Egyre többször emlegetjük Vlagyimir Iljics jóságos gesztusát, amellyel a vicc szerint visszaadta az elpattant a labdát a csintalan gyerekeknek. Pedig agyon is lövethette volna a kölyköket! – így szólt a régi poén. Az általános hálálkodás, amellyel a most elhunyt Andy Vajna eredményeit dicsérik a – 2010-es, 2011-es aggodalmak ellenére – mégiscsak elkészült filmekért, erősen emlékeztet a régi időkre.
Minden készen áll a zsarnok számára
Sokan méltatják a 2011 után kialakított filmfinanszírozási rendszert. A fő érv, hogy – eddig – elmaradt a stupid politikai kényszer alkalmazása a magyar filmesekkel szemben, és az egyetlen megmaradt magyar finanszírozási csatornán osztott pénzekből – eddig – a tehetséges hazai filmesek egymás után készítették a sikeres alkotásokat.
Árulkodó azonban a megkönnyebbülés, ami Vajnáék hivatalba lépése után döntéseit kísérte. Akkoriban senki sem volt biztos abban, hogy – legalábbis 2019-ig – haladékot kap a magyar filmművészet. A filmfinanszírozási rendszer pedig, amit felállítottak, és különösen az a magyarországi rezsim, ami időközben megszilárdult a filmesek környezetében, egyáltalán nem garantál semmiféle védelmet, biztosítékot, garanciát. Bármikor bekövetkezhet a legsötétebb propagandisták korszaka, nincs különösebb tennivalójuk: elég csak rátenniük a kezüket a pénzosztás bejáratott csatornáira. Nem maradt semmiféle alternatíva azok számára, akik itthon akarnak alkotni.
Forgatókönyvfejlesztés, kétes eredményekkel
Erős aránytévesztés a most tapasztalható lelkendezés a magyar film „aranykoráról”. Igaz, 2011 óta rengeteg kitűnő hazai film készült, sok értékes díjat is elhoztak az alkotók.
Csakhogy.
Az egyik alapvető érv az volt Vajnáék térfoglalása mellett, hogy most aztán eljön a forgatókönyv-központú filmkészítés korszaka. Kétségtelen: a forgatókönyvek hullámzó színvonala a magyar film régi betegsége. Körülnézve azonban az új filmtermésen, éppen a filmjeink forgatókönyve az, amin a több szakaszban bevezetett fejlesztési fázisok ellenére továbbra sem tudtak változtatni. Továbbra is csak kivételnek számít, ha egy rengeteg munkával elkészült, esetenként nagyon drága alkotás forgatókönyvével is elégedettek lehetünk. (Az egyik legdrágább melléfogásról itt írtam meg véleményemet.)
Nahát! A Vajna-korszak előtt is élt a magyar film?
Vállaltan szubjektív válogatás következik a közvetlenül a Vajna-korszak előtt bemutatott magyar filmekről. Olyan alkotásokat válogattam ide, amelyek számomra különösen emlékezetesek. Van itt minden, a drámáktól a habkönnyű szórakozásig. Nem hibátlanok többnyire, de impozáns a lista.
Kattints a listáért!
