Zaj, vagy Zay?

Új messiás van születőben Magyarországon, úgy hívják Márki-Zay Péter. Igaz, ideje volt már valakit pajzsra emelni, mert a magyar társadalom vezérkultuszban szenvedő hányadának egy része, már nagyon elveszetten bolyongott ebben a rántott hús formájú országban.

Most sikoltanak fel a messiás várók,

hogy ők nem is, meg különben is miért vagyok ennyire cinikus, meg és a többi. Előre bocsájtom, nem ismerem Márki-Zay Pétert, annyit tudok róla, amennyit a sajtóban olvastam, hogy fideszes volt, hogy vallásos, hogy több gyerek édesapja, és, hogy a Jobbik futtatta be a Hódmezővásárhelyen tartott polgármesteri választásra független jelöltként, amit úgy nyert meg, hogy támogatták az ellenzéki pártok és azok szimpatizánsai is.

Nekem sokakkal ellentétben nem okoz az gondot, hogy a Jobbik találta ezt az embert, mert ettől ő még lehet kiváló férfiú.
Azzal sincsen gondom, hogy nyilatkozataiban többször sikerült finoman szólva is félreérthetően nyilatkoznia, új fiú a pályán, belefér! Egyenlőre nem tudom igazán eldönteni, hogy pozitív, vagy negatív figurája lesz a magyar politikai közéletnek, vagy ő is visszahullik a semmibe, mint pár éve Sándor Mária, akit sokan már országvezető asszonyként akartak látni.

Egy dologban vagyok biztos, nem lehet könnyű most Márki-Zay Péternek lenni

és ahhoz, hogy ezt a jelenlegi állapotot úgy élje túl, hogy abba mentálisan, fizikailag ne roppanjon bele, nos, ahhoz tényleg egy kivételes adottságokkal rendelkező embernek kell lennie.

Márki-Zay Péternek jelenleg nagyon sok ellensége van, először is a Fidesz és vele együtt Orbán rezsimje, ami minden törvényes(?) és törvénytelen eszközt be fog vetni, hogy elfojtsa MZP törekvéseit, tönkretegye egzisztenciálisan, morálisan.
Azzal, hogy egy új, egységes, ellenzéki tömörülés kialakítását vetette fel, ezzel újabb potenciális ellenfeleket szerzett a parlamentbe beülő ellenzéki pártok képében, mert most már versenytárssá vált és nem szövetséges.
Nem utolsó sorban pedig a magyar értelmiség azon része, akik nácinak kiáltották ki a Jobbikkal való kapcsolata és félreérhető nyilatkozatai alapján.

Sokakkal ellentétben én nem kívánok állást foglalni MZP mellett, sem ellen, inkább csak figyelek. Figyelek, mert változatlanul azt látom, hogy még mindig Orbán kottájából játszunk, leírom miért gondolom így.

Két fájdalmas hét telt el a választások óta és – a demonstrációkat leszámítva – semmi nem változott.

A Fidesz-KDNP rezsimet 2/3-al megválasztották, immár harmadszor, és– azok a hangok, amelyek csalást kiáltottak, egyre halkulnak. Május 8-án beiktatásra kerül a rezsim újra, a parlamentbe beülő kollaboráns ellenzék lelkes asszisztálásával, legyen kint az országház körül bármekkora tömeg. Az is nyilvánvaló, hogy a „Stop-Soros” törvényt a Fidesz még májusban törvényre fogja emelni. A NER tehát működni fog, és mi visszazuhanunk abba a mókuskerékbe, hogy majd 2022-ben lesz esetleg változás, és abba az illúzióba, hogy hátha addig sikerül felépíteni egy tömörülést a Fidesszel szemben…teljesen felesleges folytatnom.

Én mindig azt kérdezem magamtól, hogy fordított esetben mit tenne Orbán Viktor?

– nem venné át a mandátumát, kivonulna a parlamentből
– árnyékkormányt alakítana
– nemzeti kerekasztalt hozna létre
– illegitimnek kiáltani ki a kormányt
– sztrájkra, bojkottra szólítana fel
– folyamatos demonstrációkat szervezne, provokálná a rendfenntartó erőket, hogy magukat áldozatként tudják bemutatni

Nem lenne már itt az ideje nekünk átvenni a kezdeményezést?