Blogbazár
Itt a végünk, fuss el bégünk!
Jön a török diktátor, másodállásban tömeggyilkos, mi meg, vendégszerető magyarok, kitárjuk a szívünk, hogy annak egész melegével.
Mert mi mindenkit befogadunk, kivéve azokat,
akiket a világért sem, mert félünk tőlük, s ha valahol hozzájuk hasonlót látunk, rendőrt hívunk. Ezért a véreskezű látogatása előtt már egy nappal szeretett vezetőnk a mi jól felfogott érdekünkben lezáratja a fél Budapestet, mert ilyenkor úgy komilfó, ha minden és mindenki moccanatlan, abból nem lehet baj, ha lehetetlen menni, megállni, levegőt venni, lenni. Vanni. Éljen és virágozzék a véreskezű, aki, ha tehetné, 150 évig.
Ideiglenesen, hazánkban állomásozva
Nekünk ugyanis Mohács kell, de legalábbis egy diktátor, aki, mint volt szerencsénk említeni, másodállásban tömeggyilkos, és a mi, nálánál megengedőbb diktátor urunkkal kölcsönösen példaképei egymásnak. Amikor majd elmegy a véreskezű, újból szabadon használhatjuk a lehegesztett csatornákat, meg közlekedni is lehet valamelyest, nem igazán persze, csak annyira, ahogyan más hétköznapokon, vagyis, sehogyan se.
Ha Erdogan elpályázik az életünkből,
nem örökre, csak remélhetőleg jó időre, akkor veszünk egy mély levegőt, és áldjuk a sorsunkat, valamint hálálkodunk, akihez kell, hogy mennyivel jobb diktátorunk van nekünk, mint teszem azt, a törököknek. A mi diktink, ha majd ő is elmegy egyszer, nem úgy, mint Erdogan, a hiányát itt hagyja nekünk, vinné magával azt is, de mindent mégsem lehet ellopni, ezért aztán mi nem sokáig búslakodunk, keresünk gyorsan helyette magunknak egy másik diktátort. Itt a végünk, fuss el bégünk!
Szerző
