Kerítésen innen
‘…Úgy tűnik, hogy a jogállam nem áll meg a nemzetbiztonsági szolgálatok főbejáratánál…’
A mostani -ki tudja hányadik „azokban a bizonyos években”- Orbán-Lánzi-fenyegette időben némi felüdülés arról olvasni, hogy előfordul olyan ítélet 2025 Magyarországán, ami bizonyítja, hogy bizonyos esetekben működik a jogállam, a hatalmi ágakat azért hívják többféleképpen, mert nem egy szervről van szó. Vagy rosszul értem?
Az az egy biztos: ha megszavazza -ez kérdés?- a „bátor többség” a parlamentben a Halász János kezével benyújtatott Fidesz-törvénytervezetet, akkor ilyen és ehhez hasonló sumákságokról bizonytalan, hogy tud-e majd a „köz”.
„A törvénytervezet minden eddiginél súlyosabb támadás a még megmaradt független intézményekkel szemben: nem csak a civil szervezetek és a média ellen irányul, de veszélyt jelent cégekre és magánszemélyekre is, gyakorlatilag mindenkire, aki egy szabad és demokratikus országban szeretne élni. Sokat elárul a hatalom természetéről, hogy fenyegetésnek tekinti azokat, akik elkötelezettek ezen értékek iránt. Szerintük a jó média nem mond mást, mint amit a propaganda üzen, a jó civil szervezet pedig nem társadalmi érdeket képvisel, hanem egy autoriter hatalmat. A kormány szemében az a jó állampolgár, akinek nincsen véleménye, és nem gondolkodik önállóan társadalmi kérdésekről – aki mégis így tesz, külföldi érdekeket szolgál.” (TASZ)
Bátorság, Béláim!
„A 444-es Németh Dániel a legbátrabb és legbevállalósabb magyar fotóriporter/újságíró, aki nem csak a számítógép előtt ülve kutatgat, hanem kamerával, fényképezőgéppel és drónnal ereded Mészáros Lőrinc vagy éppen Szijjártó Péter nyomába. Olykor sokszáz kilométert utazik, motorcsónakra pattanva fotózza a szuperyachton luxizó NER-eseket, vagy éppen repülőterek kerítése mögül próbálja lekapni, hogy éppen Orbán Viktor mely családtagjai szállnak ki valamelyik luxus magángépből. Igazából valahol magától értetődő, hogy ha van újságíró, aki ellen a rezsimnek be kell vetnie a Pegasus kémszoftvert…” – kezdte beszámolóját Panyi Szabolcs, a VSquare és a Direkt36 újságírója közösségi oldalán. Dániel azonban ezt nem hagyta annyiban, és a TASZ kiváló ügyvédei segítségével ő is jogi úton próbálja rákényszeríteni a magyar államot, hogy árulják végre el, ki és miért figyelte őt meg. Ez egy hosszadalmas és kínkeserves folyamat, ahol szinte mindenki próbál mindent titokban tartani – olyannyira, hogy néha épp a nagy titkolózás miatt hasalnak el, mint most.
A TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) sajtóközleménye a fejleményekről:
„Az Alkotmánybíróság kimondta: sérült az információs önrendelkezéshez való jog, amikor a bíróság érdemi vizsgálat nélkül utasította el Németh Dániel újságíró keresetét, aki a Pegasus kémszoftverrel történt megfigyelésével kapcsolatban próbált hozzáférni a róla szóló titkosítási döntésekhez. Az újságírót a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) megbízásából Hüttl Tivadar képviselte az ügyben. Miután bizonyíték merült fel arra, hogy két mobiltelefonját is feltörték a Pegasus kémszoftverrel, Németh Dániel tájékoztatást kért az Alkotmányvédelmi Hivataltól arról, hogy ki és mikor minősítette nemzetbiztonsági adatnak a vele kapcsolatos információkat, és azt is kérvényezte, hogy megismerhesse a róla kezelt személyes adatokat.
Az Alkotmányvédelmi Hivatal ezt a nemzetbiztonsági törvényre hivatkozva tagadta meg
Emiatt Németh a TASZ segítségével bírósághoz fordult, az ügy pedig azért jutott el az Alkotmánybíróságig, mert a Fővárosi Törvényszék eredetileg elutasította a keresetet. Tette ezt úgy, hogy nem vizsgálta az elutasítás tartalmát, csak az eljárás formális jogszerűségét. Az Alkotmánybíróság most azonban kimondta:
nem válhat automatizmussá, hogy a bíróság ki sem vizsgálja az ügyet, ha a hivatal nemzetbiztonsági érdekre hivatkozik, ehhez is kell érdemi indok, olyan, amit felül lehet vizsgálni.
Ez azt jelenti,
hogy az Alkotmánybíróság szerint sem volt rendjén, hogy a Fővárosi Törvényszék nem vizsgálta meg érdemben, hogy a nemzetbiztonságra hivatkozó elutasítás valóban indokolt és arányos volt-e az Németh esetében. Márpedig egy alapjog – például az, hogy valaki tudhassa, milyen adatot kezel róla az állam – csak akkor korlátozható, ha az tényleg szükséges, és a beavatkozás nem nagyobb a feltétlenül indokoltnál. Emiatt sérült az ügyben az újságíró információs önrendelkezéshez való joga. Ez alapján az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Fővárosi Törvényszék korábbi ítéletét.
„Úgy tűnik, hogy a jogállam nem áll meg a nemzetbiztonsági szolgálatok főbejáratánál. A döntés világossá teszi, hogy minden jogalkalmazónak kötelessége a nemzetbizonsági célú adatgyűjtés esetében a beavatkozás tartalmi indokoltságát is vizsgálni – ez a jogállami garanciák minimuma. Remélhetőleg a Nemzeti Adatvédelem és Információszabadság Hatóságnál is olvassák ezt a határozatot, mert a Pegasussal megfigyelt az oknyomozó újságírók hatósági vizsgálata során ezzel gyökeresen ellentétes megközelítést alkalmazva szolgálták ki a nemzetbiztonsági szolgálatok igényét” – értékelte az ítéletet Tüttl Tivadar.
„Ez a döntés világos üzenetet küld: az állam nem használhatja a nemzetbiztonságra való hivatkozást parttalanul arra, hogy eltitkolja az érintettek elől, miért figyelték meg őket. Meg kell tudni indokolni minden egyedi ügyben azt, hogy egy adott személyről kezelt adatok titkosítása miért szükséges. A TASZ azért dolgozik, hogy a hatalom ne bújhasson ki az elszámoltathatóság alól, ha a legérzékenyebb jogokat, például a magánszférát érintik”
– nyilatkozta az ügyről Remport Ádám, a TASZ jogásza. Az Alkotmánybíróság döntése ugyan nem jelenti automatikusan a korábban kért adatok kiadását, de
megerősíti: a titkosítás nem jelentheti azt, hogy az állampolgárnak ne legyen joga tudni, mi történik a személyes adataival.”
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
Szerző
