De hová tűnt Rogán Antal?

A naftalinba mártott Kövér Lackó nyíltan megfenyegette a hazaárulókat, akikről pontosan tudni lehet, hogy mi magunk vagyunk. A lónéző hetek után jött egy csacsi a suta ötletével, a minielnök közben újra jelentett Vologyának – Rab László szürreál összefoglalója a 44-es hétről.

Kocog, motyog a macskakövön

Már haragudni se nagyon lehet rá, a rendszerváltás egyik legkártékonyabb figurája érzelmileg is kevésbé érinti meg az embert. Amit mond, köz- és életveszélyes, fölmérem magamban, hogy simán lövetne, ha odakerülne a dolog. Vagy a valószerűtlen bajszát simogatná, miközben elvérzel. Megy, ballag a naftalinszagú gúnyájában a kockaköveken, kényszeredetten válaszolgat a kérdésekre, időtlen, korszerűtlen alak, arról makog, hogy az internet nem felejt. Azaz: figyellek benneteket, tetvek, egyszer majd sor kerül rátok, és akkor az úristen kegyelmezzen nektek. És ott az unalmas körítés, a Lenin-fiúk leszármazottaival, meg hogy mindenki hülyének néz bennünket, de egyszer majd rendesen pofán verjük a hazaáruló (azaz: nekünk ellentmondó) bandát. És (ezt is csak gondolom) felkínáljuk nekik a kötelet nagy kegyesen. Kövér László Magyarországról, Fidesz-alapító, aki semmit nem felejt. Ő volna az, aki soha még senkiről egy jó szót nem mondott. Na, álljon be, fiam, abba a másfél méterszer másfél méteres kutricába, ne akadályozza itt a gyüszmékelést, hagyjon engem tovább kommunistázni, ne rontsa már a levegőt.

Alsó- és felsőházelnöky Kövér Laci bá mellett föl szokott tűnni Kósa Lajos, a magyar politikatörténet különösen önkormányzati kérdésekben utolérhetetlen kampányguruja, na és a Cilike férje, a propagandában verhetetlen Rogán Tóni. Olykor beszáll a politikai makogásba Deutsch úr a twitterén, évtizedek óta ez a pár alak keveri a szart a minielnök házatáján, a csahos újságjaik olajozottan önjárók, békemenetes jogászok és a művészvilág kitartottjai egészítik ki a kört. De nincsenek ám ezek olyan sokan, mint amennyien nyerni szoktak a választásokon.