Thuróczy Szabolcs: a srácaim miért is akarnának egy olyan országban maradni, ahol sósavval irtják a művészettörténetet, a gyerekből pedig megafonos szakmunkásokat akarnak nevelni?

Elkeserít, hogy nem tudsz úgy elmenni egy filmfesztiválra, hogy ne szembesülj azzal, hogy gyakorlatilag egy pártrendezvényen vagy. Például most garantálom neked, hogy mindent a Semmelweis és a Most vagy soha! film fog nyerni, ha másért nem, akkor azért, hogy az NFI legitimálhassa a saját tevékenységét. Talán ezzel érthetőbbé is válik, hogy miért nem ezek a filmek kerülnek a nemzetközi díjátadók látóterébe – osztotta meg Thuróczy Szabolcs véleményét az enbudapestem.hu-n.

2024, Magyarország….

Turóczy Szabolcs Magyarország méltán népszerűbb színésze, aki számtalan emblematikus szerep mellett folyamatosan játszik színházakban, sikerfilmekben és nagyszabású sorozatokban, így bemutatásra nem szorul. A portál szerepekről, közéletről, sértettségről, az ország jövőjéről, motivációjáról kérdezte a művészt.

„…lelkileg és fizikailag is kiiratkoztam a Káel Csaba-féle kurzusból”

„Tudják, hogy mit gondolok róluk, úgyhogy miért hívnának engem, mikor sorban állnak olyan színészek, akik alig várják, hogy nekik dolgozhassanak. Leginkább persze olyanok, akik azt mondják, eddig a véleményük miatt nem hívták őket filmekbe, de talán lehet, hogy azért nem, mert nem volt elég jó, amit csináltak.”

Elmondta, hogy a Blokád esetében kifejezetten kérte, hogy ne keressék szerepajánlattal, mert

„…egy hazug történetnek tartottam, egydimenziósnak, korlátoltnak. Nekem pedig semmi közöm az ilyesmihez.”

Október 20-án kerül a mozikba a Blokád című film

„…nem is hiszem, hogy egy jó film a nagy költségvetésen múlik…”

Arról, hogy mostanság forgat-e, megtudhattuk, hogy:

Tavasszal és nyáron megcsináltam például Tilla (Till Attila – a szerk.) És mi van Tomival? című filmjét, amivel kapcsolatban a legjobbakat remélem és szerintem mindkettőnk életében nagyon fontos lesz. Ennyi év tapasztalatából azért látja az ember, hogy mi az, ami még izgalmat okozhat neki a pályafutásában.

Hozzátette: nem is hiszem, hogy egy jó film a nagy költségvetésen múlik. Nyilván kényelmesebb a nagyobb mozgástér, de nézd meg, hogy milyen filmek kerülnek vagyonokból a mozikba meg a tévébe.

A Dömének, a Salamonnak vagy a Tillának miért mondanám azt, hogy nem? Tehetségesnek tartom őket, szeretem őket, az ember pedig ilyenkor elmegy velük dolgozni egy jelképes összegért is.

Két lábbal áll a földön, tudja, hogy

„…persze meg kell keresni a jelképes összegen túli összeget is, amiből él az ember. (…) ….ilyen például a Spektrum sorozatai, amiket persze egyáltalán nem szeretek kevésbé, de nyilván ott nagyobb költségvetéssel tudnak dolgozni. (…) Kaland, ami egy jópofa kitérője az én életemnek, ráadásul elég hűséges vagyok. A Spektrumnál tíz éve dolgozom együtt a Radnaiékkal (Radnai Péter az AMC International Central & Northern Europe kreatív producere – a szerk.), az HBO-val is tíz évig dolgoztunk együtt. Nekem ebből a szempontból szerencsém van.

Bödőcs Ponyvademokráciája

Munka-ügy….

„Elkeserít, hogy nem tudsz úgy elmenni egy filmfesztiválra, hogy ne szembesülj azzal, hogy gyakorlatilag egy pártrendezvényen vagy. Például most garantálom neked, hogy mindent a Semmelweis és a Most vagy soha! film fog nyerni, ha másért nem, akkor azért, hogy az NFI legitimálhassa a saját tevékenységét. Talán ezzel érthetőbbé is válik, hogy miért nem ezek a filmek kerülnek a nemzetközi díjátadók látóterébe. Viszont azt tudomásul kell venni, hogy vannak jó filmek, vannak fontos filmek és vannak kurzusfilmek. És nagy különbség van jó film és fontos film között, jó film és kurzusfilm között pedig nagyon nagy különbség van.”

Én olyan közegben dolgozom, ahol jól érzem magam. Filmben is, a színházban is, vagy akkor, amikor a monodrámámat játszom. Elmegyek Miskolcra, elmegyek Zalaegerszegre, szívemet beleadva megpróbálok olyan élményt adni a közönségnek, amitől egy jó élménnyel mennek haza. Ezek a dolgok maradtak nekünk és ezek a mi díjaink, hogy egy hatszáz fős színházban hatszáz ember kíváncsi rád.

Értékválasztás…

Ha bekapcsolod a Magyar Mozi TV-t, bármelyik Kiss Manyi-vígjáték, vagy egy tévéjáték, amiben Pécsi Sándor játszik, tízezerszer többet ér, mint bármelyik kurzusfilm. Ezek el fognak tűnni, röhögni fogunk rajtuk, vagy épp szörnyülködni, ha az Aranybullára gondolunk, a filmes iskolákban pedig úgy fogják tanítani ezt az időszakot, mint elrettentő példát a modern demokráciákban.

Közélet

Hetente egyszer tudok csak híreket olvasni, mert abba beleőrülsz, ha minden nap olyanokat kell olvasnod, hogy Novák Katalin születésnapi köszöntőlevelet írt Gáspár Győzikének

ám változásra nem számít középtávon, mert szerinte

az embereket egyáltalán nem érdekli, hogy ez van. Egyáltalán nem érdekli őket, hogy meghal a szomszédjuk, hogy munkanélküli lesz a gyerekük osztályfőnöke. Egészen addig nem érdekli őket semmi, amíg ők valahogy meg tudnak élni, el tudnak menni a helyi szupermarketbe megvenni az akciós sört 237-ért és meg tudják nézni otthon a Tényeket.

Gyerekek….

Arra a kérdésre, hogy aggódik-e a fentiek okán gyerekei jövőjéért, ezt válaszolta:

Nem aggódom, mert szerintem tudják, hogy mit akarnak. Amit pedig akarnak, azt nem itthon akarják, hiszen miért is akarnának egy olyan országban maradni, ahol sósavval irtják a művészettörténetet, a gyerekből pedig megafonos szakmunkásokat akarnak nevelni?

Tervek

Szeretnék a Meg se kínáltak című monodrámámnak egy testvérelőadást csinálni. (…)  Ez a forma ugyanis nagyon könnyen mozgatható, bő két év alatt száztizenötször játszottam, köztük Kanadában, Szlovákiában, meg még rengeteg helyen. És azért is szeretem nagyon, mert a hétköznapi dühömet, amit a tévé előtti őrjöngéssel töltenék, át tudom fordítani egy ilyen előadásba, miközben fontos dolgokról tudok szórakoztató módon beszélni, humorral. Ez egy olyan dolog lenne, amit szívesen csinálnék. Az ilyenek adják ugyanis tényleg azokat az érzéseket, amelyektől az emberben élhet a remény, hogy ötvenöt évesen nem fog szívinfarktust kapni ettől a politikai légkörtől, és amitől sokkal könnyebb elviselni ezt a mostani világot – mondta el Thuróczy Szabolcs.