Hogy juthattunk idáig?! – Magyarország az ingoványon

„Gyökértelen, anyanyelv nélküli, korrupt, zsarnok, rabszolgatartó, a világot tűzbe borító, milliókat kiirtó országok most szentet játszva ítélkeznek felettünk.”
(mandiner) Ezek után jogos a kérdés: hol a kiút Magyarország, az ingoványból!

Kis magyar kronológia összevissza

Pedig mi csak „kalandoztunk”, négyfelé vágtunk, karóba húztunk, kerékbe törtünk, jobbágyokat öltünk, vezérüket tüzes trónra ültettük, első éjszaka jogát gyakoroltuk, szabadságért küzdő vezetőinket elárultuk vagy ők árultak el minket, világháborúk tevékeny részesei voltunk, ahová leginkább parasztokból lett „hősöket” küldtünk, kikből gyakran rablógyilkosok, erőszaktevők lettek; kisebbségeinket igyekeztünk „megmagyarosítani”, zsidókat, cigányokat, melegeket és kommunistákat öltünk, és nyilasaink meg kommunistáink öltek minket is…
Boszorkányokat égettünk, tiszaeszlári pert rendeztünk, puszták népét és jogfosztott munkásokat neveltünk stb.

Mostanában pedig azt énekeljük, hogy „szlovákok, nincsen hazátok”, „utálunk, szar Szlovákia”, „utálunk, szar Románia”, „ki nem ugrál, büdös román, hej, hej!”, „vesszen Trianon!”, „buzi franciák”, „buzi németek” – ezeket jelenti a „ria, ria, Hungária!”

 „Irigyek ránk, és anyanyelvük sincs…”

„Eddig is utáltam az összes érzékenyített nyugati barmot” – irja Fb.-bejegyzésében a mandiner által szemlézésre méltatott szerző, Szebeni István.

Most ítélkeznek felettünk – mondja. Felettünk, és nem az egyébként botrányosan alulbecsült, és együtt érző elnézéssel emlegetett „hülyék” felett…

Olyanok ítélkeznek, mondja nagymagyar öntudatában a szerző, akik irigyek ránk, és anyanyelvük sincs… Egyébként olyan, többé-kevésbé ép emberekről, népekről különösen, akiknek anyanyelvük sincs, én nem tudok…

Lehet, vannak, akik irigyek „ránk”: nemzetikeresztény, klerikálfasiszta rablóállamunkra, de ők szerintem most „védenek minket”, nem bántanak… Akik viszont például Adyt, Bartókot „irigylik” tőlünk, szánakozva néznek ránk.

„Hazaárulók pedig mindig is voltak és lesznek” – ereszti búnak fejét az írásmű alkotója… Bizony, gondolhatjuk: akik a „világhírű” magyar csodálatosaktól hánynak, és netán rettegnek, azok hazaárulók…

„Ezek csak irigyek. Mindenre, mindenünkre, ami nekik nincs, és sosem volt, vagy sosem lesz.

HAZÁJUK.”

A hatalom által felerősítve

Ezzel megint eljutottunk kedvenc nótájukhoz: „szlovákok, nincsen hazátok” stb.

Amíg Magyarországról az ilyen hangok hallatszanak legerősebben, legmesszebbre, a hatalom által fölerősítve, addig nincs semmi keresnivalónk az EU-ban. Amíg ez a hibbant, bár nem véletlen, nem vétlen kisebbrendűségi érzés diktálja a kormányoldal szavait, nagylöttyös indulatait, addig jó esetben szánnak; ha tárgyilagosak, megvetnek minket.

De talán még ma sem ez az egyetlen hang! Talán emlékeznek nálunk és szomszédainkban is egykori baráti összejövetelekre, eszmecserékre – talán ma is vannak még ilyenek.

Mert nem boríthat mindent el a „ria, ria, Hungária” mocska…

Kapcsolódó

Orbán és miatta (bárki bármit állít is) Magyarország sem számíthat semmi jóra az EU-ban - A Der Spiegel is nekiment Orbánnak