Blogbazár
Mi a baj a jógával?
Hú, mindenki nagyon ki van bukva, hogy Németh Sándor kiátkozta a jógát. Persze, már maga a megfogalmazás is teljesen abszurd, hiszen a jóga eleve gyűjtőfogalomnak van szánva, mindenféle praktikákra utal, ráadásul millió különböző ága van, amik különböző mértékben kapcsolódnak több vallás többféle irányzatához. De nekem inkább az szúrt szemet, hogy miért csodálkozik ezen bárki? Mármint a kiátkozáson?
A vallási felekezetek nagyjából egyformák
Németh Sándor egy vallási felekezethez tartozik, közelebbről annak az egyik (a fő) vezetője. Márpedig ebből a szempontból a vallási felekezetek nagyjából egyformák. Amennyire ismerem őket, mindegyiknek nagyon szép alapelvek képezik az alapját, ráadásul egymáshoz elég hasonlók is. Bár a szent szövegeik egymástól eltérő történeteket és beszédeket tartalmaznak, az alapelveik meglehetősen hasonlítanak, és mindegyikben sok igazság van. Ez a céljaikat tekintve nem is nagy csoda, általában arra keresik a megoldást, hogy hogy élhetnek az emberek boldogan egymással és magukkal. (Ráadásul az alapelveik olyan hallatlanul általánosak szoktak lenni, hogy emiatt sem csoda, hogy hasonlítanak egymásra.) Nagyon sokan, akik magukat hívőnek mondják, ezekkel az alapelvekkel azonosulnak; őket nagyon meg tudom érteni.
Csak aztán, és ebben is egyformák, a második lépésben következnek a varázslások,
vagyis a kötelező rituálék, ezeket jellemzően csak eléggé erőltetetten lehet a szent szövegekből levezetni, és általában jóval későbbi eredetűek, mint maguk a szövegek. Akármilyen ésszerűek és szépek az alapelvek, a termék varázslat-része mindig teljesen irracionális. De nincs ezzel semmi gond, mindenki olyan kényszercselekvéseket végez, amilyeneket jónak lát (valószínűleg valamilyen kedvező hatást remélve tőle), amíg másoknak nem árt vele. Megintcsak: sok hívő az alapelvekkel való azonosuláson túl (vagy ahelyett) ezekben a varázslatokban leli örömét, mert ezek rendet, rendszerességet visznek az életébe, és egyáltalán, az ember szereti a szokásokat. Az ilyen híveket én kevésbé értem meg, (bár nyilván nekem is vannak szokásaim), de legyen ez az én személyes problémám.
És akkor harmadik lépésként jön a fekete leves, a más felekezetekkel és kívülállókkal való rivalizálás,
ami nagyon gyakran a többiek, a más felekezethez tartozók és a felekezeten kívüliek elítélésével (rosszabb esetben üldözésével) jár együtt. A rivalizálás óhatatlanul következik abból, hogy a cél a közösségteremtés, és nemigen tekinthetnénk vallásnak azt, ami nem a saját gyakorlatát, módszereit tekinti egyedül jónak. Minél közelebb áll egymáshoz két felekezet varázslatainak célkitűzése vagy természete, annál erősebb a rivalizálás kényszere.
És ugyanez igaz arra is, amikor egy vallás szokásai más természetű (például tudományos alapon nyugvó) gyakorlatokhoz állnak közel. (Példa: a szcientológusok haragjának és gyűlöletének fő célpontja a pszichiátria, mert a saját praktikáik a pszichológiából és a pszichiátriából ötleteken alapulnak, a hívekkel való foglalkozás pszichológiai diagnózissal kezdődik, és egyfajta terápiával folytatódik, legalábbis az igéreteik szerint.) Na, azokkal a hívő emberekkel, akik ezzel a rivalizálással azonosulnak, esetleg részt is vesznek benne, én semmi közösséget nem érzek.
Ennek fényében senkinek sem szabadna meglepődnie azon,
hogy egy olyan felekezet, aminek a “hitéleti” gyakorlata kifejezetten a megváltozott tudatállapotokon (extázis) alapul, esküdt ellenségnek tekint minden olyan gyakorlatot (akár vallásit, akár mást), aminek szintén megváltozott tudatállapotok képezik a lényegét. Én azon csodálkozom, hogy ez a jóga-dolog csak most jött elő (és valószínűnek tartom, hogy nem is most jött elő, csak most került nyilvánosságra).
