Banánköztársaság
Villanófényben a Németh-Gajdics vita egyetlen pillanata
Héthőn, néhány pillanatra lemerevedtem és belehallgattam Gajdics Ottó és Németh Péter vitájának egyetlen gondolatmenetébe, bele hallgattam és elborzadtam azon a primitív manipulációs kísérleten amit a jobboldali újságíró képviselt.
Nem vagyok nagy ATV, vagy akár „Csatt”-néző, de hétfőn úgy alakult, hogy az állomások közötti távirányító-pattogtatás közben néhány pillanatra lemerevedtem és belehallgattam Gajdics Ottó és Németh Péter vitájának egyetlen gondolatmenetébe, belehallgattam és elborzadtam azon a primitív manipulációs kísérleten, amit a jobboldali újságíró képviselt.
A vitatkozó felek
Lukácsi Katalin történész, hitoktató, Kohán Mátyás Mandíner, Németh Péter a Népszava főszerkesztője, Gajdics Ottó a Szabad föld főszerkesztője, a műsorvezető nevét szégyellem leírni, annyira nem volt jelen, csak mint egy néha megszólaló biológiai díszlet. Erről több szót nem is ejtek, hiszen ez nem egy műsor kritikája, pusztán egy véletlenül elcsípett gondolatsoré, amely a hétvégi miniszterelnöki beszéd egy részéhez kötődik és amely Gajdics és Német között zajlott mégpedig arról, amit korrupciónak nevezünk.
„Mi a teendő?”
A két fél alaposan összecsapott, majd jött Gajdics megoldása. Csak semmi idézőjel, mert maga a mondat olyan ostoba, hogy kár lenne szó szerint terjeszteni. Azt bírta mondani a magyar vidék jobb időket látott napilapjának főszerkesztője, hogy Ő, mármint Gajdics Ottó, azt javasolja, hogy a két oldalon lévők vagy tárják fel saját korrupciós ügyeiket, vagy hagyják békén a másikéit is és ezt a -bocsánat a szóért- baromságot, olyan gőgös felsőbbrendű arckifejezéssel mondta, mintha a „bölcsek kövét” mutatná be vitapartnereinek.
Látni kellet volna Németh Péter arcát ezt hallva, akaratlanul is olyan metakommunikációt „engedett el”, ami minden szónál ékesebben és beszédesebben szólt hozzá az előtte beszélő lázálmához, úgyhogy szóban -megdöbbenve ugyan- csak valami olyasmit mondott, hogy szerinte az lenne az üdvösebb, ha mindenkivel elbánnának, aki korrupt, párt- és oldalhovatartozás nélkül.
Nyugdíjprémium
Gajdics Ottónak a továbbiakban még egy magánszáma is volt, amikor a kormányzatilag felére nyirbált nyugdjprémium okán kifejtette, hogy a nyugdíjasok legyenek hálásak a 12.000 Ft-ért, amit megkaptak a nekik hivatalosan megjáró 22.000 helyett kaptak és követendő példaként azt hozta fel, hogy az ő édesanyja nagyon is hálás érte. Azt, hogy erre milyen reakciókat kapott az asztal körül ülő vitapartnereitől, már végképp nem tudom, mert megrándult az ujjam a távkapcsolón, és valami egészen más csatornán találtam magam.
Szerző
