Kerítésen túl
Az új olasz kormány mindent felboríthat
Ez sokkal súlyosabb helyzet, mint a görög balhé vagy a magyar illiberalizmus: az EU egyik meghatározó országát vezethetik keményen mainstream-ellenes erők. Elsőként Oroszország ügyében tehet keresztbe az uniónak az új olasz kormány.
Sokan tartották elképzelhetetlennek azt, ami hétfőn Olaszországban megtörtént. Ekkor kereste fel a radikális jobboldali Liga vezetője, Matteo Salvini és a populista Öt Csillag első embere, Luigi Di Maio közösen Sergio Mattarella elnököt, hogy bemutassák miniszterelnök-jelöltjüket és a támogatását kérjék, hogy koalíciós kormányt alakíthassanak. Olaszországban március eleje óta tart a bizonytalanság, hogy ki vezeti majd az országot, mert a választáson senki nem szerzett egyértelmű többséget.
Tárgyalások hosszú hetei után viszont most úgy tűnik, két keményen mainstream-ellenes erő szövetsége kerülhet kormányra. A kormányfő pedig nem a két pártvezető egyike lehet – a korábban alig ismert firenzei jogászprofesszor, Giuseppe Conte személyében állapodtak meg. A jelölt személyét az elnök még mérlegelheti, ahogy azt is, felhatalmazást ad-e ennek a koalíciónak. Ha megteszi, egy olyan kormány alakulhat meg, ami nagyobb felfordulást okozhat az EU-ban, mint a Brexit óta bármi.
A Financial Times egyszerűen csak azt írta a leendő kabinetről, hogy „modern barbárok Róma kapui előtt”, szerintük az EU történetében ilyen felkészületlen kormány még nem kerül hatalomra Nyugat-Európában. Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter azt mondta, hogy az olasz kormány tervezett lépései az egész eurozónát veszélybe sodorhatják.
Salvini erre annyit válaszolt, hogy ha ennyien támadják őket, az annak a jele, hogy valamit jól csinálnak. Ugyanis éppen azért választották meg őket, hogy szembeszálljanak az uniós konszenzussal.
Unortodox gazdaságpolitika?
A koalíciós kormány tervezett lépéseiben egyszerre jelennek meg a Liga jobboldali adócsökkentő elképzelései és az Öt csillag baloldali kiadásnövelő lépései úgy, hogy közben az államadósság a GDP 130 százalékán áll. Lesz elvileg adócsökkentés, nyugdíjreform, és a rászorulóknak juttatott 780 eurós alapjövedelem.
Tíz évvel ezelőtt Olaszország még a leginkább EU-párti országok egyike volt, ehhez képest itt robbant ki talán leglátványosabban az unióellenesség az alapító országok közül. Az egyik legfontosabb oka ezen, hogy a 2008-as válság után drasztikusan bezuhant az olasz gazdasági teljesítmény, és azóta sem tért vissza a válság előtti szinte.
Olaszország azonban az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága, az itteni helyzet egyszerűen más lépték, mint a görög balhé, vagy akár a keménykedő magyar-lengyel páros ügye.
Orbán a példakép migráncsozásban
A választási kampány egyik fő témája a migráció volt, és ugyan a Liga ütötte meg a keményebb hangot, az Öt csillag sem volt kifejezetten puha ebben az ügyben. A Liga konkrétan Olaszország „kitakarítását” tűzte a zászlajára, 500 ezer illegális bevándorlót utasítanának ki az országból. Az Öt csillag pedig a kampányban arról beszélt, a Földközi-tengeren dolgozó NGO-k tengeri taxikként működnek.
A Ligát Steve Bannon is segítette a választás előtt, Matteo Salvini pedig nagy rajongója annak, ahogy Orbán Viktor kezeli a migrációt.
Oroszország: barát, nem ellenség
Az első nagy uniós galibát már a nyáron összehozhatja az új kormány, amikor az Oroszország elleni szankciók meghosszabbításáról kell dönteni. Ez ugyanis egyhangú döntést igényel, a Liga és az Öt csillag viszont előre jelezték, hogy vétózni fognak, mert a bojkott Olaszországnak árt. Mindkét párt erősen Putyin-barát, a Liga egyenesen együttműködési szerződést is kötött Putyin pártjával, programjukban pedig benne van, hogy Oroszország partner, nem ellenség.
Keményebb lesz, mint a Brexit?
Az olasz politika újabb fordulatai pedig jó példái annak is, hogy önmagában a korrupt mainstream elsöprésének ígérete semmire sem garancia: maga Silvio Berlusconi is populista üzenettel került hatalomra 1994-ben az olasz politikai osztályt szétrobbantó botrány után, hogy aztán évekkel később ő maga legyen a korrupt elit szimbóluma.
A Bloombergen megjelent értékelés szerint egyébként nemhogy a Brexit óta ez a legnagyobb válság az EU-ban, de sokkal súlyosabb is lehet, mint a brit kiválás – pont azért, mert az olaszok nem akarnak kiválni, és az EU szívéből, annak alapító országaként sokkal súlyosabb károkat okozhatnak az uniónak.
(Forrás: 444)
Szerző
