Tajtékos napok

Aprócska tajtékok egy aprócska diktatúra aprócska médiahullámain. Tíz után pár perccel érek a Hírtévé -stúdióba, már egy rakás újságíró áll az épület előtt. Bemegyek, a portán jókora valtonosok. Az Ildi fényképezne, nem engedik. Mondom, ki vagyok, miért jöttem – a biztonsági őr int, menjek csak be.

Egy asszisztens rohan oda,

elnézést kér: mégse menjek. Nem lesz adás, bocs. „Egy kávét még kaphatok?”. Elmegy, hoz kávét, aprócska műanyagpohárban ugyan, de a kávé jó erős.
A kapu előtt kávézom. Kijön Gulyás Balázs és Wahorn Andris, akik pár perccel előttem érkeztek. Ők még eljutottak a stúdió előtti green roomig, ahol porcelán csészébe kapták a kávét. A stúdióban a munkások éppen a Szabadfogás díszleteit építették. Aztán kitessékelik őket is, a kapu lezárul. Egy aprócska korszak zárul le.
Gyors hatalomátvétel. Csintalan kijön, „én ide többet be nem teszem a lábam”, mondja, rágyújt. Fekete Audik hozzák-viszik a régi-új főnököket, szőke hölgy nyilatkozik. „Ez ki a franc?” „Az Echo tévé hírigazgatója.” „Ja, most már egy a tábor, egy a hír is.” A hölgy nem túl rutinos, de hírigazítónak biztos jó lesz. Az olyan egyszerű munka.

Egy darabig még ácsorgunk, dumálunk, röhögcsélünk

Kivárjuk a 11 órát, akkor kezdődne a felvétel. Ne érje szó a ház elejét. Aztán elindulunk, Dévényi Pistivel arról dumálunk, hogy mi a teendő. Hogy csináljunk független médiát. Miből? Hát… ha igény lesz rá, talán a közönség támogatja. Nem tudom, én csinálom, amit eddig.
A kocsiban ülve jut eszembe, hogy igazán eltehettem volna az utolsó kávéspoharat, olyan szimbolikus lett volna, egy maszatos, filléres műanyag pohár, horpadt (mindig nyomorgatom őket), egy aprócska médiaháború aprócska, szánalmas ereklyéje. Hogy még kaphattam egy kávét, de már alig.
Holnap is lesz nap, holnap is lesz rendszerkritika. Majd máshol jártatom ugyanúgy a pofámat.
Folyt. köv.

Este szamizdat Szabadfogás a Magyar Hang sávján

Kapcsolódó

Figyelem! Ma este tüntetés lesz a sajtószabadságért!