19-re kártyát húzni – Orbánnak nem csupán Paks II-t kell feladnia, hanem az orosz gázra épülő hagymázas álmaitól is elbúcsúzhat

Orbánék által sokat szidott Európai Unió igen jó számokkal állt elő az energetikai állapotait illetően. Az előadó ugyan “Brüsszel” volt, de a teljesítmény az egész kontinensé, annak ellenére is, hogy például Magyarország szóval, vagy tettel ott igyekezett gáncsolni a nagy átállást, ahol csak tudta.

Mások, fagyjanak meg ott, ahol vannak!

Az Európai Bizottság beszámolója szerint 2022-ben az EU 19 százalékkal csökkentette a gázfogyasztását. Ez óriási teljesítmény, hiszen az Európai Bizottság eredendően 15 százalékos megtakarítást szorgalmazott. Emlékezhetünk, hogy hányan és mennyire csóválták a fejüket az indítvány hallatán, sőt, a magyar kormány egyenesen azt közölte, hogy mi aztán semennyire nem csökkentünk semmit, mert nekünk bőséggel jut orosz gáz, amiből persze nem adunk másoknak, fagyjanak meg ott, ahol vannak!

Mi lett ebből?

Nyugaton senki nem fagyott meg gázhiány miatt, jóllehet csupán szemérmes statisztikáink vannak arról, hogy globális energiaválság nélkül is hányan hűlnek ki a szegénységtől, igen, az EU-ban, annak is főleg a keleti térségeiben. Az enyhe tél most éppen kegyesnek mutatkozott, azonban mégis hallatlan komoly fegyelemre utalnak a megtakarítási folyamatok. Az ipar sem omlott össze, viszont elképesztő sebességgel épült ki az Oroszországból jövő gáz pótlását lehetővé tevő folyékony gáz (LNG) fogadásához szükséges infrastruktúra. A nagyságrendi számok nyelvén szólva az EU-ban az orosz gáz részesedése korábban 54 százalékos volt. A megtakarítási akció következtében ebből lejött 19, s az így megmaradó 35 százalékból azonban 10 továbbra is fennmaradt, vagyis 25 százaléknyi gáz pótlásáról kellett intézkedni.

Ebben persze keletkezett egy kisebb csapdahelyzet, hiszen az európai gázhiány azáltal állt elő, hogy Moszkva szép egymás utánban elzárogatta az EU-ba irányuló gázcsapok nagy részét, abban a hitben, hogy a viszonylag gazdag EU kénytelen lesz megfizetni így a békeidőkhöz képest 15-szörösére ugró gázárakat. Ez egy rövid ideig be is következett, például az Orbán- kormány az árcsúcs idején vásárolt be irtózatosan, amiről nehéz megállapítani, vajon mennyire a hülyeségnek köszönhető, avagy mennyire a Moszkvának nyújtott pénzügyi támogatásról szólt? Az EU azonban se nem visongott, se nem tétlenkedett, hanem erős piaci intézkedésekkel reagált, amit ársapkának nevezünk.

Gáz körtánc

Ez az ársapka egy igen bonyolult algoritmus, de tévedésben van, aki ezt valamiféle európai szankciónak akarja láttatni, ugyanis kicsit sem az. Először is, az a lényege, hogy egy (dinamikusan igazított) árszint közelébe jutva a keresletet fogja vissza, másodszor pedig a bárhonnan érkező gázra vonatkozik. Ezt a mechanizmust az EU deklaráltan a szankciós intézkedésein kívül kezeli, ezért aztán nem nézni, honnan jön a gáz? Bizony, az LNG bőven jön Oroszországból is, igaz, pokoli nagy kerülővel. Arról van szó, hogy az oroszok az Európa felé elzárt vezetékeik forgalmát pótolandó Kínába, Indiába stb. adták el a folyékony gázukat, ám minthogy ezeknek az országoknak igazából nem volt rá szüksége, ezért nemes egyszerűséggel tovább adták Európába, vagy máshová. Így jutott Moszkva abba a csapdába, hogy az újdonsült kereskedelmi partnereik egyszerűen kijátszották az orosz gázszállítások mögötti rafinériát. Végül tehát a gáz kikerült az összes lehetséges szankciós csiki-csuki köréből, viszont az ára meg lett fogva, így a mai európai gázárak a megszokott békeidők “csupán” másfélszeresére süllyedtek.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy a méregdrágán kiépített vasbeton csővezetékek pumpáihoz képest mennyit fogyasztanak a folyékony gázt szállító hajók motorjai, avagy egy-egy LNG-hajó megépítése hány kilométer csőnek feleltethető meg, de még idevehetjük a szükséges új fogadó-terminálok költségeit is, az mindenesetre tény, hogy az oroszok immár fillérekért kénytelenek árulni a gázukat, a valaha volt legolcsóbb árhoz képest Európa mégis kicsit többet fizet, mivel az átállást bonyolító és kihasználó kereskedők szó szerint szénné gazdagodnak. Ez utóbbi nem jó hír a fogyasztóknak, de hát sajnos ez a kapitalizmus “ára”.

Az igazán érdekes viszont az, hogy a már említett 25 százalékos, abszolút piaci hiányt mivel váltotta ki az EU? Részint a már említett folyékony gázzal, amit persze messze nem csak az oroszoktól, hanem főleg Norvégiából, illetve az USA-ból vásároltunk. Nem kevés űrt töltött be a megújuló energiatermelés fokozása, illetve az, hogy a nem túl szerencsés időpontra eső francia atomerőművi karbantartások folyamatosan véget értek. Az abszolút hiányt azonban nem csupán pótolni sikerült, hanem még betárazásra is jutott erő, hiszen az európai tározók a márciusban szokványos, 30 százalékos töltöttségi szinthez képest jelenleg 60 százalékon állnak.

Magyarország ebből az európai siker-sztoriból is kimaradt

Magunkra maradva, a gatyánkat is ráfizetve vásároltuk meg pokoli pénzekért az orosz gázt, miközben az EU takarékossági, diverzifikációs és energiahatékonysági intézkedései szépen haladnak tovább. Ehhez képest Orbán Viktor és kormánya  tovább erőlteti az orosz kártyát, annak ellenére, hogy Paks II már láthatóan befuccsolt, aminek a helyébe, sőt azt megfejelve most éppen gigantikus gázerőművek ötletével állt elő.

Rossz hírem van Orbánék számára, ha nem lenne elég világos: nem csupán Paks II-t kell feladnia, hanem az orosz gázra épülő hagymázas álmaitól is elbúcsúzhat. A Nyugat ugyanis nem csak az orosz nukleáris fűtőelemekhez nem adja meg a szükséges erőművi technológiákat, hanem az orosz gázhoz sem. Ez viszont már tényleg szankció.