Vecsei Mikós: Időnként az uzsorás az egyetlen személy, akihez fordulni lehet. A valóság bonyolultabb a látszatnál

Vecsei Miklóst fél évvel ezelőtt nevezték ki társadalmi felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki biztossá. A szociális szakember a Népszavának adott interjújában értékelte az elmúlt időszak munkáját, beszélt a jövő tennivalóról is.

Áramlopás és uzsora hétköznapi tragédiák

Szerinte néha érthetetlen, hogyan jöhetett létre olyan viszonyrendszer sok településen, hogy a helybéliek az élet megszokott részének tekintik az áramlopást vagy az uzsorát. Kialakult egy célját vesztett világ:

„Az egyik nyírségi faluban lefényképeztem az áramlopásra használt speciális eszközöket. Mondhatnánk persze, hogy tessék levágni az illegálisan felszerelt vezetéket, de annak a vezetéknek a végén, bent a házban egy rezsó van, ami mellett egy kisgyerek alszik. Milyen hosszú lejtő kellett ahhoz, hogy idáig eljussunk? És hogyan fordulhat elő, hogy az első fokon uzsorázás miatt elítélt polgármester, mivel nincs jogerős a büntetése, elindul az önkormányzati választáson, és 70 százalékos többséggel újra megválasztják?”

A konkrét esettől függetlenül úgy tapasztalja, hogy a megfélemlített emberek helyzetén már önmagában az sokat segít, ha egy településen megjelenik egy másik értékrend, egy bizalmat ébresztő és erőt mutató szociális szereplő:

„Amikor nyáron bejelentettük, hogy első körben mintegy harminc, aztán háromszáz településen elindítjuk a felzárkózási programunkat, tisztában voltunk azzal, hogy a jelenlévő polgármesterek nem elhanyagolható részével szemben bűnvádi eljárás folyik. Bár az uzsora maga törvénytelen, bizonyos élethelyzetekben törvényszerűen megjelenik, a mindennapok nyomorúsága hozza elő. Még csak nem is feltétlenül gonoszságról van szó. Időnként valóban az uzsorás az egyetlen személy, akihez fordulni lehet. A valóság bonyolultabb a látszatnál.”

Megrekedt a telepfelszámolás

Szóba került, hogy a vidéki Magyarországon megrekedt a telepfelszámolás. Pedig a fideszes kormány éppen eleget bírálta a baloldalt, amiért nem tudott mit kezdeni a gettósodó falvakkal. Lehet, hogy létezik olyan szekér, amit soha, senki nem képes kihúzni a kátyúból- kérdezte az újságíró:

„A programunk alcíme így szól: fogantatástól a foglalkoztatásig. Szociálpolitikai vakfolt a születés utáni ezer nap, a jó védőnői hálózat ellenére alig látunk rá, hogy mi történik ebben az időszakban. Azokat a hátrányokat, amelyek az első években kialakulnak, az iskolában már nagyon nehéz, talán az egész életben sem lehet ledolgozni. Ez az időszak az abszolút prioritás, erre szövetkeztünk a nagy karitatív szervezetekkel, amelyek velünk együtt jelen lesznek a 300 településen.”

Vecsei is megismételte, hogy kevés az orvos

Kitért arra is, hogy az állami egészségügyi szolgáltatásokat elvileg eddig sem lehetett jogosultság nélkül igénybe venni. A hajléktalan ellátásból tudja, hogy évek óta igazolást kell kiállítani nekik is, hogy ha biztosítotti jogviszonyt szeretnének:

„Csúnya jeleneket szülhet, ha egy türelmetlen, rosszul kommunikáló beteg a rendelőben szembesül azzal, hogy fizetnie kell az ellátásért. Gyengén állunk háziorvosokból, főleg a kistelepüléseken. Ha nem sikerül elejét venni az inzultusoknak, akkor még többen hátat fordíthatnak ezeknek a településeknek.”

Megfogalmazta, mára sokan elvesztették a hitüket abban, hogy az ország képes rendszerszintű megoldást találni a bajokra. Lényegesnek tartja, hogy őszintén beszéljünk a problémákról, de ne erősítsük az előítéleteket:

„Meghatároztuk, hogy egy év leforgása alatt hova akarunk eljutni, aztán majd egy év múlva értékeljük, mi valósult meg ebből. Az intézkedések alapvető minimumaként olyan célokat kellett meghatároznunk, amelyeket már számba venni is elszomorító: ilyen a rágcsáló- élősködőmentes lakókörnyezet megteremtése, az egészséges ivóvízhez való hozzáférés, és egyebek mellett az is, hogy a kisgyermekeres családokban legyen legalább egy füstmentesen fűtött szoba. Ezeket egészíti ki a megerősített védőnői hálózat, a speciális ellátást nyújtó bölcsőde, óvoda.”

Növekszik a szegények és nincstelenek száma

Napjaink Magyarországán mind több a szegény, nincstelen ember, akik számára még a napi megélhetés is komoly nehézséget jelent. Az elmúlt harminc évben százmilliárdokat dobtak ki az ablakon felzárkóztatás, munkahely teremtés címén. Az eredményt ismerjük. A pénzek egy része eltűnt, mint szürke szamár a ködben, valahol, valakiknek a zsebébe vándorolhatott. A kitűzött célokból szinte semmi sem valósult meg, az érintettek évről, évre rosszabbul élnek.

A miniszterelnöki biztos a terület szakértője, élete nagy részét szociális munkásként töltötte. Hiteles személy, aki tudja, ismeri a problémákat, a megoldás, amit kínál, akár még eredményre is vezethet majd pár évtized múlva. Akkora a lemaradás, a nyomor, a tudatlanság, hogy ennek csak az enyhítésére, évekre van szükség. És Magyarország 3200 településének a többségében lenne mit tenni. A kormányzat mostani programja – a biztos jó szándékát elismerve-, félek csak porhintés, nagy részben kommunikáció. Egy olyan országban, ahol az emberek 86 százaléka nem nyújtana segítő kezet a cigány honfitársainak, választást lehet nyerni mintegy egymillió cigány ellenségnek történő kikiáltásával. Féltem Vecsei Miklóst, hogy a politikának csak eszközként kell, akit mint a véres kardot végig lehet vinni még az ellenzéki sajtóban is. Szeretném hinni, hogy tévedek.

/ A teljes interjú a Népszavában itt olvasható/

Gyerekszegénység - minden harmadik magyar kissrác éhes és fázik!