Vidnyánszky mércéje

A magyar színházi élet legnagyobb hatalmú ura, ördög tudja, hány szervezet góréja a tőle függetlenek „kettős mércéjére” panaszkodik, miközben úgy tűnik, neki magának semmilyen mércéje sincs.

Vidnyánszky és a fideszes heccműsor

Vidnyánszkynak annyira nincs semmilyen mércéje sem, hogy a Népszavának adott interjújában beáll sorosozni. Márpedig az egészen nyilvánvaló, hogy a sorosozás az antiszemita uszítás, a fideszes heccműsor legsikeresebb, legrégebben játszott darabja. Vidnyánszky, meglehet, beszűkült tudatú – a Fidesz másmilyeneket nem ölel keblére –, de hülyének azért nem mondható: tehát tudja, tudnia kell, hogy a sorosozás közönséges – ha úgy jobban tetszik: nem közönséges – antiszemita hangulatkeltés, uszítás.

„Ha valós párbeszédet akarunk és konstruktív jövőépítést, akkor Soroshoz fordulni óriási hiba, mert azt hiszem, nem tévedek, ha azt gondolom: Soros úgy ad pénzt, hogy azért kér valamit cserébe.”

„Azzal, hogy egy bizonyos kört újra támogat Soros György, akinek határozott politikai víziója és pénze is van, a támogatottakat saját politikai játszmájának a szereplőivé tette.”

A Madách téri tüntetésről „jutott eszébe” ez a „gondolat”. Már a „párbeszéd” fölvetése is elképesztő arcátlanság, tapasztalva, milyen körben és milyen módon folytat a „kormány” „egyeztetést”, „párbeszédet”. Persze, ha Vidnyánszky mondjuk párbeszédnek minősíti a demokráciából gúnyt űző „nemzeti konzultációkat”, akkor  lehet, akkor minden lehet…

Arról viszont mindeddig nem tudtam, hogy Vidnyászky zsidózik-e. Most mindenesetre megtette, pontosan úgy, ahogy Orbán szokta. Csakhogy ami Orbántól cinikus, aljas, politikai haszonra sandító gátlástalanság, az Vidnyánszkytól csupán visszataszító nyalakodás. Már csak az hiányzott, hogy egyúttal a „zéró toleranciára” is hivatkozzék.

A politika…

Minden kormányellenes tüntetésre ráhúzható, hogy politikai célokat követ. Még a nálunk szokásos, Bayer-Bencsik-Huth-stb.-féle „kormánypártiakra” is, Betyársereggel, hasonlókkal. A politikát éppen a „kormány” borította rá az egész társadalomra, a „kormány” az, amely bepofátlankodik lakásunkba, ágyunkba és agyunkba… Hogy lehetne tehát más egy érdekvédő, szükségképpen kormányellenes megmozdulás, mint amelynek politikailag is értelmezhető céljai vannak?

A színháztörvény nem „politika”? Nem a fenét! Vagy ha máshonnan nézzük, ha a politikát nem tekintjük a gazemberségek terrénumának, akkor nem politika: akkor marad a hatalom döbörgős garázdálkodása.

Ráadásul Vidnyánszky az interjú egészét „átpolitizálja”, a szónak abban az értelmében, amit a politika a Fidesz számára jelent: gazemberkedik.

• És ön akar békét? Azért megjegyzem, hogy léteznek olyan független társulatok például Pintér Béláé, amelyet a közönség is komolyan támogat.

• Várom is Bélától azt az előadást, amelynek témája Kálmán Olga tanácsadói szerződése. Ahogy vártam a Bajnai és a libák előadást, vagy a Gyurcsány szemkilövetős drámát. A kritikus gondolkodásmód a függetlenek részéről kizárólag a konzervatív gondolat felé nyilvánul meg. A kettős mérce elfogadhatatlan.

• Már megint politizál és vádol. Máté Gáborról, vagy Ascher Tamásról készített Pintér előadást…

• A morálisan vállalhatatlan Bajnok című előadás után muszáj volt önkritikus hangvételt megütni…

Igen: ez gazemberkedés, ez fideszes politizálás! Kálmán Olga tanácsadói szerződése… Mintha valami teljesen vállalhatatlan dologról beszélne; mintha a  „kormánynak” nem volna temérdek, valóban mocskos ügye! Lehet éppen kifogásolni Kálmán Olga szerződését – de onnan, arról az oldalról? Bárki bármit mond, önmagára kiált…

Bajnai és a libák? Rémlik, bírósági ítéletek szólnak erről; Vidnyászky dumája tehát úgy is értelmezhető, mint csatlakozás Orbánhoz a bírósági ítéletek dolgában is.

Gyurcsányról szóló szemkilövetős dráma? Csak nem komolyan színházba szeretné vinni a Fidesz és a neonácikig-újnyilasokig terjedő szélsőjobboldal közös hazugságát a fideszes puccskísérletről..? Csinálja meg ő maga, ne várja mástól…

Fideszesek, Fidesz-hívek szerintem nem felelnek meg egyszerre két követelménynek: nem lehetnek becsületesek és értelmesek. Vidnyánszkyn is lehet tehát töprengeni…

No és Pintér Béla… Láttam a Bajnokot és az Ascherről, Máté Gáborról szóló darabot is. Nagyszerű, katartikus élményt nyújtó alkotások – hogy lehet, hogy színházi ember erről nem tud..? Nyilván nem akar tudni.

Az egész interjú kiábrándító képet nyújt Vidnyánszkyról. Pedig egykor tehetséges volt, talán ma is az.

Kár, hogy morálisan vállalhatatlan.

Juszt László: nézzük milyen teljesítményt produkált az Ukrajnából importált Vidnyánszky a Nemzetiben?

Vidnyánszky letilthatja a nemzet színházában közpénzen készült színházi fotókat? 2019 Magyarországán: igen!