. Igen, valóban. Iszonyatosan unalmas, hogy állandóan azt kell hallgatnom, hogy mi lesz a jogállammal, a sajtószabadsággal, és a többi amúgy nagyon fontos dologgal, miközben az emberek nagy részének harminc éve megélhetési gondjaik vannak? Tényleg azt hiszi valaki, hogy a jogállami kérdések napirenden tartásával választást lehet nyerni bárhol? Ne szórakozzunk már!

S. P.: Azért a jogállam, a sajtószabdság, a demokrácia elég fontos dolgok, nem?

Sz. S.: De. Azok. Sajnos nem lehet őket sem megenni, sem pedig nyaralni menni belőlük.

S.P.: Jó de akkor most önök, diktatúrát akarnak?

Sz. S.: Dehogyis. Anyaszervezetünk a Szolidaritás Mozgalom majd mindegyik demokráciát, jogállamot, vagy sajtószabadságot védő tüntetés szervezője volt. A legkisebbtől a legnagyobbakig. Ez nem kérdés.

„Vajon mellénk állnak-e…”

S.P.: Akkor mi a kérdés? Nem értem amit mond.

Sz. S.: Az a kérdés, hogy azok a szervezetek, politikusok, akik szenvedélyesen védik a demokráciát a szabadságjogokat, és akik mellett mi számtalanszor már kiálltunk, azok

vajon mellénk állnak-e abban a harcunkban, hogy a szabadság jogok mellett, pénzt is adjunk az embereknek. Nem csak picit, hanem sokat.

Annyit, amennyiből normálisan meg tud élni egy család. Tudnak sportolni, szórakozni, pihenni, tanulni, fejlődni úgy, hogy a szülőknek nem kell belerokkanni ebbe.

Újraosztott lapok….

S.P.: Maguk újra akarják osztani a lapokat, a tőkésekkel és az állammal?

Sz. S.: Bingó. Új társadalmi szerződés kell. El kell érni, hogy a magyar munkások, dolgozók büszkék legyenek magukra és a munkájukra, ne dőljenek be az elmúlt harminc év agymosásának, és merjék kiharcolni a jogot arra, hogy jól éljenek. Fekete munka, harmadik műszak és hétvégi fusizás nélkül.

S.P.: Nem lesz egyszerű, ugye tudja?

Sz. S.: Azt érezzük, hogy elképesztő módon feszül a magyar társadalom. Pártomat az Igen Szolidaritást a liberális ellenzéki médiában és a kormányoldalon is kinevették, amikor 2 hónapja bejelentettük. Nyíltan szembe mentünk a mainstreammel. Azóta az van, hogy lopják a szlogeneinket, másolják az internetes megoldásainkat, és már egyáltalán nem nevetnek rajtunk. Pontosan tudják, hogy őszre mérhető támogatottságunk lesz.

S.P.: Na de ha másolják magukat, honnan fogják az emberek tudni, hogy maguk az eredeti verzió? Nem fél attól, hogy a nagy zajban nem hallatszik meg a maguk neve?

Sz. S.: Egyáltalán nem. Mert persze a jelszavainkat másolják, de számainkat már nem. Mi kuriózumként a magyar politikában nem félünk az olyan lózungnak ható mondtatok mellé, hogy a szociális válságot fel kell számolni és cserébe pénzt kell adni az embereknek (a párt jelmondata – a szerk.), számokat is tenni.

Nem félünk a 200.000 forintos nettó minimálbértől, valamint a 37.500-as családi pótléktól sem. Ezt a kollégák már nem teszik meg, ők tudják hogy miért. Nem a levegőbe beszélünk. Ki fogjuk harcolni, hogy 2022-ben, ne csak arról szóljon a választás, hogy demokráciában akarunk-e élni vagy sem, hanem arról, hogy hogyan lesz több pénzük az embereknek, úgy hogy nagyjából fele annyit kell dolgozniuk.

Via muon.hu

Szanyi kapitány új irányt mutat