Szíjjártó Péter meséi felnőtteknek

Emlékeznek még Móka Misire, a nagy mesélőre? A nagyszerű Szuhay Balázsnak most akadt egy fölöttébb méltatlan utóda, Szíjjártó Péter. Ő is nagy mesélő. De mielőtt fabuláiról szót ejtenék, hadd álljon itt némi bevezető beszély.

A politikusok eszköztárában a hazudozás – mondhatni alapvető kellék

Rendes, normális demokráciában (amilyen például a svájci vagy a dán) a tisztességes politikus alighanem két okból folyamodik hazugsághoz: először azért, hogy újraválasszák; másodszor azért, hogy jogokat, előnyt, támogatást, kedvezményeket szerezzen választóinak (ebben a sorrendben) – nem mellékesen tehát azért is, hogy mindennek nyomán újra megválasszák. A választott politikus megszólalásainak mércéje más, mint mondjuk a kikapós férj vagy feleség mentegetőzéséé. Ugyanis a politikusok dolga, hogy az egymással újra és újra, ráadásul amorf módon szembe kerülő embercsoportok érdekellentéteiben próbáljon harmóniát teremteni olyképpen, hogy intézkedéseivel országa egészének érdekeit is szolgálja. Olyan politikus és vezető nincsen, aki képes a lehetetlennel megbirkózni, következésképp eléggé bizonytalan, hogy ki és miért minősíthető jó politikusnak. A bridzsben „lehet jó eredményt elérni, és lehet bukni is – jó licittel, rossz licittel; jó játékkal, rossz játékkal“ egyaránt. (Csepeli Miklós) Ilyen a politika is. Csakhogy kudarc esetén a politikában nem mentség, hogy „de én jót akartam!“ Vajon miként ítélhető meg az a politikus, akitől még ennyi sem telik? Orbán Viktor és pereputtya országvezetési, politikai teljesítményében (kormányzásnak nem mondanám) egyetlen valóban lenyűgözően magas színvonalú és hatékony fejezet van: a hazudozás.

A NER-ben az évek során kiépült a kormány tömegtájékoztatás feletti csaknem teljes ellenőrzése, független és ellenzéki hang alig néhány maradt

Még az internetes közösségi média tartja magát, s közli a tényeket, és ismerteti hátországukat a közönséggel. Ez kell a kormánynak a demokrácia és a sajtószabadság látszatának fenntartásához, ezért aztán a magunkfajta orgánumok hírt adhatnak a kormánysajtó figyelmén kívül eső eseményekről, véleményekről is. Nem mondom, hogy az igazságról, mert az igazság kényes jószág, nézőpont kérdése is, hogy a tények minek látszanak. No persze olykor-olykor, ha a független lapok és portálok már érzékenyen befolyá-sol(hat)ják a közvéleményt, akkor Fideszék megszüntetnek, bedarálnak néhány orgá-numot, sunyi módon átveszik fölöttük az irányítást, de igyekeznek ezeket az akciókat a kommunikáció világának megszokott eseményeiként feltüntetni – kissé amolyan rendőri módon: „nincs itt semmi látnivaló, kérem, oszoljanak!“

És most vissza mesepetikéhez!

Valójában mindez azért jutott eszembe (újra), mert a Telex jóvoltából értesültem Szíj-jártó Péter külügyminiszter egészen kivételes teljesítményéről. A drága, nagyeszű jó ember és macskajancsi kedden Genfben beszédet mondott az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában. A testület ülésén felülvizsgálják az emberi jogi helyzet alakulását Magyarországon az ötévente esedékes „Egyetemes Időszakos Felülvizsgálat” keretein belül. Szíjjártó úr mindjárt a bevezetőben elővette a bunkósbotot:

„A magyar kormány nem fogadja el, hogy bírálják a magyar demokráciát, hiszen olyan nép választotta meg a kormányt, amely nem tűrné az emberi jogok semmibevételét! Nem tűrnének a magyarok olyan kormányt, ami szembemenne az emberi jogokkal.“

Ennél többet idézni a beszédből túlbuzgóság lenne, ajánlom az olvasók figyelmébe a Telex tudósítását, abban minden benne van, sőt az is, ami nincs benne. (Szigeti Flóra, a Momentum politikusa a jelek szerint nem bírta cérnával: „A kormány jelentése teli van csúsztatásokkal és hazugságokkal, írta Facebook-posztjában, és közzétett egy táblázatot is, amelyben pontról pontra cáfolja Szíjjártó Péter mesedélutánjának fejezeteit.)
Az egész beszédben leginkább az érdekes, hogy valóban, jó szerint minden mondata tele van hazugsággal, s hogy a külügyminiszter ezt az ENSZ egyik tekintélyes testülete előtt szemrebbenés nélkül képes volt elmondani. Az Orbán-kormány 11 éves működése alatt az EU, független testületek és szakértők bizonyítékok tucatjait halmozták fel arról, hogy a magyar kormány miként veri szét a jogállamot, a sajtószabadságot, a demokráciát egészben, és miként lopja meg az Unió, és benne saját országa polgárait. És akkor jön Szíjjártó Péter, egy nyikhaj, és szembeköpi a világot – mondván: nekünk, keresztény magyaroknak ezeréves országunkban igazunk van, mert mindig igazunk van. És kész. (Ti pedig mehettek a fenébe! De ezt már csak én, a pennarágó tettem hozzá, mert az egész nyavalyás szónoklat csak így értelmezhető. Konkrétan: kilépünk az Európai Unióból, amint lehet.)
A bizottság tagjai bizonyára hümmögnek majd, idéznek Tavares és Sargentini képviselők jelentéseiből, ENSZ dokumentumokból, próbálnak érvelni, jóra inteni, valójában azonban csak egy újabb elmarasztaló értékelés várható, konkrét fenyítés nem. Ezzel véget ér a móka mára, zárul Peti mókatára. De választás azért talán lesz jövőre Magyarországon, s akkor a választók mondhatnak ítéletet hazudós Szíjjártóról, főnökéről és az egész díszes fideszes bandáról.

Szijjártó  VK-archív