Az elcsalt választás csak egy pont a mondat végén

Furcsa érzéseim vannak a holnapi demonstrációval kapcsolatban, olyan végletes és végzetes érzések kavarognak bennem. Mintha ebbe a holnapi megmozdulásba gyűlne össze az elmúlt 8 év fájdalma, keserűsége.

Számomra ez a holnapi rezsim elleni tiltakozás, amolyan vízválasztó,

nem olyan kimegyünk és hazajövünk hangulata van, hanem valahogy más, bár az is lehet, hogy ezek csak az én érzéseim.
Holnap én személy szerint már nem az elcsalt választások miatt megyek ki, mert az csak egy pont a mondat végén. Annak a mondatnak a végén, amit a Fidesz rezsim és Orbán Viktor írt bele a magyar történelem gyászosnak tűnő könyvébe.
Ez már nem arról szól, hogy hoztak egy rossz vagy még rosszabb törvényt, ez már nem arról szól, hogy ki lopott és mennyit, hanem arról a végtelen mély keserűségről, amit minden ember érez, aki nem támogatja a rezsimet.

A holnapi nap számomra arról szól, hogy kiegyenesedik e újra a gerincünk,

vagy hozzászokunk hosszú évtizedekre a görnyedt, alázatos testtartáshoz.
Tudom, nagyon is tudom, hogy sokan félnek, félnek attól, hogy erőszakba fordul a rezsim elleni tiltakozás. Mondják, a demokrata nem fél, de igen, fél!
Félek én is, és olyan jó lenne abban hinni, hogy kimegyünk jó sokan, és ettől Orbán lemond, zsákruhába bújik és önként bevonul a szegedi csillagba a bűntársaival együtt, de nem így lesz!
Tegnap anyám felhívott és könyörgött, hogy ne menjek ki szombaton, mert mi lesz, ha…, azt mondta gondoljak a fiamra, aki még kicsi, gondoljak a családomra.
Ezt teszem. Ezért megyek ki, minden félelmem dacára, most utoljára, mert ha most nem, akkor soha!
Feltettem magamnak azt a kérdést, hogy az elmúlt 8 év után kibírok-e még 4 vagy sokkal több évet a Fidesz rezsim alatt, és az a válaszom rá, hogy nem!
Te is tedd fel a kérdést magadnak, és döntsd el, hogyan cselekszel holnap!

Kapcsolódó

Mi vagyunk a többség! – Tüntetés a demokráciáért – IDŐPONTVÁLTOZÁS