Tóni és Cili: illiberál lóvé sztori – Rab László szerint a hét…..

Ahhoz képest elég jól néz ki

Többen beszámolnak róla, hogy a Real Madridban futballozó Puskás Ferenc egy lisszaboni meccs után meglátogatta Estorilban a számkivetettségben élő idős Horthyt, felesége küldetett érte, mert a kormányzó úr a tengerparton sétált. Puskás úgy emlékezett a találkozóra, hogy Horthy ábrándozva mondta: — Mostanában gyakran álmodom Budapestről… És Puskáshoz fordulva megkérdezte: – Milyen most gyönyörű fővárosunk? Puskás válasza zseniális volt, nem nevezte ugyanis kormányzó úrnak: – Miklós bácsi, ne bánkódjon….ahhoz képest egész jól néz ki…”

Már Budapest, ahonnan Hitler csatlósának és megannyi magyar áldozat elemésztőjének menekülnie kellett. Ezen a Budapesten avatta a héten a mini azt a stadiont, amelyet az említett Puskásról neveztek el. Volt benne egy meccs is, győztek az uruk, nincs különösebb jelentősége. A stadion szép és impozáns (futballista fiam közlése, ő képviselte családunkat azon az eseményen, amely Orbán megkoronázásának számított.)

Nos, nekem a stadionokkal semmi bajom, egyik szebb, mint a másik. Még az sem zavar különösebben, hogy Orbánék agyonlopják magukat, miközben épülnek, ha a nép tűri, nincs mit tenni. Ha nincs bennük foci, az sem gond, egyszer talán majd lesz. Még azt sem mondom, hogy a kórházakat kellene ezekből a pénzekből rendbe tenni, a két dolognak ugyanis nincs köze egymáshoz. Ha a kórházakat a mini rendbe akarná tenni, már régen rendbe tette volna. De hát ahhoz politizálnia kellene, ahhoz pedig nem ért. A háborúskodás, az ármány, a pökhendi pimaszkodás áll érdeklődésének középpontjában, na és a verseny nélküli sutyerákság, aminek lényege, hogy stopliscipőben szeret játszani a mezítlábasok ellen. Így képzeli a focit is. Győzni úgy, hogy keveset teszünk érte. Kijárni, kicsalni a győzelmet, előnyöket szerezni stikában, könyökölni, sunyimód becsúszni, hátha a bíró nem látja rendesen.

Most a kisvasút után ácsolt egy népstadiont is magának. Az én pénzemből, nyilván. Nagyon bízom benne, hogy a stadion még mindig itt lesz, amikor Orbán már rég Azerbajdzsánban, Kazahsztánban vagy Sopronkőhidán lesz. (Ui. Jó lenne, ha Walesben nyerni tudnánk, a gyerekeim és magam miatt is. Nagyon szeretjük a focit. De nem azt a gányadt, poros valamit, amiben a mini a kolostor mellvédjéről célozza az új népstadiont. Azt dugja föl magának a lakájmédia.)