Unom, hogy megint itt ülök a gép előtt, és már megint muszáj rólad, rólatok írni! Unom, hogy a ti rablásaitokról, hibbant politikátokról szól a mi világunk, már majd egy emberöltő óta!
Unom a sumák bizniszeidet!
Unom, hogy nem telik el nap, hét, hogy ne derüljön ki az asszonyról, anyádról, a családról, az államtitkárodról, annak a feleségéről, az egész díszes pereputtyról valami nagyon soknullás történet!
Unom a szánalmas magyarázkodásaidat!
Azt, ahogy nagy méla szemekkel pislogsz a kamerába, és vonyítod bele a láthatóan ott a helyszínen kitalált, átlátszó, piti, már senki által be nem nyalt hazugságaidat arról, hogy miért is buktok meg lassan óránként, hol „csak” százharmincmillióval, hol százötvennel, hol meg négyszázzal!
Unom, hogy ennyire ócskák vagytok,
ahogy öntelten magyarázzátok, hogy is lettetek csóró senkikből milliárdos senkik, és közben azt hiszitek, hogy van ember, aki közben ne tudná a valóságot, hogy hogyan is!
Unalmas, ócska és agyatlan az egész rendszeretek, a sorosozásotok, az ostoba egyszavas kampányaitok, a nemzetieskedő hazugságaitok, a saját lábon álló csalók, a gyerek, a mama nevére íratott elzabrált milliárdok.
De most jövök rá, hogy nem is írja le a valóságot a jelző, hogy ócskák vagytok!
„Mindannyian unjuk, hányinger az egész bagázs úgy ahogy van! De reméljük már nem sokáig kell ezt elviselni! Tegyünk róla, legyünk nagyon sokan ápr. 8-án, akik a változásra szavaznak!”
„Nagyon sokan unjuk ,de reméljük nem sokáig kell már ezt elviselni !!! Undorító a minden nap előkerülő hazugságuk és a még hazugabb magyarázkodás !????”