Kerítésen innen
Tarjányi Péter: a vezető nem attól vezető, hogy többet keres, hanem attól, hogy többet vállal. Felelősséget, kockázatot és munkát az országért
Csütörtöki hír: két miniszter kivételével -no para, nem azért, mert a vezetők „rossz fát tettek a tűzre”, hanem nekik eleve sokkal több a havi apanázsuk, mint társaiknak a bársonyszékekben- a kormánytagok, államtitkárok és politikai felsővezetők fizetését is 9,8 százalékkal emelte Orbán Viktor miniszterelnök, a tárcavezetőknél a KSH adatai szerinti előző évi bruttó havi átlagbér hatszorosát, míg az államtitkároknál 4,5-szeresét határozta meg bruttó fizetésként – írja többek között a hvg.hu.
Mert megérdemlik? Vagy mégsem…?
A miniszterek fizetése havi 350 ezer forinttal nő júliustól, így bruttó 3,88 milliót kapnak, az államtitkárok pedig egy 250 ezer forintos emelés után bruttó 2,91 milliót keresnek. Aki egyben országgyűlési képviselő is, az plusz 2 millióval számolhat.
Lantos Csaba és Nagy Márton kimaradt ebből az emelésből, de ők eleve havi bruttó 6,36 milliót keresnek. A vonatkozó törvény alapján Orbán Viktor fizetése is automatikusan emelkedett. Ő az előző évi havi bruttó átlagbér 8,1-szeresét kapja, így már havi bruttó 5,24 milliót keres kormányfőként.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
Tarjányi Péter olvasata…
Tartjányi Péter biztonságpolitikai szakértő közösségi oldalán írta le véleményét e fentiekről:
„Nem azzal van bajom, hogy valaki jól keres – hanem azzal, amikor mindezt egy rosszul működő ország tetején teszi…
A napokban kiderült, hogy július elsejétől emelkedett a miniszterek fizetése, és vele együtt a miniszterelnöké is, több százezer forinttal havonta. A döntést nem indokolta sem rendkívüli teljesítmény, sem válságkezelés, sem társadalmi igény. Egyszerűen csak megtörtént. Csendben. Maguk között. Nekem ezzel önmagában nem lenne bajom. Tényleg nem. Ha az ország működne.
- Ha az orvos nem napi tizenhat órában próbálná megmenteni azt, amit már senki nem akar.
- Ha a tanár nem lenne kiszorítva, elnémítva, fegyelmezve.
- Ha a tisztességes vállalkozó nem rettegne attól, mikor jön érte egy „ellenőrzés”.
- Ha a fiatal nem repülőjegyben gondolkodna, hanem jövőben.
De így?
Így ez a fizetésemelés nem más, mint egy hivatalos bejelentés arról, hogy ők már másik világban élnek. Egy olyan világban, ahol nem kell elszámolni, nem kell teljesíteni, nem kell szégyenkezni. Elég, ha az ember jókor van jó helyen és lojális a rendszerhez, ami fizet.
A baj nem a pénz. A baj az, hogy ez nem érdem, hanem kiváltság. Nem szolgálat, hanem jutalom. Nem teljesítmény, hanem hatalmi pozíció.
És miközben az ország egy része még mindig dolgozik, próbál talpon maradni a mindennapokban, mások már külföldön keresnek biztonságot és jövőt, a többiek pedig vagy feladták, vagy elfordultak az egésztől. Nem kérnek már semmiből. Nem hisznek semmiben. Csak túl akarnak élni.
Ebben a közegben osztogatja magának a kormány az új juttatásokat. Csendben. Érdem nélkül. De én nem akarok hallgatni. Nem irigykedem.
Nem támadok.
Csak emlékeztetek: a vezető nem attól vezető, hogy többet keres. Hanem attól, hogy többet vállal. Felelősséget. Kockázatot. És munkát. Az országért. ÉRTÜNK! És ha ez nincs, akkor minden fizetésemelés egy újabb fal a politikus és az emberek közé. És egy újabb ok arra, hogy egyszer – amikor tényleg jön a változás – ne felejtsük el, ki mennyit keresett… és mit adott ezért cserébe.”
