2013-as miniszterelnöki évértékelő – Nincs új a nap alatt 32.

Évértékelő: sikerült a jövedelemadón és a forgalmi adón kívül még kétszer megadóztatnom a fizetéseket: egyszer amikor az emberek számlájára utalják, egyszer pedig amikor a csekkjeiket fizetik be.

Dicsekvés nélkül állíthatom, hogy

eredményes kétésháromnegyedévet hagytam magam mögött. Mindenki tudja, hogy nem vagyok a szavak embere, ezért csak röviden és ötletszerűen:

1. 1. Megtartottam ígéretemet, és nem emeltem egyetlen adót sem. Viszont a szebb jövő érdekében bevezettem száz újat. Egyben elrendeltem, hogy ezt senki sem veheti észre.
   2. Bevételeimet sikerült úgy növelni, mint régen a királyoknak. Hogy ne engem szidjanak, bérbe adtam az adóbeszedést. Szidja a nép a gaz adóbérlőt! Igaz, hogy adóbeszedőimnek, a bankoknak, a kereskedelmi láncoknak, a távközlési és közüzemi cégeknek ez úgy kellett, mint púp a hátukra, de nem hagytam nekik kibúvót. Átalányt vetettem ki rájuk, aztán hajtsanak be a fogyasztóikon annyit, amennyit tudnak. A régi királyok is tanulhatnának tőlem: adóbeszedőim nem fognak rajtam meggazdagodni.
   3. Közgazdasági Nobel-díjat érdemlő furfanggal sikerült a jövedelemadón és a forgalmi adón kívül még kétszer megadóztatnom a fizetéseket: egyszer amikor az emberek számlájára utalják, egyszer pedig amikor a csekkjeiket fizetik be. A neve, tranzakciós díj. Nem olyan szép szó mint a madárfütty, nem olyan sima, mint a hajolaj, de működik.

1. A társadalmi nyugalom érdekében átalakítottam az oktatási rendszert, hogy  minimálisra csökkentsem a kártyáimba belelátó kiművelt emberfők számát. Mert uraim és hölgyeim, én komolyan veszem, hogy a tudás hatalom.
2. Megtartottam ígéretemet, hogy a felsőoktatásban nem vezetek be tandíjat. Ehelyett első lépésben a teljes képzési költséget fizettetem meg a hallgatókkal, második lépésben megszüntetem a felsőoktatást. Ezzel is igazolom azt a kazah népi bölcsességet, hogy ami nincs, annak tandíja sem lehet.
3. Megbízható turultollasaim kezébe adtam a művészeti élet irányítását, és ezzel elhárítottam a fejem fölül azt vádat, hogy az állam beavatkozik a kulturális életbe. Ettől kezdve egymás gyilkolászásával lesznek elfoglalva, és nem engem szidnak.
4. A földbérleti pályázatok célirányos elbírálásával megszabadítottam a helybéli gazdákat a nehéz mezőgazdasági munkától.

Folytathatnám a sort a végtelenségig, de a roppant eredmények mellett azért akad tennivaló is. Az egyik legfontosabb: amíg lehet, állami szinten ki nem adatási szerződést kell kötnöm Azerbajdzsánnal, hogy majd legyen hova mennem, ahol nem adnak ki. fejeződik be az évértékelő

(Gépnarancs, 2013. január 19.)

A sorozat előző cikke

Egykor és ma – Nincs új a nap alatt 31.