Valamit gyorsan mondani kéne

…valamit gyorsan mondani kéne, kiabálni szeretnék…de csak nyomkodom a billentyűket. Késő este. A szembelévő ház ablakaiban már elhúzták a függönyöket, talán mind az öt emeleten aludni tértek. Sötétség ereszkedik a városra ott ahol nem gyújtunk lámpát.

Egy kisfiúval levelezem.. nem is olyan kisfiú

Elmúlt tizenhat éves. Jó egy éve ismerem. A napsütötte iskolai udvaron jött oda hozzám. A többi gyerekkel beszélgettem. A fiúk már éppen abbahagyták a focizást, még kicsit ziháltak. .de ígérték, mire megszólal a szünet végét jelző csengő már matek tanulásra készen lesznek lelkileg. Még kicsit passzolgattak, egyre közelebb jöttek és büszke voltam, amikor egyszer nekem is odagurították a labdát és sikerült a lábukhoz visszagurítanom. Egy zömök fekete hajú, fekete szemű fiú körözött akkor köröttem, én biztatón rámosolyogtam, de elment.
A többiekkel leültünk matekozni. Tehetséges 12-13 éves fiúk, akik büszkék voltak arra, hogy a régi, korosztályuknak szóló matematika verseny feladatokat meg tudják oldani. Sose voltak versenyen, nem olyan iskolába jártak, ahonnan versenyre járnak a gyerekek. Pedig meg voltak a képességeik s én bizakodtam – ma már tudom hiába –, a három-négy ritka tehetségből legalább egy leérettségizik. Így aztán matekoztunk a napi élményeikről beszélgettünk s néha beloptam valami általam érdekesnek, tanulságosnak vélt témát Budapestről vagy új technikai megoldásokról. Tudom valamit gyorsan mondani kéne.

Az életüket meghatározta, az alkalmazkodás a családhoz

Egyik helyen nyolc gyerek közül a velem matekozó kisfiú a legidősebb és ő hordja haza húgait az iskolából, vigyázz rájuk, a másik fiú hiába nőtt magasra a hat gyerek közül a legkisebb s a többiek mind dolgoznak tizenhat éves koruktól így neki is korán du 6-kor ágyban a helye, az egyszobás lakásban ahol hatan laknak, hiszen a többiek hajnali 4-kor kelnek. A harmadik a nagybátyja szerencséjének a bűvkörében él. Nem érdemes tanulni – állítja. – Vállalkozó leszek, mint ő és bomba jó kocsim lesz. De mit csinál a nagybátyád? – kérdem – Vállalkozó és Mercedes -e van. Egészen új! Vállalkozó leszek! – és mit csinálsz majd? mivel foglalkozol? – Mondom: vállalkozó leszek. Ő se tanult sokat és Mercedes-szel jár!
Elhallgatok…nézem, ahogy hipp-hopp megoldják a példa logikai részét de a számolással komoly gondjuk van. Ez nem szegregált iskola. A tanárok között nincs is roma. Elindulok hazafelé…a kertkapuban elkap a zömök fiú. – Tanulna velem is? Mérnök akarok lenni! Határozott. Most nyáron hazamegyünk Ukrajnába…de ősszel, ha kezdődik a suli, tanulna velem?

Virtuálisan egymás kezébe csaptunk

Igen majd szeptemberben egyeztetünk. Ukrajnából jött családostul még 2022 kora tavaszán…s most a háború ellenére hazamennek a rokonokhoz. Egy gondozott, tipp-topp öltözött, de mégis, többszörösen hátrányos kisfiú – , egy magyar-roma gyerek a háborús Ukrajnából… Ősszel, komolyan gondolta, ír a messengeren. Itt is több gyerek és unoka lakik együtt kedvesen fogadnak…nem beszédesek, de mosolygósak. Az egyik egyház biztosította pincében, rendezett, kifestett, ablaktalan, tiszta, fűtött, ágyakkal, asztalokkal és jégszekrénnyel ellátott helységekben laknak, élnek. Amíg tanulunk, ketten vagyunk, csak az egyik húga mászik néha az ölembe és rajzol boldogan. Én se bánom. A zömök fiú nem járt Ukrajnában iskolába alapszintű ismeret hiánya van, de amit elmondok, megérti, aztán már alkalmazza.. Érdemes tanulni gondolom.

Valamit gyorsan mondani kéne

Tizenhat éves és itt járt már egy évet hatodikba, de láthatóan – bár az osztály kis létszámú könnyebb volt nem észrevenni, hogy nem tanul, mint felzárkóztatni.
Hetente találkoztunk s szorgalmasnak tűnt. Bizakodtam. Aztán az utolsó órát, utolsó percben már gyalogoltam a barátságos pince felé egy rövid kedves messenger üzenetben lemondta. Gyanútlan voltam. Talán még kicsit örültem is az ajándék szabad órának. Most este írt. Holnap ne menjek, nem tanul tovább…nincs indok…s én tehetetlen vagyok. Mit ígérhetek neki? válaszolok, kérdezgetem.. Csak azt tudom, mennyit veszít, aki nem érti a köröttünk zajló világot kicsit se, csak azt tudom, hogy kihasználható, aki nem tud számolni, olvasni, ..nem is folytatom…De elmúlt 16 éves a magyar törvények szerint nem kell már tanulnia….normális roma sors…a mai Magyarországon….persze ismerek kivételeket is. Igen kivételeket….

Valamit gyorsan mondani kéne és nem csak nekem!

(Képünk, Pixabay illusztráció)

Kapcsolódó

L. Ritók Nóra: úgy érzem magam, mint akin már rajta van a célkereszt!