Banánköztársaság
Trócsányi esetében pirrhuszi győzelem született
Nem értek egyet az Európai Unió jogi bizottságával Trócsányi László ügyében, illetve a bizottság indoklásával, amellyel elutasították a jelenlegi magyarországi kormánybiztosi jelöltjét.
Amire kevéssé fogékony a magyar polgár
Sergey Lagodinsky, a jogi bizottság alelnöke érvei szerint a testületnek nem feladata a jelölt korábbi tevékenységének, illetve elképzeléseinek megítélése. Arról a parlamenti képviselőkből álló szakbizottság előtt kell számot adnia az aspiránsnak. Nekik az a dolguk, hogy a biztosok személye feddhetetlen legyen, rendelkezzen a megfelelő végzettséggel – ilyesmik.
Az ilyen különbségtételre viszont kevéssé fogékony az uniós magyar polgár. Csak azt látja: szóba sem került, mit művelt a magyar jogállammal a nevezett úr igazságügyi miniszterként 2014 óta. A törvények megszövegezése (kodifikálása), a jogrendszerbe való beillesztése mindenütt az igazságügyi minisztérium dolga. Trócsányi, mint ennek vezetője, jelentős mértékben felelős a jogállam szétveréséért.
Magyarországon a törvényeket egy szűk kör diktálja
Erről a folyamatról szólnak az uniós országjelentések, amelyekből a legutóbbit már az Európai Parlament többsége elfogadta, mert a magyar kormánypárt pártcsaládjához, az Európai Néppárthoz tartozó képviselők is egyre többen látják, hogy Magyarországon a törvényeket egy szűk kör személyei diktálják. Ettől diktatúra a diktatúra – ha már lőnek az utcán, vagy rendőrautók jelennek meg állampolgárok lakásánál – az már a terror.
Bár ez utóbbira van már jónéhány példa: a 2017-ben módosított büntető-eljárásjogi törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy akár évekig aszalják a gyanúsítottat előzetes letartóztatásban, megfogalmazott vád nélkül. Ez azt jelenti, hogy a gyanúsított védekezni sem tud – mi ellen? Ez történt Czeglédi Csabával, Tátrai Miklósékkal. A ő ügyük szerepelt a nyilvánosságban, de kisebb ügyekben vélhetőleg sok-sok olyan gyanúsított szenvedte el az előzetes fogva tartás hátrányait, aki később ártatlannak bizonyult.
Molnár Gyula igencsak tanulságos esete
Korábbi ügy, de tanulságos. Molnár Gyula újbudai polgármester és képviselő ellen 2007-ben tettek feljelentést hivatali visszaélés miatt. Az ügyészség három évvel később, 2010-ben kezdett foglalkozni az üggyel, és az országgyűlési választásokon képviselő-jelöltként induló szocialista politikust látványosan – egy kampánygyűlésen – vitték előzetesbe. Akkoriban a mentelmi jog még nem terjedt ki a jelöltekre. (A főügyész akkor Sólyom jelöltje, Kovács Tamás volt.) Az ügyre sok-sok forduló után 2014-ben a Kúria tett pontot: felmentette Molnárt a vádak alól. Természetesen 2010-ben is és 2014-ben is a fideszes jelölt győzött a választásokon. (Az eseten elgondolkodhatnak azok, akik szerint a képviselő mentelmi joga fölösleges.)
Persze a közember könnyen mondhatja: én sose kerülök ilyen helyzetbe, mindig egyenes úton járok! A többségre ez nyilván igaz, de a lényeg az, mint minden diktatúrában: bárki, bármikor ott találhatja magát, hogy egy hajnalon bilincsben vezetik el a rendőrök. Például, mert a szomszédja, akivel régóta hűvös a viszonya – bár azt sem tudja, miért haragszik rá a szomszéd – feljelenti, hogy kábítószerrel kereskedik. Súlyos vád, jogos az előzetes, amíg a nyomozás fel nem deríti a tényeket, és az ügyészség ezek alapján össze nem állítja a vádat. Ez meg nem megy egyik napról a másikra – korábban az előzetes hat hónapig tarthatott, és az ügyész legfeljebb kétszer kérhette a meghosszabbítását. Ma egy év a minimum, és gyakorlatilag korlátlan ideig hosszabbítható.
Az aljas SS-törvénycsomag
Trócsányi biztosjelölt miniszteri regnálása alatt fogalmazták meg, és fogadták el a különlegesen aljas SS-törvénycsomagot (Stop Soros) tavaly.
Van akár mosolygásra is késztethető – ha nem lenne olyan fenyegető – törvény is Trócsányi rovásán. Az új gyülekezési törvény, amely szerint 2 (kettő!) ember is gyülekezésnek számít, így nyilvános helyen csak a rendőrséggel való előzetes egyeztetés után politizálhatnak: 2.§ (1) E törvény alkalmazása során gyűlés a legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel.
Mellékszál: elképzelem, amint két magyar állampolgár, a bolt előtt összetalálkozva, dicséri a magyar kormányt – hiszen csak dicsérni lehet ugye –, és a rendőrség feloszlatja a gyülekezést…
Mindezekről most nem esik szó
az Európai Parlamentben, hiszen Trócsányi nem is kerül a szakbizottság elé. Jelölését a jelenlegi kormány visszavonta, és a 2014 óta Magyarország EU nagyköveteként dolgozó Várhelyi Olivért jelölte. A főkolompos bízhat Várhelyi lojalitásában – Magyarország nevében megvétózta az EU-Afrika csúcs megállapodását, mondván, hogy az nem ítéli el eléggé a migrációt. Úgyhogy az illető maximálisan SS-tv-komform (Stop Soros).
