Veszélyben a Heisler-i örökség? A Mazsihisz elnöke az újrázáson gondolkodhat….

Keményen rájár a rúd Heisler Andrásra az utóbbi hetekben. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke közel 10 éves elnökségi ciklusának végéhez közeledik, de a komoly eredmények ellenére nem lehet nyugodt örökségének továbbadása miatt. Bennfentes informátoraink szerint Heisler az utóbbi napokban az újrázáson gondolkodik.

2013 óta a „méltóság visszaszerzése”

Heisler András elnöksége kapcsán kritikusai is elismerik, hogy egy paradigma váltó 10 évről van szó. Heisler 2013-ben úgy került másodszor is a Mazsihisz elnöki székébe, hogy korábbi rövid életű 2005-ös elnöksége során meghirdetett reformját ott akarta folytatni, ahol az akkor abba maradt. Nem kevesebbel érkezett Heisler az elnöki székbe, mint hogy

„a szövetségi jelleget az érdekvédelemben, a képviseletben és a forráselosztásban is meg kell valósítani, ugyanakkor a Mazsihisznek nyitottabbá kell válnia a nem hitközségi és a más hitközségi zsidó szervezetek irányában.” (HVG, 2013.06.27.)

Heisler mindenekelőtt a Mazsihisz és a magyar zsidóság büszkeségét és méltóságát akarta visszaszerezni. Meggyőződése volt, hogy az alapjaiban bal-liberális nézetű magyar zsidóság azért távolodott el a hitközségtől, mert a „Síp utca”-i vezetők túlságosan szervilisek voltak a mindenkori hatalommal szemben és a kommunista diktatúra és a Horthy rendszer alatti berögzűltségek mentén folytatták a hitközség vezetését, ahelyett hogy a zsidóság valós képviseletét vették volna magukra.

Heisler azon az állásponton volt, hogy a Mazsihisz jelentőségének növeléséhez a társadalmi támogatottságot kell visszaszerezni. Célkitűzésének a való életben történő megcselekvésére nem kellett sokat várnia. A 2014-es holokauszt emlékév tragikus esélyt adott a magyar zsidóság méltóságának visszaszerzésére.

A Fidesz-kormánnyal szemben…

Mindannyian emlékszünk a kormány őrülettel határos erőszakoskodására. A holokauszt 70-ik emlékévének alkalmából akarta a Fidesz kormány a Horthy rezsimet tisztára mosni és ennek keretében jobbnál jobb emlékezetpolitikai javaslatokkal állt elő. A Szabadság téri „Második világháborús emlékművel”, Magyarországot, mint a fasizmus áldozatát akarta beállítani és el akarta hallgattatni a magyar felelősséget és ezzel párhuzamosan ki mást, mint Schmidt Máriát találta meg az új holokauszt múzeum, a Sorsok Háza kiszemelt fő kurátorának. Azt a Schmidt Máriát, akinek antiszemitizmust súroló kijelentései már egy évtizeddel korábban is borzolták a zsidó közéletet és a nemzetközi közvéleményt.

Heisler, magyar zsidó közéleti vezetőtől soha nem látott karakánsággal állt ki a szerecsen-mosdatás áradattal szemben és a kormány anyagi támogatását is kész volt visszautasítani. Sikeresen megakadályozta Schmidt Mária megdicsőülését és mind hazai pályán mind nemzetközileg komoly ismertséget és elismertséget szerzett. Tette ezt olyan áron, hogy még azt is kész volt elviselni, hogy a magyar kormány és a jobboldal közellenségévé váljon. Tette ezt úgy, hogy mindeközben a Köves Slomó féle Emih mindvégig ott volt és készen állt a kormánynak falazni.

Professzionális kommunikáció, modern szervezeti struktúra

Az emlékév csörtét követően Heisler a Mazsihisz belső viszonyaiban is sikereket tudott elérni. Az alapszabályt és a szervezti struktúrát rendbe rakta. A hazai és nemzetközi közéletben egyaránt professzionális kommunikációt honosított meg. A nemzetközi zsidó szervezetekben a magyar zsidóságot megillető pozíciókat szerzett, a Mazsihisz intézményei közül felújította az összeomlás közeli Amerikai út-i zsidó kórházat, a Rumbachot, számos további zsinagógát és intézményt. És ami talán a legfontosabb, a tisztesség és átláthatóság kultúráját honosította meg a „sípuccában”. Kövesék ámokfutásainak pedig nem egyszer megálljt parancsolt és egy olyan gerinces kultúrát honosított meg, ami korábban ismeretlen volt a hitközségben.

Alapszabály módosítás a hatalom korlátozásáért

A korrekt, demokratikus működés egyik első szimbolikus kifejeződése volt az, amikor Heisler 2015-ben maga kezdeményezte, hogy a Mazsihisz alapszabályt úgy módosítsák, hogy az elnök két ciklusnál tovább ne tölthesse be pozícióját a Mazsihiszben. Heisler úgy érvelt, hogy a „Zoltai éraként” fémjelezett időszak, „hűbéri” rendszere csak akkor elkerülhető, ha európer módra a hatalom túlburjánzása a hitközségben is korlátozva van. A Mazsihiszt megújítani akaró elnök olyan helyzetet akart teremteni, amiben a jövőbeni fiatal nemzedéknek is esély adatik.

Az utóbbi hetekben azonban Heislert saját hívei éppen arról győzködik, hogy a megváltoztatott alapszabály által kiskaput biztosító rést használja ki és eredeti terveivel ellentétesen mégis induljon újra egy utolsó ciklusra. Ha ugyanis nem ezt teszi, lehet, hogy az egész heisleri örökség pillantok alatt fog nyomtalanul eltűnni és ráadásul még személyesen is kiteheti magát a kormányzati lejárató gépezetnek.

