Banánköztársaság
Jósolgatás helyett töprengés a hólnapról, de meg inkább a holnaputánról
Ma a legtöbben jósolnak, holnap (még inkább holnapután) pedig nagyon sokan átváltoznak elemzőkké. Így van ez rendjén, hiszen a szokásosnál is nagyobb izgalmakkal várjuk a végeredményt.
Ma a legtöbben jósolnak, holnap (még inkább holnapután) pedig nagyon sokan átváltoznak elemzőkké. Így van ez rendjén, hiszen a szokásosnál is nagyobb izgalmakkal várjuk a végeredményt.
Holnap
Jómagam kétféle jóslattal is bírok. Az egyik a mainstream vélekedés, ami a Fidesz szerény (vagy jelentős, akár negyedik kétharmados) győzelmét vetíti előre, de ugyanennyire dolgozik bennem a csodavárás is, azaz hát a – nagyrészt – egyesült ellenzék felülkerekedése. A bizonytalanságokat leginkább a közvéleménykutatók táplálják. No, nem jókedvükben, hanem egyszerűen csak mérnek, s következtetnek. Teszik a dolgukat. Ne feledjük azonban, hogy immár világjelenség, miszerint a kiélezetten kétesélyes esetekben a közvéleménykutatók adatait drámaian képes felülírni a valóság, amint azt láthattuk a Brexit, avagy nem kevés amerikai választás esetében. Kérem senki ne vegye zokon, de a magam részéről úgy látom, hogy a 2022-es magyar választások tétje, vajon a méltatlanok győzedelmeskednek az alkalmatlanok helyett, avagy fordítva? Akárhogy is lesz, két nyers erő vette át a politika, a víziók szerepét. A kormányoldalon a kíméletlenül (becstelenül?) használt anyagi erőforrások, az ellenzéki térfélen pedig a különösebb szellemi erőfeszítés nélküli fizikai összeállás.
Egy mondattal szólva: bármi lehet.
Nagy méretű kutatások kellenének
A bennfentesek szerint nagyon hiányoznak a rendszeres, nagy kiterjedésű – független – kutatások, így a megrendelői oldal szűkössége folytán a piaci közvéleménykutatók jobbára a felszínt kaparásszák. Nagy kutatások azonban állítólag mégis vannak, konkrétan a kormányzati műhelyekben, közpénzekből finanszírozva, ám a nyilvánosság elől jól elrejtve. (Megjegyzem, az ellenzék által rendelt kutatások is közpénzből valósulnak meg, lévén a pártoknak a bőséges állami támogatásokat leszámítva érdemi, saját bevételük nincs.)
Nos, az orrom szerint a kormányzati nem-nyilvános kutatások igen tetemes Fidesz-előnyt mutathatnak. A roppant óvatos és rafinált Orbán Viktor talán most először sugall szinte kétséget kizáró magabiztosságot, s tán még rajta is túl tett Lázár János kategorikus hangvételű kampányzáró nyilatkozata.
Igen ám, csakhogy a bombabiztos reményekből fakadó gőg, a híres hübrisz ilyenkor képes átváltani kontraproduktív üzemmódra, s roppant rövid idő alatt lerombolhatja az addigi eredményeket. Ezt látom a Fidesz legnagyobb kockázatának, ami akár irtózatos pofára esésbe is torkollhat.
Mozgósító erejű „huhogás”?
Az ellenzékkel nem ellenséges közvéleménykutatók felmérései szintén rendre borítékolják a kihívók vereségét. Ez éppenséggel mozgósító erejű is lehetne, bár nem tapasztalom, hogy a vonatkozó politikai celebekről különösebben ráülnének erre a farvízre. Orbán utolsó üzenete azért biztonsági okokból az volt, hogy hívei tegyék fel az i-re a pontot, ugyanakkor ellenzéki oldalon nem látom-hallom igazán a “csak icipici plusz erőfeszítés kell!” jelmondat sulykolását. Ennek ellenére nem kizárt a meglepetés, vagyis hát az ellenzék sikere.
A magam részéről azonban azt is sikernek könyvelném el, ha meg lehetne törni a Fidesz kétharmados hatalmát. Sokat ugyan nem változtatna a közelebbi jövő tekintetében, hiszen a kormányzat oldaláról nézve az elmúlt 12 évben lényegében minden alapvetést elrendeztek, amihez kétharmados parlamenti erő kell. Mégis, a hazai politikai viszonyokat rugalmasabbá tenné, ha nem lenne senkinek semmilyen kétharmada, amivel egyébként a Fidesz szavazótábora is jelentős mértékben egyetért.
A választási rendszerünkre bőven ráférne egy jelentős reform
Például az ajánlások világában érdemes lenne felhagyni az 500 helyi aláírást követelő umbuldával, s helyette kevesebb, de valós – mondjuk közjegyző előtti – nyilatkozatokat elfogadni. Érdekesebbé lehetne tenni a parlamentet, ha a bejutási küszöböt jelentősen csökkentenénk. Hasznos lehetne, ha lejjebb vinnénk a jelenleg átlagosan 20 éves választási korhatárt, bevezetnénk a mindenkire vonatkozó on-line szavazás lehetőségét, illetve átalakítanánk a pártfinanszírozást például olyanra, hogy valamennyi párt, vagy független jelölt minden egyes elnyert szavazat után kapjon 1 eurónak megfelelő forintot, és punktum.
Egyelőre azonban más ügyek viszik el a prímet. Két éve még a fenntarthatósági kérdések dominálták a közbeszédet, aminek a helyét átvette a Covid, most pedig – szó szerint – mindent elsöpör az orosz-ukrán (valójában ukrán földön zajló NATO-orosz) háború. Borítékolhatjuk, hogy még egy közeli békekötés esetén is az energiaválság, illetve az élelmiszer árrobbanás lesz a központi téma, ami majd teljesen átszabja az emberek mindenféle, leginkább anyagi lehetőségeit.
Jóslatom tehát: április 3-a után minden másképp lesz.
Voksolás és környéke itt
Szerző
Friss
- „Ide figyeljenek emberek!” – Elmarasztaló ítélet egy meg nem törtét cselekmény után
- Óvodabezárási hullám Csepelen
- Már megint naivságunk áldozatai lettünk: felkészültek az illetékesek a havazásra
- Barátság-horoszkóp itt és most
- Hull a hó és ez most (állítólag) nem érte váratlanul az illetékeseket – Mit jósol mára Pártai Lucia + orvosmeteorológia
- A Millenáris könyvfesztivál-mentes övezetté vált: 2025-ben nem engedi be az eseményt
- Juszt László heti matekja: az aktuális kormányadósság főszáma cirka 150.000.000 Euro
- 70.- forint/magyar kopf – Krausz Gábor segítséget kér
- Emberek, Orwell az 1984-et figyelmeztetésnek szánta, nem forgatókönyvnek
- Lebukott a hárommilliárdos számlagyár