Szűcs R. Gábor: korunk hősei

Az egykori diplomata éles bonckése ezúttal mai valóságunk kikiáltóiba, korunk hőseibe vág bele és leplezi le mihaszna létüket, az irónia kíméletlen fegyverét is felhasználva, így még még jobban megláthatjuk mit rejt az olykor vékonyka felszín.

MS. MOZGALMÁR (Kunhalmi Ágnes)

Szerintem egészen különleges képességgel rendelkezik. Nagyon nehéz ugyanis akármeddig és tovább úgy beszélni, hogy kizárólag közhelyeket mondjon az ember. Neki sikerül. Kivétel nélkül, minden alkalommal. Méghozzá láthatólag visszakézből, gondolkodás nélkül.

Az egyik képen egy molinót tart, amely szerint

„Európa és Magyarország összetartozik”.

Ez, mondjuk így, direktben, bele a képünkbe elég meglepő. Aztán: a skandináv jóléti államok a jólétet a szociáldemokrata-szocialista kormányoknak köszönhetik. A svédet a háborús szállítások (na és a vasérc), a dán- norvég jólétet a Marshall-terv, meg a kőolaj és a földgáz alapozta meg. Nagy szerepe volt a dán oktatásnak, a Grundtvig püspök alapított Népfőiskoláénak is. Skandináviában szinte mindenki mindig tanul. És persze az evangélikus vallás szellemisége, ami rossz közelítéssel sem nevezhető szocdemnek. Ott még a jobboldal is a jóléti állam mellett kampányol.

”Válságálló társadalmak…csak akkor léteznek”, ha csökkennek a társadalmi különbségek.

Hadd helyesbítsek: válságálló társadalmak nincsenek, illetve egy biztosan van: Észak- Korea, ott viszont ez alapállapot. És tényleg nem nagyon vannak társadalmi különbségek. Mindenkinek egyformán kilóg a feneke a gatyából, ha ugyan nem ő maga lóg, gatyásul.

A kormánynak „be kell fejezni a megszorító politikát”, mondta a választások előtt.

Ez nehézsúlyú marhaság. Épp ellenkezőleg. A túlköltekezés okozta az inflációt. Meg aztán:

„Valódi megoldásokat kell Magyarországnak ajánlanunk”.

Jé, én azt hittem, hamisakat. Majd törekszünk, csak előbb rendbe hozzuk a frizuránkat.

A PRÜGELKNABE (Gyurcsány Ferenc)

Régen azt a gyermeket hívták így, aki a nevelőtől az úrfi hibájáért vagy rosszaságáért kapott pofont, vagy pálcát. Én most a ma Prügelknabéjéről írok. Részben. Mert azért van, amiben saját jogán is rossz. Szóval, annyi rosszat ő nem csinált és nem is csinál, amennyit most úgy kezel az uralkodóház, mint egy rágógumit. Nem csak támogatja, már ő csinálta az orosz-ukrán háborút. Valamely szidalmazás, minőségbe átcsapó bűnbakozás önerejétől fogva egy határ után saját maga paródiájává, azaz nevetségessé válik. Így lett, teszem azt, Josip Broz Tito láncos kutya, le is rajzolták, ami persze sokkal inkább volt röhej, mint dermesztő.

Így a hősünk ellen folytatott hadjárat már nem hadjárat, hanem bohózat. Orbán goebbelsi propagandájának rút eredője – Rogán.

Igaz, a Prügelknabe rosszul kormányzott. Az ígéretek földjén született. Mindent megígért a vagyonadótól a Nyugat pályaudvar helyére épülő kormányzati negyedig, de semmit sem váltott be. Megszavaztatta a lakosságot arról, akarnak-e fizetni az eddigi ingyenes, bár működésképtelen egészségügyi ellátásért és az egyetemi oktatásért Nem akartak. És ezen meglepődött. Nem bocsánatos és nem feledhető, hogy kampányszerűen meglátogatta azt az alakot (én a nevét le nem írom), aki „tetűhintát” emlegetve nyíltan zsidózott. Nem menti, hogy más is így tett. Ez a látogatás is megbocsáthatatlan. Tudom, hogy a politika és az erkölcs nem mindig adnak egymásnak szerelmi légyottot, sőt. De ízlésbeli határok mindenütt vannak. És ezt gátlás nélkül túllépni még akkor sem szabad, ha az illető politikusként teszi. Ez nem érv. Mondom, erre nincs bocsánat. Ráadásul az a náci disznó el is vesztette a választást. Így az egész, szóban és gesztusban eléje öntött moslék kárba veszett.

Visszatérve hősünkre: szónokláskor elhasznált energiájával simán elmenne egy szélerőmű. Beszédét lassítva kell hallgatni, mert akkor érthető. Némelyek szerint helye van a politikában, mások szerint meg nincs. Mindenesetre színes egyéniség. (Megjegyzem, anélkül, hogy Isten ments, hasonlítanám, utoljára ezt Torgyán Józsefről mondták udvarias dán barátaim).

FEKETE BŐRKABÁT (Pesty László)

Pedig milyen izgalmasan indult! És milyen unalmassá törpült. Egy rendszer apologétájává, olyanná, amilyet első, alkotó korszakában olyan nagyszerűen bírált. Ez most az ő indigó korszaka.

A tág szemű rajongóé, az Untertané, szóval az alattvalóé, akkor akkor is integet a hintó után loholva, mikor a császár már elment. Ez már régen nem a Fekete doboz, ez a fekete bőrkabát, ez a Sztálin, az Örök, Sztálin és a filmművészet, Sztálin széklete képekben.

Most is rendőrállamban él, és rajong érte.

Pedig hát milyen más állam volna az, ahol a belügyminiszteré a rendőrség, az oktatás és az egészségügy. Ahol az igazság, mondom: igazság ügyi miniszter lehallgatásokat jóváhagyó államtitkára a minisztérium kapujában veszi át a baksist. Milyen állam az, ahol a parlament nem azért díszlet, mert kétharmada van a kormánynak, hanem azért, a kormány rendeletileg kormányoz, ezzel valóban díszletté züllesztve magát a parlamentarizmust.

Ha olyat hall, hogy a kedvencei, talán kivételesen, de, tegyük fel, lopnak, akkor rögtön példákat hoz: de hiszen a másik fél is lop!

Ez épp olyan gyerekes, mint mikor a Pistike ceruzáját elcsenő Józsika azzal védekezik, hogy hát a Zalánka is lop. Ha a másik fél is lop. akkor a lopás nem bűn, hanem korszellem

És a Fekete Bőrkabát ezt védelmezi Minden erejével. Miközben maga sem veszi észre, hogy már régen elárulta önmagát. Sztálinnak ma reggel könnyű széklete volt.

PEPITA OFÉLIA (Szentkirályi Alexandra)

A zongora mellett áll és gitározik. De nem. A miniszterügyi miniszter mellett áll és hallgat, mint kompban a sötétség. Ha kérdik, megszólal, mond egy-két nevet, vagy dátumot, hogy lássék, nem néma ő, csak beszélő díszlet, ha kell, akkor ő ott van, rá lehet számítani, ő nem a Kuka, ő a Szende. Időnként saját jogán is tart rövid beszédet, az beszédmagyarázat hülyéknek, a miniszterelnök szónoklataiból.

Élő lábjegyzet. Aztán gitározik tovább.

TROMBITÁS FRÉDI (Gulyás Gergely)

Hogy a fenébe lehet egy orrpolipos pasas kormányszóvivő (mellesleg miniszterügyi miniszter, de ez nem akadály)? Hát, elvben, ha tehetséges, semmi gond. Emlékeztet egy olasz filmre (a nagyszerű Vittorio Gassmann,persze), ahol a hatalmas orrú, de szép hangú fiú lett a tévébemondó, és senkit nem zavart a külső. Akárcsak a halhatatlan Feleki Kamill, aki raccsolva lett az nemzet színésze. Csakhogy ő tudott valamit Igaz, miniszterünk is tud. Nem az a baj, hogy kisiklik a válasz elől, ez a dolga, ha nem akar válaszolni. Még az se baj, ha –finoman szólva- nem mond igazat, ezt is csak végrehajtja, mint akármi végrehajtó.

De vajon nem tiltakozik-e a lelkiismerete, mikor justizmordnak nevezi a címeres nyilasvezér és terrorista szabadon bocsájtását? Vajon nem gondolja-e, hogy ez már sok: jól, van (dehogy van jól!) szabadon engedték föltételesen, nyilván megvolt a jogszabály, s ha nem nem lett volna, hát kreálnának egyet éjfélkor. De hogy az lett volna jogtalan, hogy elítélték?! Na, ettől és ilyesmitől lett gazember. Ő döntött így.

Forrás

Friss híreink