Miért kussol a kereszténység mellett szinte óránként lándzsát törő magyar kormány most, amikor irtják a Jézus-hitűeket Hegyi-Karabahban?

Vallásomat tekintve nem vagyok se keresztény, se zsidó, se egyéb. Ateista vagyok, azaz hiszem és vallom a “Teremtő” nélküli univerzumot, nem így a magyar kormány.

Vallás, mint háborús ok!

Örömmel elfogadom azonban, hogy a különböző vallások a világ kulturális fejlődésének fantasztikus segítői, jóllehet – értelmezésemben – legfőképp arra kerestek, keresnek magyarázatokat, ami az emberek mindenkori tudása szerint megmagyarázhatatlan volt, vagy még ma is az. A mai “mainstream” vallások eredeti “problémáinak” döntő hányadára immár van tudományos igényű magyarázat, ám a létrehozott kulturális értékek, főleg a művészi szépség, káprázatos része az emberi hagyományoknak. Vegyük ide, hogy a moralitás terén a vallásoknak ugyancsak kulcsszerepük volt/van, bár az eltérő erkölcsi tételek igencsak tudnak ütközni, sőt, akár háborúkat előidézni.

Ha mélyebben belegondolunk, a történelemben feljegyzett háborúknak a végső okai rendszerint ezek a vallásokban mutatkozó eltérések voltak, s még a szimplán területszerző támadások is rendre kaptak valamilyen vallási színezetet, ürügyet. A különböző államszövetségek is legtöbbször vallási töltetet hordoznak, például a “keresztény nyugati világ”, miközben pont ez a konglomerátum ötvözi többé-kevésbé sikeresen a legkülönbözőbb hiteket.

Természetesen lehet aggódni és szörnyűködni a Nyugaton sokszor felpattanó terrorisztikus szikrákon, ám mik ezek azokhoz a genocídiumba torkolló, borzalmas műveletekhez képest, amelyek során milliószámra ölik a különböző népek lányait és fiait – vallási jeligékre.

Miért hallgat a magyar kormány?

A vallási értékekről és érdekekről szóló mesék azonban jobbára csak a pórnépnek hintett maszlagok, amikor jönnek a gazdagok érdekei.

A kereszténység mellett szinte óránként lándzsát törő magyar kormánynak ugyanis egy halovány szava sincs, amikor most éppen a 10 millió lakosú muszlim Azerbajdzsán teli erővel nekirontott a picinyke, 150 ezer lelket számláló keresztény Hegyi-Karabahnak, az ő nyelvükön Arcahnak.

Most nem fogok semmilyen területi hovatartozási kérdésbe belefogni, csak annyit említek, hogy Arcah a világ egyik legrégebbi keresztény térsége, mondhatni bölcsője, amely Örményországgal együtt sokkal többet dacolt a nem-keresztény külvilággal, mint amennyit Magyarország valaha is képes lenne felfesteni magára. Igen, történelmi léptékben és gyakorta szenvedték meg a népirtást, ám kitartottak vallásuk és egyéb értékeik mellett.

Nos, a kereszténységében ultra nagy pofájú magyar kormány most meg se nyikkan. Mert neki sokkal fontosabb a magyar emberektől elszedett, s egyebek közt Azerbajdzsánba kimenekített vagyona, mint a pórnépnek hintett vallási handabandának akár látszólagos tisztelete. Egy vakkantásnyi diplomácia üzenet sem hangzik el az Adrián ringó, s hátterüket illetően ugyancsak ‘lopott” jachtokról vagy a hazai vadászkastélyokból, illetve magyar ‘bunkokrácia’ egyéb bunkeriből.

Szomorú vagyok

Én jártam már Arcahban, s láttam az ottani “hegyi” emberek őszinte és elszánt tekintetét, hallottam gyönyörű nyelvüket, zenéjüket, s fejet hajtottam mindaz előtt, amire ők oly büszkék. Beléphettem a közel kétezer éves keresztény szentélyeikbe, ehettem csodás ételeiket, de állhattam azon a hegytetőn is, ahonnan elődeik tízezreit lőtték, vagy lökték körös-körül a több száz méteres szakadékokba.

Mi egy keresztény emberről, az egyébként német Gellért püspökről neveztünk el egy kisebb hegyet a vértanúsága emlékére. Most pedig hallgat a magyar kormány, s ellenzéke egyaránt.

Arcahban leginkább hegyek vannak…

Iványi Gábor és oltalmazottai nem elég keresztények? Miért hallgat az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkár?