Blogbazár
Tanárok és mobilok, na meg a figyelemkoncentráció
Talán sokan nem tudjátok rólam, de évekig tanárként dolgoztam még Szombathelyen több általános iskolában is. Volt évi 200-220 diákom és mind a nyolc osztályban tanítottam egyszerre. Sőt olyan gyermekekkel is dolgoztam, akik speciális igénnyel rendelkeztek, főként diszlexiások és magatartászavarral küzdők. Később egyetemi tanár lett belőlem, és Bécsben, majd Grazban tanítottam hosszú évekig rengeteg diákot, ráadásul nem az anyanyelvemen. Ami sokáig hatalmas kihívás volt számomra – kezdődik Perintfalvy Rita teológus legutóbbi bejegyzése.
Miért? Hát mert rám figyeltek!
Nekem soha nem okozott gondot a fegyelmezés, még a legkeményebb osztályaiban sem, még kezdőtanárként sem. Később az egyetemen pedig olyan elmélyült közös gondolkodásra hívtam meg mindig a diákokat a világunk és az életünk dolgairól, amire nem lehetett nem odafigyelni. Itt Grazban még a legjobb tanár-díjra is jelöltek- írja Perintfalvi a bejegyzés egy későbbi helyén, majd így folytatja:
Amikor más jellegű előadásokat tartok például felnőtteknek, akkor is látom, hogy rengeteg ember megszokta azt, hogy úgy ül be egy-egy kerekasztal-beszélgetésre, hogy azonnal elkezdi nyomni a telefont. Számomra ez mindig kihívás. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy na várj csak, kapjam csak kezembe a mikrofont és olyat fogok mondani neked, hogy azonnal elteszed. Ha meg nem, akkor te nyertél. És nem csinálom jól a dolgomat. Így bántam mindig a diákjaimmal is. Figyeltem rájuk, éreztem őket, azt, hogy éppen mi van bennük. Hogy fáradtak, hogy szomorúak, vagy éppen frissek és derűsek. És mindig úgy és annyit kaptak tőlem, amit éppen képesek voltak befogadni.
Minden ember figyelmét meg lehet ragadni, csak jelenlét kell hozzá. Az, hogy érezzem a másik embert és akarjak hatni rá. Ez ma már egyfajta „előadóművészet” is talán nálam. Amit nagyon imádok.
A hatni tudás művészete
A bejegyzés vége felé rátér a szerző a mobiltelefonok betiltásának sokakat megosztó kérdéskörére.
Szóval nem gondolom azt, hogy a mobiltelefonok betiltása meg fogja oldani azt a problémát az iskolákban, hogy a diákok nem figyelnek. Persze, értem én, hogy óriási konkurencia ez és meg kell küzdeni vele, de annak nem lehetetlen, aki érti a tanítás művészetét.
És másrészt ez megint egy olyan intézkedés, ami kaszárnyát akar csinálni az iskolákból. Megint egyfajta kényszerítés, amit le kell nyelni diáknak, tanárnak egyaránt, ahelyett, hogy tere lehetne a valódi embernevelésnek. Aminek része az is, hogy meg kell tanítani a gyermekeknek azt, hogy az okostelefon miben veszélyes és miként kell megküzdeniük a függéssel, amit okozhat. Ahogy meg kell tanítani nekik azt is, hogy az okostelefon miért jó és hasznos, mire és hogyan tudják használni ahhoz, hogy többet tudjanak és okosabbak legyenek általa.
Az, hogy egy technikai vívmányt 6-8 órára elveszük a diákoktól és betesszük egy zárt dobozba, hogyan tanítja meg őket erre? És tényleg ezek után már semmi más nem fogja megakadályozni őket abban, hogy odafigyeljenek a tanárra? Ez eddig sem a telefonon, hanem a tanáron múlott. Szerintem
– ér véget a bejegyzés, ami teljes egészében itt olvasható.
