Kerítésen innen
Szinetár Dóra esete az „egyszerűaggyal”: Római parti hekkező 2023 Európa, Föld bolygó
Tombol a nyár, akinek nincs alkalma messzebbre szökni hétvégén a fővárosból, azok közül sokan célba veszik a Római partot, ami mégis víz-közel. Ha már ott van az említett városlakó, szívesen enne-inna is. A tudatosabbja az önfeledt nyaralásimitáció közben sem feledi, hogy elemi kötelességünk amennyire tőlünk telik odafigyelni a Föld nevű bolygóra, amit kölcsönkaptunk és a gyerekeinknek, unokáinknak szeretnénk továbbadni….
Tombol a nyár, akinek nincs alkalma messzebbre szökni hétvégén a fővárosból, azok közül sokan célba veszik a Római partot, ami mégis víz-közel. Ha már ott van az említett városlakó, szívesen enne-inna is. A tudatosabbja az önfeledt nyaralásimitáció közben sem feledi, hogy elemi kötelességünk amennyire tőlünk telik odafigyelni a Föld nevű bolygóra, amit kölcsönkaptunk és a gyerekeinknek, unokáinknak szeretnénk továbbadni….
A teljes tudatlanság….
Szinetár Dóra, akiről köztudott, hogy rendkívüli mód figyel a környezetére, közösségi oldalán számolt be a hétvégi esetről:
„Római parti hekkező 2023 Európa, Föld bolygó – Megkértem előre a fiatalembert, hogy a sült édes burgonyát ne zárja le, mert benedvesedik a papírzacskóban, megpuhul, és úgy már nem finom-szerintem. Ezt meghallgatta, majd komótosan lezárta a papírzacskót. Elmondtam neki még egyszer, akkor kicsit duzzogva kinyitotta a papírzacskó száját majd az egész zacskót belerakta egy nejlon szatyorba. Bár a mozdulat közben szóltam neki, hogy
“köszönöm, nem kérek nejlon zacskót, hoztam magammal újra hasznosítható szatyrot”.
Fel is mutattam hogy mibe szeretném eltenni az elvinni való dolgokat. Ő mégiscsak beletette a nejlon zacskóba, majd közölte hogy
„már benne van”.
Mondtam neki, hogy akkor legyen szíves vegye ki belőle, mert én nem szeretnék nejlon zacskót, van nálam újrahasznosítható szatyor. Ismét nagy duzzogva kivette a nejlonzacskóból az édesburgonyát, letette elém majd mellé rakta a nejlon zacskót.
”Ezt azért odaadom.”
Mondtam neki, hogy köszönöm, de nem kérem, mert ahogy említettem nem szeretnék elvinni nejlon zacskót, azért hoztam magammal a saját szatyromat.
„Akkor kidobom a kukába”.
Mondta egyre sértődöttebben.
- „Dehát miért”?
- „Mert már volt benne valami.”
- “És?!?!”
Nem volt válasz….
Ezután megfogta a hekket, ami egyébként szintén benne volt már egy papírzacskóban, elővett egy újabb nejlonzacskót és azt is beletette.
„Köszönöm, de ehhez sem szeretnék kérni nejlon zacskót, még mindig nálam van a szatyor, amit azért hoztam, hogy elvigyem benne az ebédet.”
Most már végképp szájhúzva kivette a papírba csomagolt hekket a nejlon zacskóból, és ezt a nejlon zacskót is kirakta elém a pultra. Itt már nem kérdeztem semmit, csak ránéztem, próbáltam rájönni, hogy vajon rossz napja van, rám haragszik valamiért, vagy tényleg ennyire nem érdekli sem a saját, sem mások jövője.
(Azon el sem filozofáltam, hogy vajon tisztában van-e azzal, hogy elvileg én vagyok a vevő, ő meg a kiszolgáló, tehát elvileg meg kellene próbálni a józan ész határain belül megtenni, amit kérek tőle, és szerintem a “ne adj zacskót”, még határon belül van…)
- „Ezt is ki fogja dobni a kukába?” Kérdeztem aztán jobb híján?
- „Igen. Miért? Baj?”
- „Szerintem igen, ugyanis lassan ránk robban ez a bolygó. Azért nem kellene feleslegesen zacskókat használni például.”
Nézett rám, azzal a jól ismert tekintettel… a “na, még egy hülye, aki nem látja, hogy én itt dolgozom” tekintettel, aztán miközben a második használatlan neylonzacskót is a kukába dobta, csak ennyit kérdezett:
“Akkor számolhatok?”……..
Szerző