Elfogytak a fiatalok?

A négy évente ismétlődő Mazsihisz választásokra idén májusban kerül sor. A Mazsihisz ügyeire rálátó forrásaink szerint Heisler számításait az eredti visszavonulástól több dolog is keresztül húzta, de leginkább a várva várt és évek óta kinevelt fiatal nemzedék jelöltjeinek visszalépése és az utóbbi hetek „gyöngyösi-széder botránya” tette be az utolsó lökést.

Heisler ugyanis arra számított, hogy 2023-ban visszavonul és a kiépített megújított Mazsihiszt, egy arra érdemes, évek alatt kinevelt, fiatal, nyelveket beszélő, felkészült jelöltnek adja át. A jelölési folyamat azonban több ponton is elakadt és jelen pillanatban két potenciális elnökjelölt van a porondon, azonban egyik sem kifejezetten „fiatal” és mindkettő csak nagy kérdőjellel lehetne Heisler méltó örököse. Sem Nógrádi Péter, sem Grósz Andor nem tűnik alkalmas utódnak.

A tisztességes ügyvéd

A szakmájában és zsinagógai berkekben elismert Nógrádi Péter ügyvéd legalább annyira egyenes és karakán, mint maga Heilser, de a hosszú évtizedek óta elsősorban izraeli befektetőknek dolgozó, héberül is jól beszélő jogász gyakorlatlanul mozog a közéletben. Heisler környezetében többen tartanak tőle, hogy Nógrádi győzelme esetén, Kövesék, a kormány képviselőivel közösen 2 perc alatt vinnék be a tisztességes ügyvédet az erdőbe. Arról nem is beszélve, hogy Nógrádi szénája nem áll túl jól. Nem kifejezetten népszerű a választó közgyűlési tagok körében sem.

Az „EMIH jelöltje”

Nógrádinál már csak a másik jelölt, Grósz Andor a rosszabb választás. A rossz nyelvűek szerint csak „EMIH jelölt”-ként aposztrofált „repülő orvos”, a honvéd kórház volt főigazgatója, a Holokauszt Dokumentációs Központ („Páva utcai múzeum”) alapítvány elnöke épp annak a generációnak a és szemléletmódnak a képviselője, amellyel szemben Heisler egész elnökségét meghatározta. A szervilizmusáról ismert főorvos ugyan nem győzi háttérbeszélgetéseken bizonygatni, hogy „ő kiáll az Emih-hel szemben”, a helyzetre rálátó forrásaink szerint a kormány és az Emih már kész „örökség felosztási tervvel” rendelkezik Grósz elnökségének esetére. A tervek szerint, Grósz személyiségét ismerve, már a legkisebb nyomásgyakorlás esetén is azonnal bedobná a törülközőt, és mind a Mazsihisz forrásaiból, mind a konzervatívabbnak titulált templomkörzetekből azonnal átadna az Emih javára.

A kormányközeli erők vérszemet kaptak

Heislernek tehát komolyan el kell gondolkodni a megmaradt lehetséges alternatívákon. különös tekintettel arra, hogy a „Gyöngyösi – széder” kálvária még egy dologra rámutatott: a kormányzati média, az első adandó alkalommal fenevadként ugrik Hesilerre. Amint a Mazsihisz védőpajzsa lehullik majd róla, a kormány bosszúja sokszorosan sújthat majd le rá. Az ominózus széder eset lakmuszpapírként mutatta mi fog történni abban a percben, amikor a Mazsihisz védelme alól Heisler kikerül.

A pletykák szerint Orbán Viktor már 5 évvel ezelőtt kiadta a „kilövési parancsot” Hesilere, de mindaddig, amíg a Mazsihisz elnököt a zsidó közéleti zsidó vezető bástyája védte, nem mertek érdemben neki ugrani. A kormányzati puskák állítólag töltényre töltve várják „Heisler visszavonulását”.

Az újraindulás valódi lehetőség

A visszavonulás alternatívája pedig csakis az újrázás, amely jogi értelemben nem lenne lehetetlen. Ugyanis az ominózus alapszabály módosítás, Heisler esetében, a szöveg betűje szerint, nem lenne korlátozó tényező. A Mazsihisz választói közgyűlés 2015. májusában volt, az Alapszabály alábbi módosítást pedig a Mazsihisz 2015. november 22-i közgyűlésén hagyták jóvá.

Az Alapszabály pontosan így fogalmaz:

„A Szövetség elnökét a Szövetség Közgyűlése négyévi időtartamra, tagjai közül választja meg. Nem választható meg a soron következő választási ciklusra a Szövetség elnökének az a személy, aki két egymást követő teljes (4 éves) választási ciklusban az elnöki pozíciót betöltötte.”

Miután a fenti alapszabály módosítás a már megkezdett ciklusban történt, így a gyakorlatban Heisler első teljes ciklusa 2019. májusában kezdődött, hiszen a szabálymódosítás nem visszamenőleges hatályú.

Tehát 2023. májusában Heisler még választható lenne, mert az alapszabály hatálybalépése óta csak egy teljes ciklust vitt, a 2019-2023-at.

A dilemma tehát ott van Heisler előtt: újrázzon és ezzel szegje meg a saját maga által kezdeményezett alapszabálymódosítás szellemét, ha a szövegét nem is, vagy eressze el a gyeplőt, ezzel pedig a teljes Heisleri örökséget hagyja elveszni?