Blogbazár
Uri Geller sírva könyörögne, mesélnéd el neki a felcsúti dácsád kertje végében pöffeszkedő családi stadionod tövében a titkot: ez honnan lett?
Teljesen megőrültem én? Teljesen! Csak ez lehet, mert tán az egyetlen vagyok, e messzi-messzi galaxisban a Habony-művek ügyeletes beszédíróján kívül, aki ennyire hűségesen hallgatja a Kedves Vezető péntek reggeli, rádiós izéjét.
Mi ez különben maguk szerint? Istentisztelet? Nagyotmondó verseny elődöntő?
Valami istenverte stand up comedy a felcsúti községházán, ami alól kivágták a nézők röhögését, mert azok már nem röhögtek, hanem zokogtak kínjukban, vagy mi a pilla ez, mondják már? Merthogy nem normális a dolog, az tuti. Rajtam kívül meg, péntek reggel ki a fene kíváncsi egy elszabadult hajóágyúra?
Pedig, nagyot ment ma is emberünk
„Azért mondják, hogy korruptak vagyunk, mert az emberek magukból indulnak ki”.
Aha! Nemtom, de ez a szokásosnál is infantilisebbre sikeredett. Lehet a mesekönyvek az oka, amit darálgatnak itt szakmányba (na, az a banda is szép fialás) arra koncentrált életünk értelme. Hogy tud rácsavarodni ő is. Sikerült neki, szó se róla. A Kedves Vezető ma reggel ezzel lepte meg szájtáti népét, már aki volt annyira hibbant mint én, és végighallgatta a kormányzati mesereggelt.
„Azért mondják, hogy korruptak vagyunk, mert az emberek magukból indulnak ki”.
Érzi, a kis huncut, lassan ideje lenne valami halvány magyarázatfélét adni,
miért is került a Kárpát-medence tokkal-vonóval a nagyon tehetséges Mészáros naccs’úr, meg a szent család nevére, az elmúlt tíz év alatt. Azért nem az övére, ugye, mert a Kedves Vezető pénzügyekkel nem foglalkozik, ezért annyira szegény, meg talpig plebejus, hogy kölcsönből tankolja még a böhömnagy meccsrejáró göbzit is – persze, mi fizetjük, mert jószívűek vagyunk – és mivel soha nem hazudott, ezért az is tutibiztos, hogy vagyona meg…nnna, az meg „sosevót”. Ha ő mondja?!
Azért mondják, hogy korruptak vagyunk, mert az emberek magukból indulnak ki. Nemá! Orvos látott?
Nem azért mondják. Hanem azért, mert loptok, mint állat! Azért. Mert lassan bár, de betelik a puttonyuk a népeknek. Mert Uri Geller sírva könyörögne, mesélnéd már el neki a felcsúti dácsád kertje végében pöffeszkedő családi stadionod tövében a titkot: honnan lett ez? Hogy az istenbe ragad hozzád minden, ami nincs legalább száz méter mélyen lebetonozva? Ezért, kismókus.
De nem kell ezen besértődni
Inkább szakmát kéne váltanod. Például lehetnél a nemzet mesemondó Rémusz bácsija az emmeggyen. Addig, amíg magad erejéből még megteheted. Míg nem más mondja majd neked, mikor kötelező levegőzni menni. Ez van. Megpróbáltad, téged kiismertek, mi beledöglöttünk, az országot meg, mintha szőnyegbombázták volna. Ami véletlenül épen maradt, a maradék, azt meg hazahordtátok Lőrinccel a tanyára. Majd jó lesz a pujáknak.
Jó, persze látjuk mi!
Lehet ezt egy darabig, még ennyire retardált módszerekkel is. Ahogy a példa igazolja, még akár egy országot is a szakadékba vezetni, de ennek rendre ez a vége. Hogy minden tönkremegy, te meg lebuksz. Az van, ha valaki véletlenül még kezet fog veled, akkor az aktus végén, elébb riadtan lecsekkolja a brifkóját megvan-e, majd megszámolja az ujjait. Csak miheztartás végett. Mert híred lett!
Korrupt? Hátja. Így is lehet mondani
Olyan ez, tudod, mint a paprikás krumpli. Ha szögletes tányérba hozzák ki, máris pusztapörkölt lesz belőle, meg oltári nagy számla a végén.
Amúgy meg nyugi! A népek biztos nem mondják ezt. Túl szofisztikált megközelítése ez, a ti nagyszerű korszakotoknak.
A debreceni Nagypiacon például rendes, érthető neve van mindennek.
Ott a kukorica tengeri, a pusztapörkölt paprikás krumpli, az évtizede tartó varázslásotokat közérthetően és jól artikuláltan lopásnak hívják, benneteket meg címeres gazembereknek, kiscsillag.
Méghogy korrupt!
Szerző
