Banánköztársaság
Tűnődés Magyar Péter elorbánosodásáról
Magyar Péter a remény. Az ördögöt is támogatná, ha elzavarja az egész bandát, úgy, ahogy van. – mondta a debreceni hölgy a kamerába a Tisza párt nagygyűlésén. Nekem pedig az jutott eszembe, hogy az ördög még csak hagyján, de mi van ezzel a derék Tisza párttal, merthogy ugyanis nap-nap után mind több aggasztó jelét látjuk Magyar Péter elorbánosodásának.
A valakivé válás útján
Immanuel Kant, a kalinyingrádi születésű német filozófus szerint,
Az ember saját akaratát sohasem gondolhatja másnak, mint szabadnak.
Amikor tehát nagy családi találkozók idején a feleségem a népes rokonsághoz fordulva kiadja a parancsot, hogy „valaki vigye ki a szemetet!”, akkor a kanti gondolat jegyében világos, hogy én leszek az, aki szabad akaratából elindul a valakivé válás útján. De semmi garancia nincs arra, hogy a 2026-os választásokon éppen Magyar Péter lenne az a valaki, ha tetszik, Valaki, akire a nemzet vár, hogy útilaput kössön végre Orbán Viktor talpára. Mert ugyan a dolgok jelenlegi állása szerint a biztos választók mintegy harmada, sőt talán többsége a Tisza párt jelöltjére adná a voksát, de egyelőre sajnos nincs Tisza Párt, csak Magyar Péter van, és miként Orbán Viktor, mintha ő is felírta volna a saját homlokára, hogy „Ego sum vita, via et veritas”, (Én vagyok az élet, út, igazság). Orbán szerint – „Csak a Fidesz”. Magyar szerint – csak a Tisza! Orbán a szülőfalujában, grillezés közben vette csapata tagjainak hűségesküjét; A Tisza elnöke pályázatot hirdet a haza önjelölt és önkéntes megmentőinek, és személyesen vizsgáztatja a jelölteket, hogy alkalmasak lesznek-e a feladatra. Ki így, ki úgy tesz szert pártra, jelöltekre, aktivistákra, szakértőkre.
Nerm kellenek útitársak
Ám az fölöttébb érdekes, hogy Magyar Péter pártjának nem lehet tagja, aktivistája, de még szövetségese, sőt útitársa sem, aki a legutóbbi 25 évben pirossal, kékkel, lilával vagy akár zölddel politikusként elszíneződött, jóllehet talán igen eredményesen dolgozott a maga munkakörében. A Tisza a sors által már megjelölteket nem fogad pártja soraiba, merthogy azok (szerinte) mind diliflepnisek. (Pedig tudjuk, kis ország vagyunk, nekünk csak egy csőcselékre futja.)
Felszólalnak, szavazgatnak
És Magyar mintha ódzkodna a tényleges megpróbáltatástól, igyekszik magát és pártja már megválasztott „politikusait“ távol tartani a hatalom, a közügyekben hozott döntések felelősségétől. Nem indulnak a tolnai választáson, ami lehet, hogy észszerű. De ott vannak a fővárosi közgyűlésben és az Európai Parlamentben, felszólalnak, szavazgatnak.
Csakhogy ami most folyik például a fővárosi közgyűlésben, az – divatos szóval élve – szarakodás. A pártok, képviselők mórikálják magukat, a döntéseket elmismásolják, feltételeket szabnak. A Tisza ebben élen jár. A kommentelők egyike-másika pedig úgy véli, az igazi demokrácia így működik, majd a viták során megszületik a jó döntés. Közben pedig a főváros, (miként az egész ország) él, ahogy’ él, amúgy szépecskén rohad tovább. Akkor minek ülnek ott a tiszások? Miért küldték őket a választók amúgy hamarjában a közgyűlésbe?
Az EP-ben pedig a tiszások is fél szemmel itthonra kacsintanak reménybeli átszavazó fideszesekre, akik azt hiszik Ukrajna a támadó és Zelenszkij a rossz fiú. Tehát nem, vagy csak fél szívvel támogatják az EP Ukrajnával kapcsolatos döntéseit. Nem nyilatkozhatnak, csak MP engedélyével, de valójában akkor sem. Ez már egyértelmű elorbánosodás.
Majd én elmondom
Apropó – sajtó! Orbán Viktor utálja a hivatásos betűvetőket, csak a sajátjaival áll szóba, és ha egyáltalán valakivel szóba áll, a terítékre kerülő témákat ő választja ki, még a kérdéseket is a stábja írja. Magyar Péternek egyelőre érthetően lételeme a nyilvánosság (hajdanán az volt Orbán Viktornak is), de a politika és a hatalom ízére éppen csak rákapott újdonatúj pártelnök kezd válogatni az újságírók között, mármint hogy kit enged be rendezvényeire, kinek válaszol, kit küld a pokolba. A sajtó változó, némiképp önkényesbe forduló kezelése Magyar Péter elorbánosodásának másik szembetűnő jele.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Egyedül győzni? Talán. De kormányozni semmiképp
Mármost annak idején, Antall József kormányának ellenzékeként a Fidesz a választási ciklus közepe táján szerfölött nagy népszerűséget élvezett a választók körében, ugyanis (akkor még) tények alapján, hiteles érvekkel és erőteljesen bírálta az MDF-Kisgazda vezetés botlásait. De a Fidesz sem vállalt közösséget már akkor sem a többi ellenzéki párttal, például kimaradt a Demokratikus Charta akcióiból. Most, mintha a történelem ismétlődne, a Fidesz kormány rémes működésével elégedetlen választók Magyar Péter személyében és pártjában vélik-remélik megtalálni a változás zálogát, és egyelőre nemigen vetik mérlegre sem a Fidesz Magyar-ellenes mocskolódását, sem Magyar Péter valódi bakijait, csak gyűlnek és remélnek. Magam is így vagyok ezzel, ha már az ellenzéki többség így látja, mert bármi jön is, ha jön, Orbán kormányzásánál minden csak jobb lehet. Ámde én ugyanakkor aggódom is, mert látom a népszerű jelölt, egyszersmind önjelölt géniusz elorbánosodásának eltéveszthetetlen jeleit. A Fideszt valóban leváltani képes demokratikus front létrejöttére Magyar Péter vezetésével nemigen van esély, márpedig biztosan csak a mindenféle politikai színezetű demokraták (tényleges és hatékony) együttműködése vezethetne az ellenzéki győzelemhez, ami még messze nem elégséges, de elengedhetetlen feltétel lenne Magyarország talpra állításához. Egyebekben pedig győzni talán (esetleg) lehet majd magányosan is, de kormányozni – aligha! (Hacsak nem Orbán valaki.)