A magyar kormány viszont győzelemnek is beillő 11-esnek könyvelheti el, hogy talán megmarad a magyar biztos feladatköre: az unió bővítéséért felel majd, és a csatlakozni szándékozó országok jogrendszerét vizsgálhatja, hogy mennyire felelnek meg a jogállami kritériumoknak. Ez nemcsak a magyar jogállam szégyenletes állapota miatt kérdőjelezhető meg. A magyarországi kormány fejének ambíciója, hogy miután ’18 tavaszán nem kerültek döntési pozícióba a föderációt ellenző – tulajdonképpen az EU-t szétrobbantani akaró – erők, a felvételre váró nyugat-balkáni országokból kerülhetnek ki új szövetségesei. Annál is inkább, mert a Visegrádi négyek – még Antall József által összekovácsolt csapata – immár alig kéttagúra olvadt. Nem kis mértékben a magyarországi rezsim soviniszta – sőt, irredenta – irányvonalat vett politikája miatt. (Eredetileg a négyek: Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia volt. Csehország és Szlovákia már régebben távozott, és a magyar-lengyel viszonyt is beárnyékolja Putyin eltérő megítélése.)
Pikáns adalék,
hogy a kormányzat diplomáciai segítséget nyújtott Észak-Macedónia korrupció miatt jogerősen elítélt miniszterelnökének, Nikola Gruevskynek a szökéséhez, aki azóta is Budapesten éli világát.
A propaganda-média persze azonnal „politikai lincselést” kiáltott, a bukott jelölt meg így fogalmazott: „politikusok kezében vagyunk.” Könyörgöm! Trócsányi nem kötésmintákat tanulmányozni ment volna Brüsszelbe! Mint ahogyan Magyarországon sem a szálöltés és a láncöltés közötti különbségekkel foglalkozott! Politikus és politizál – ez nem bűn. Bár lehet, a volt magyar igazságügy-miniszter érzi valahol, hogy ahogyan ő és tettestársai politizálnak, az súrolja a törvényszegés határát. Elég gyakran – például a tájékoztatási kötelezettség megszegésével – át is lépik e határt.
Az elutasítás oka az összeférhetetlenség
Az EU jogi bizottsága végül is összeférhetetlenség miatt utasította el az aspiránst. Mégpedig azért, mert a jelölt jogi irodája – amely a Trócsányi nevet viseli – a tulajdonos politikai szerepvállalása idején is milliókat kapott a magyar államtól a kormányzati megbízások nyomán.
Ez egy kicsit elgondolkodtatott. Úgy tudom, az iroda vezetéséről lemondott Trócsányi – ahogyan más politikusok is teszik – de a tulajdonrészéről nem. Ahogyan ezt Bárándy Péter is tette, amikor a szocialista kormány igazságügy-minisztere lett. (Ez nem is feltétel.) Nyilván korábbi munkatársai ismeretségét se tagadta le, és azt sem felejtette el, ki, milyen szakember, mi az erőssége, mi a hátránya. Kézenfekvő, ha adódik egy feladat, az általa ismertet ajánlja a megoldásához. Nem lehet minden, kisebb jelentőségű feladatra pályázatot kiírni, kollektív döntést hozni. Ez teljesen szétzilálná a közigazgatást. (A magyar közigazgatás jelenlegi szétesésének nem ez az oka.)
De mikortól korrupció ez?
A pályázat-kötelezettség összeghatárát ugyan meghatározzák, de ez sem lehet túl alacsony, hiszen ha egy ügyvédi közreműködést 1 millió fölött pályáztatni kellene, az adott ügy jó esetben le is zárul, mire az ügyvédi pályázatokat elbírálják. Így viszont sok-sok kicsi ügyből hamar összejöhet az a sok-sok millió. (A jogi szolgáltatások Magyarországon is nagyon drágák.)
Ne legyünk már farizeusok! Azt várnánk a politikusoktól, hogy fénnyel táplálkozzanak, szőrcsuhában járjanak, süketen és vakon, ne legyenek rokonaik, ismerőseik? Szakítsanak meg minden kapcsolatot korábbi életükkel? Dobják ki minden addig szerzett vagyonukat? És mihez kezdjenek, ha nem választják meg őket?
A mérték persze fontos – és tudjuk, hogy a jelenlegi magyar kormány nem a mértéktartásáról híres, ha arról van szó, mennyit vigyen haza közös pénzeinkből. De hát a korrupció – vagyis a romlottság – akkor is romlottság, ha egy forintot tesz zsebre bárki érdemtelenül, pozíciójával visszaélve.
Mi lehetne a megoldás?
Talán az, ha a közös pénzeinkért elvégzett munka minőségét szigorúan ellenőrizzük, miközben a vállalkozó cég törvényes működésében – adófizetés, foglalkoztatás – sem lehet hiba. Részmegoldás, tudom.
De Trócsányi esetében pirrhuszi győzelem született: elsunnyoghat békében, anélkül, hogy a magyar jogállam tönkretételéért felelnie kellene.
Várhelyi nagykövetnek már sokkal könnyebb lesz az itthoni viszonyok miatti védekezés: hiszen ő „itt sem volt”.
De mi, magyarok itt voltunk – legalábbis, aki nem az állam határaitól távolról „szavazott bele” az ügyeinkbe.
