Vállalkozó, vagy „próbálkozó”, az itt a kérdés! – ne hagyjuk futni Mészárost se az ún. vagyonával!

Az ISZOMM párt csapata június közepén Székely Sándor vezetésével egy egész nyaras országjárásra indult, amelynek célpontjai olyan kistelepülések, amerre a politikai madár se jár. Meg-megállnak egy-két megyeszékhelyen is, hogy a sajtótájékoztatóikat megtartsák, aztán irány vissza a falvakba, az ott élő lakókhoz, és vállalkozókhoz.

Mást és máshogy

A közlekedési eszközöeik gyakorlatilag ugyanazok, amiket a helybéliek használnak: vonat, busz, gyalog, esetenként autó és bicikli. A szálláshelyek pont olyanok, amilyenek az ott élők házai. És ugyanazt eszik, amit az ottaniak. A beszélgetések viszont teljesen mások, mint amilyeneket a városlakók, avagy a budapestiek elgondolnak. A Székely-féle vándorút célja, hogy a képviselő támogatói aláírásokat gyűjtsön az ISZOMM szociális programjának első számú célkitűzéséhez, a havi nettó 250.000 forintos minimálbérhez.

Az aláírások pedig gyűlnek, s szinte mindegyikhez tartozik rövidebb-hosszabb beszélgetés. Mit is csinálna az adott ember ennyi pénzzel? Mondanak mindenfélét, ám az folyamatosan jellemzi a szárnyaló gondolatokat, hogy ezt a pénzt egyszeri ritkaságként értelmezik. Pedig ez a nettó havi járandóságról szól. Értsd: minden hónapban. No, ez nehezen jut el a falusi emberek képzelőerejéig. Sokaknak ez felfoghatatlan pénz.

Azt már elő se vesszük, hogy Mészáros Lőrinc másodpercenként ennyit kaszál. Az emberek talán el se hinnék, hogy az ilyesmi lehetséges. Igaz, nem is kérdezik meg, hogy miből jutna nekik havi 250 nettó, mert ők csak a közelükben élő kiskirályok gazdagodását látják, ami nyilván kicsit szerényebb lenne, ha előtte rendesen megfizetnék a munkásaikat.

Vállalkozó vagy „próbálkozó”?

Szorgos médiamunkások viszont gyakorta felteszik ezt a kérdést Székely képviselőnek, és nekem is. Mármint, hogy miből? Mintha az lenne a világ legtermészetesebb rendje, hogy a cégtulajdonosok először degeszre gazdagodjanak, s aztán ha úri kedvük úgy hozza, akkor fizetnek valamicskét a dolgozóknak is. Pedig egy szociális államnak törvényekkel kellene garantálnia, hogy a dolgozók legalább annyi bért kapjanak, amiből normálisan élni lehet, aztán a fennmaradó rész pedig legyen a cégtulajdonosoké, bár előtte adózzanak szépen, méltányosan!

Az pedig az ISZOMM baloldali tétele, hogy az a vállalkozó, akinek nincs annyi árbevétele, hogy abból rendesen meg tudná fizetni a munkását, az nem vállalkozó, hanem legjobb esetben is csak próbálkozó.

Az államnak persze nyilván nem a legkisebbeket kellene kizsigerelnie, pedig ma azt teszi. A nagy cégek jellemzője viszont, hogy addig kevergetik a jogszabályi csűrcsavarokat, hogy a nap végén az adóegyenlegük nulla, vagy akörüli.

Pedig akár adózhatnának is

De nem.

A felső tízezer teljesen normálisnak gondolja, hogy a cégük vesz pl. egy nagyobbacska házat, lakást, netán kastélyt stb., aztán pedig beköltöznek oda lakni. A pórnép általában spórol, kiköhögi a hiteleket, majd beköltözik a saját tulajdonú otthonába, annak minden rezsijével együtt. A felső tízezer (illetve jóval több) viszont a cégtulajdonban lakik, s a rezsit is a cég állja. Ennyi költség mellett persze valóban lehet gond a tisztességes bérek kifizetésével, ám pont a fentiek miatt túlzottan ne aggódjunk a cégtulajokért!

Ha az ISZOMM kormányra kerülne, egyik első dolga lenne a leginkább szemet szúró igazságtalanságok mérséklése. Miattunk éppen lakjanak, nyaraljanak stb. a cégvezetők a cégük tulajdonát képező ingatlanokban, de bizony szépen fizessék ki a becsült bérleti díjra és egyéb elszámolt költségekre számított tébét és más adókat! Olyan nem lesz, hogy a cégek ‘leköltségeljék’ azokat az összegeket, amiket mások az adózott fizetésükből állnak! Miattunk lakjon Mészáros Lőrinc az XYZ Kft. nevű cégének egy milliárdot érő villájában, csak éppen egy ekkora ház bérleti díjának megfelelő havi 3-4 millió forint után fizesse meg a közterheket! Nem fog belehalni.

Ne hagyjuk futni Mészárost se az ún. vagyonával!

Ha nem is Mészáros, de a többi hasonló “vállalkozó” bizonyosan el fog gondolkodni azon, vajon megéri-e nekik ilyen körülmények között a cégtulajdonban lévő luxusingatlanaikban lakni, vagy visszabattyognának a 3-4 szobás eredeti otthonaikba? Bizony, eléggé megugrana a kiadó házak, lakások kínálata, egyszersmind a bérleti díjak is csökkennének.

Ne hagyjuk futni Mészárost se az ún. vagyonával! Ez a vagyon azonban javarészt csak virtuális tőzsdei értékeket tükröz. Abban a pillanatban, hogy egy új kormány elvágná a jutalomseftek köldökzsinórját, az éltető friss pénz hiányában ezek a cégek pillanatok alatt nullára íródnának a piacon. A vagyonvesztést megakadályozandó én bizony kikötném az állami elővásárlási jogot mindazon vagyonelemekre, amelyekben állami támogatás testesült meg. Hát, ha a bombabiztos csődhullámból fakadóan a piacon csak kótyavetye lenne a tényleges fizikai értékek sorsa, akkor pár forintért az állam simán megvehetné azokat, s hopp, máris megtérül valamicske a korábbi bőkezű adományokból.

Szóval, nem kell ide bonyolult alkotmányos kétharmad, sima, egyszerű vagyongazdálkodási megoldásokkal a kisíbolt vagyon legalább fele visszaszerezhető.

Egyébként számomra az lenne az igazi ‘nyereség’, hogy ezek után soha a büdös életben senki nem kérdezné tőlünk, vajon miből (is) lehetne a havi nettó 250.000 forintos minimálbéreket kifizetni?

Kapcsolódó

Havi nettó 250-nel az ember könnyen viccel!