Csaba László: Kiderül, mi életképes, mi nem

A koronavírus járvány okozta válság várható gazdasági hatásairól, az Orbán-kormány intézkedéseiről Csaba László, a Corvinus és a CEU professzora beszélt a 168 órának adott interjújában.

A természet törvényeit nem lehet megkerülni

A közgazdász hangsúlyozta, a válság mindig véletlenszerű. Senki sem veszi komolyan. 2008-ban is mondták a szakértők, hogy a tőzsdék túl vannak értékelve, a tőzsde hamis értékmérő:

” 2008–2009 óta eltelt tíz év, és most is csak azt láttuk, ha az ember a nagy részvényeket nézte, hogy nem tudhatnak annyit hozni, mint amennyi az árfolyamokból következik. De a természet törvényeit nem lehet megkerülni. Állításom mindössze az, hogy a koronavírus-válság kitörése a Northern Rock bedőléséhez fogható súlyú tény. A következményekre ebben a formában senki sem számított.”

Úgy látja, az a tény, hogy közös világkaranténba vagyunk zárva, minden tervet, szándékot fölborított. Egy fogyasztói társadalomban elkerülhetetlen keresleti sokk jött létre. Nem költekezünk, nem járunk vásárolni, spórolunk:

„Most derült csak ki, amit sejtettünk: ha nincs értékelhető, legalább két-három százalékos kamatláb, ha folytonos a kamatvágás, ilyenkor nincs miből engedni. Ha gazdaságot kell élénkíteni, ezzel nem lehet többé élni. Hiába vannak pénzügyi közvetítőrendszerek, hiába van ott a pénz, jellemzően a kereskedelmi bankoknál, senki sem fog hitelezni. Aki meg hitelt venne fel, félelemből nem fogja megtenni.”

Egyes elemzők másfél évet tippelnek, ő azért optimistább

Nem gondolja, hogy a pénzügyi kiigazítás az idők végezetéig tart, hogy évekre veti vissza a gazdaságot. Egyes elemzők másfél évet tippelnek. Úgy véli, ennél hamarabb vége lesz:

„Nem gondolom, hogy a mostani vesztesek, mert bőven lesznek ilyenek, életük végéig elhasaltak. De az átrendeződés jelentős lesz. Kiderül, mi életképes, mi nem. A papírbolt azért jó példa, mert a magyar gazdaság tele van olyan mikroszolgáltatókkal, akiknél valóban a túlélés múlik azon, hogy lendületesen fejlődik-e a kereslet. Most jön egy baljós időszak (hat–kilenc rideg hónap) a gazdaság újraindításig. Kérdés, ki meddig bírja ki. A kocsma alapszükséglet, az valószínűleg megmarad. Vagy nyílik új helyen másik kocsma, új kocsmárossal.”

Kitért arra is, sokan párhuzamot is vonnak a járványok és a gazdaság válsággörbéi között. A virológiai modellekről is azt gondolja, bizonyos feltételezések mellett helytállók:

” Lehet, hogy elbíztuk magunkat. Azt hittük, annyira észnél vagyunk, hogy ilyesmikkel játszva elboldogulunk. Ha összehangoljuk a kormányokat, a légitársaságokat, az egészségügyi szervezeteket, ilyesmi nem történhet meg. De látjuk, megtörténhet. Az uralkodó világkép most a lefagyott rémület. Korábban nem vettük komolyan az előrejelzéseket, most meg átestünk a ló túlsó oldalára.”

Úgy hiszi, Orbánnak még mindig nem esett le teljes egészében a tantusz

Napjainkban is olvas olyan előrejelzést (MNB), hogy a növekedési pálya 2-3 százalék között lesz. Ez volt az eredeti terv. Hol vagyunk már ettől:

„Fenyegető a vihar előtti csend. Csak az üres utca, a becsukott boltajtó látszik. Ha az ember a városban sétál, egy kripta mélyén érezheti magát, pedig ezek az utcák egyszer megtelhetnek. Csak a környezetvédők örvendeznek: hányan nem járnak autóval, nem zörgetik a szörnyű légkondikat. Ha ez a válság haszna, én azt gondolom, nem ilyen áron kellene zöldpolitikát folytatni.”

A professzor szerint ez nem lesz akkora járvány, mint 100 évvel ezelőtt, nem halnak bele milliók. A gazdasági hatása nyomasztó. Azt hiszi, elszámolják magukat, akik azt gondolják, hogy félig-meddig túl vagyunk rajta, hogy pár hónap pauza, és az üzlet megy tovább. Ami történt, önmagán túlmutató esemény. Nem ússzuk meg következmények nélkül:

„Meglátjuk, mire lesz szükség. Ha a konjunktúraélénkítő próbálkozások az unió erős gazdaságaiban beválnak, ha fennmarad a hagyomány, hogy a német, az osztrák és az olasz cégek nem rúgják ki azonnal az alkalmazottaikat, nem lesznek komoly leépítések, tovább csorognak Magyarországra a hazautalt pénzek. És persze őket is érinti az a kényszerhelyzet, hogy bár van makrogazdasági szempont, de betegápolóra, szemetesre, szalagmunkásra, mentőorvosra szükség van. Ilyesmit „helyi erők” nem vállalnak el.” /…… / „A hat–kilenc hónapos lefutás reálisnak látszik. Sok múlik azon, hogyan reagál a nagy törésre a meggyötört társadalom. Ne álmodozzunk, legyünk szerények. Egyelőre szorítsunk azért, hogy a karantén véget érjen. „

(Az eredeti cikk a 168 órában olvasható!)

Csaba László: Habony Árpádnak fogalma sincs arról, mi az egyetem, nem tudja megkülönböztetni egy civil szervezettől