Banánköztársaság
8 tévhit a depresszióval kapcsolatban – Sokan még a saját baráti körük előtt is szégyellik, Te ne tedd!
Sokan még a saját baráti körük előtt is szégyellik, ha depresszióban szenvednek, mert a társadalomtól gyakori az a téves visszajelzés, hogy ez a tartósan negatív hangulat választás és elhatározás kérdése. A szégyen sok esetben annak is gátat szab, hogy valaki szakszerű segítséget kérjen.
Megdöbbentő adat, hogy a földön a depresszióval élők száma csaknem annyi, mint az Egyesült Állomok teljes lakossága. A depresszió a leggyakoribb mentális zavar, ami súlyos életvezetési nehézségekkel jár mind az érintetteknek, mind a környezetüknek.
A depresszió, csakúgy mint a pszichiátriai zavarok általában, rendkívül stigmatizáló
Sokan még a saját baráti körük előtt is szégyellik, ha depresszióban szenvednek, mert a társadalomtól gyakori az a téves visszajelzés, hogy ez a tartósan negatív hangulat választás és elhatározás kérdése. A szégyen sok esetben annak is gátat szab, hogy valaki szakszerű segítséget kérjen.
Gazdasági adatok is a prevenció és az időben megkezdett kezelés fontosságára hívják fel a figyelmet. A WHO szerint a depresszió közvetett és közvetlen hatása csaknem 1000 milliárd dollárba kerül a világgazdaságnak. A betegségben szenvedők sok esetben kiesnek a munkából, ami a családok szintjén is komoly nehézségeket, megélhetési problémákat okozhatnak. Ez utóbbi betegségfenntartó tényezőként komoly hatással lehet hosszú távon is.
1. tévhit: a depresszió ritka és szokatlan
Tévedés azt gondolni, hogy a depresszió ritkán előforduló jelenség.
A Világ lakosságának 5%-a szenved benne, és a kismamák 10-15 %-ra jellemző a baby blues, vagyis a szülés utáni depresszió a gyermekágyi időszakban.
2. tévhit: a depresszió lényegében szomorúság
A szomorúság érzése bizonyos helyzetekben az élet természetes velejárója. Ezt érezzük, ha nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy szeretnénk, vagy ha valamilyen veszteség ér bennünket kapcsolatainkban, munkánkban. A klinikai depresszió azonban egy komplex állapot, amely hatással van az egyén pszichés, biológiai és szociális helyzetére. Bármilyen figyelmeztetés és racionális indok nélkül előállhat valakinél súlyos depressziós állapot úgy, hogy a környezet semmilyen valós okot nem lát arra, hogy így érezze magát az adott személy.
Jellemző tünetek ilyenkor a tartós örömtelenség, gondolkodási, döntéshozatalii nehézségek, üresség érzés, kínzó bűntudat, a világ iránti érdektelenség, alvási és evési problémák, illetve súlyos esetben öngyilkossági gondolatok.
3. tévhit: depressziósok nem képesek magas eredményeket elérni
Jó cáfolat a fenti mondatra Mahatma Ghandi, Winston Churchill vagy Abraham Lincoln életpályája, akik komoly örökséget hagytak maguk után annak ellenére, hogy komoly depresszióban szenvedtek. A statisztikák alapján úgy tűnik, hogy a vállalkozók 30%-a szenved depressziótól, ami nagyban összefügg a szerep által kijelölt komoly feladatokkal és felelősséggel.
A vállalkozói világban is jellemző, hogy a nagy cégek vezetői inkább titkolják depressziójukat, hogy nehogy összemossák problémáikat esetleges gazdasági kudarcaikkal.
4. tévhit: a depresszió a „felső tízezer” problémája
A depresszió univerzálisan megjelenhet szegény és gazdag országban egyaránt. Amiben meghatározó a szocioökonómiai státusz az az, hogy mennyire valószínűen veszik észre, és hogy milyen kezelést kap a depresszióban szenvedő személy. Míg a szegény országok államai 1% körül költenek mentális problémák kezelésére, addig a gazdag országokban ez a szám 5% körüli. Jól belátható, hogy ez micsoda különbségeket jelent a társadalombiztosításon belül elérhető lehetséges kezelési módok és időtartamuk között. A kedvezőbb adatok ellenére is jellemző, hogy a gazdag országokban csupán a betegek fele kap megfelelő kezelést. A másik nehézség, hogy a súlyos betegségek, a természeti katasztrófák vagy a helyi konfliktusok sok esetben a szegényebb országokat sújtják, ahol előfordulhat, hogy semmilyen kezelési mód nem áll rendelkezésre.
