Zene füleimnek —  Demeter ördögvillája fenyegeti a magyar könnyűzenét

A nyelvek igen beszédesek. Magyarul könnyűzenének mondjuk azt, amit az angol “pop(ular) music”-nak, illetve komolyzenének a “classical music”-ot. Az egyik a népszerű zene, a másik a műveltebb osztályokhoz sorolható. Ne szépítsük, az egyik a nép zenéje, a másik az elité.

Demeterből popmeter

Úgy adódott, hogy egy bizonyos Demeter Szilárd, aki a Wikipedia szerint író, filozófus, politikai elemző, publicista, illetve a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója – megannyi más mellett – hirtelen a könnyűzene magyar főnöke (is) lett.

Nem sok minden tudható erről a csodaemberről, de ugyancsak a Wikipédia szerint 29 éves volt, amikor elérte addigi legmagasabb iskolai végzettségét a romániai Benedek Elek Tanítóképző Intézetben, éspedig felkent óvónőként. Bizony! Rögtön ezután 4 évvel a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen filozófussá avatták, aztán két év pihenőt követően ontani kezdte műveit, két évtized alatt – szám szerint – hatot.

Szóval ért a könnyűzenéhez, no.

Nélküled!

Van aztán egy magyar könnyűzenei zenekar, az Udvari Bolondok-ból és a $texas nevű formációkból létrejött Ismerős Arcok. Igen, ismerjük a hozzájuk hasonló pénzéhes minden hatalmat  hátulról kényeztetőket, akik a magyar kormányzó udvartartásában világosodtak meg külhoni magyarságilag, s akiknek az egyetlen, zeneileg úgy-ahogy értelmezhető, egyébként kb. nulla művészi értékű művét, a Nélküled-et zúgja megannyi stadion ultraserege, mondván, hogy ez minden idők legnagyobb nézettségű-hallgatottságú, populáris kesergő himnusza, úgymond a maga 42 milliós YouTube statisztikája szerint.

Szemben a rendszer pénzszórásával

Ha csak egy kicsit tovább böngészünk, akkor a YouTube-on belebotlunk egy bizonyos Follow the Flow nevű, szintén magyar zenekarba, amelynek csupán a Nem tudja senki című dala 54 milliós nézettségnél tart, megtoldva ennek Pamkutyás paródiájával, a maga “szerény” 13 milliós nézettségével, illetve a mindkettőt – szépségében – felülmúló Nági, Betti, Szelina előadás 7 milliós rétingjével.

Szóval ’gyalogmentben’ 74 milliónál tart az a zene, amelyik a magyar fiatalok legszentebb érzéseit adja vissza ‘csak úgy’ – szemben a rezsim pénzt nem kímélő erőlködésével.

Nem szeretném inszinuálni ez utóbbi dal alkotóit és feldolgozóit, de ahogy a Rolling Stones, úgy ők is kő-baloldali üzeneteket továbbítanak. Mick Jagger és kísérőzenekara, a Rolling Stones soha nem tagadta meg baloldali mibenlétét, aminek a teteje a My sweet neocon című daluk, annak is leginkább a munkásnyúzó neoliberalizmust ‘rakás szarként’ (sic!) elmondó része.

Nos, Demeter Szilárdnak fel van adva a lecke, hogy miként tud a rakás mázas nacionalista szarból népzenét varázsolni. Ha rajtam múlik, akkor sehogy!

(A szerző az Igen Szolidaritás párt alapítója, volt Európai parlamenti képviselő.) 

könnyűzenének hívjuk

 

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük