„Kár, hogy nem figyeltem jobban”, avagy így spóroltak szüleink, nagyijaink ínséges időkben!

Azt hittük, ez már a múlt, letudtuk, de manapság jól jönne az a temérdek fifika, amire gyerekként hallottunk a felmenőktől és amire egyáltalán nem figyeltünk, hiszen „az már olyan régen volt”, meg „had meséljen a nagyi….”.

Aztán tessék!

A HVG felhívást tett közzé, amiben arra kérte olvasóit, hogy próbálják felidézni, hogy nagyszülei hogyan takarékoskodtak a családi erőforrásokkal. A jelentkezők olyan korok tanulságait idézték meg, amikor nem volt ciki a zsíros és a vajas kenyér, bevett volt, hogy a dolgokat nem megvették, hanem kölcsönkérték, és nem volt kidobott étel.

2022 Magyarországán újra aktuális a nagyi-praktika….

Válságok, katasztrófák, élhetetlennek tűnő, mégis átélt időszakok a szüleink, nagyszüleink generációinak már kijutottak, létezik tehát egy felhalmozott tudás, amely sok vészhelyzetre ad megoldást. Ez a fajta tudásmegosztás a közösségi oldalakon is beindult, megy az ötletelés, a kibeszélés, a szembenézés, a szelektálás az igények és a szükségletek között. Nézzük, mire emlékeztek az olvasók!

„47 évesen, elvált szülők gyerekeiként jónéhány spórolós trükkön volt „szerencsém” felnőni a testvéremmel. Alap volt, hogy a napot a fűtött konyhában töltöttük, csak estére melegítették be a szobát, ágyba bújáskor pedig lezárták. Reggel a jó meleg tea felmelegített. A gyerekek egymással fürödtek, illetve egymás vizében. Kézmosáshoz nagymamám kis lavórt tett a hokedlire, törölközővel, nem lehetett folyatni a vizet. Mosás csak hétfőn volt nálunk. Szombaton azért volt leves és kalács, mert a sparhelt be is fűtötte a teret. Gyakran ettünk szalonnát, héjában főtt krumplit vacsorára – laktató, olcsó volt. Újságpapírral és ecetes vízzel tisztítottuk az ablakot.”

Rengeteg befőzés ment nyáron, hogy télre spóroljunk. Illetve volt konyhakert, a sárgarépától a zelleren át a kaporig minden volt benne. Locsoláshoz az utcai kútról hoztunk vizet kannákban, vödörben. Mi, gyerekek egy fagyit kaptunk kisiskolásként, kiskanállal szépen elosztva ettük. Testvérként sose kaptunk két dolgot – mindig egyet, és el kellett osztani: csokit, gyümölcsöt….”

Másikuk….

„Ha nem ettünk meg valamit, anyám átalakította: zöldborsófőzelékből zöldborsólevest csinált, kalácsmaradékokból, kakaós csiga darabjaiból pedig máglyarakást. Anyukám a száraz kenyeret textilzsákba gyűjtötte, és morzsát házilag készítette. Paradicsomleveshez a száraz kenyeret felkockázta és olajban megpirította. (…) Anyám abban a vízben, amiben fürödtünk, áztatta a ruhákat, amelyeket másnap kimosott. A kád mindig tele volt áztatott ruhaneművel. A debreceni főbérlő néni sosem használt porszívót, mindig az udvaron álló porolót használta, és ott ütötte a szőnyeget. Anyám wc-használathoz a wc-papír mellé olyan dolgokat is tett, mint a megmaradt selyemcsomagolás a virágcsokorról. Mindent eltett, hátha jó lesz valamire: celofánt a szegfűről, amit kapott, befőttes üvegeket, az ajándékokról visszamaradt csomagolást, megüresedett bébiételes üvegből fűszeres üveget csinált, szaloncukor dobozból lett a karácsonyfa díszek doboza. Rongyos ruhából portörlő lett.”

A további történeteket ide kattintva olvashatja. Ha Önnek is eszébe jutna egy, kérjük küldje el az info@varosikurir.hu emailcímre.

Friss híreink!

• Ujhelyi István: már érzi az ország a NER-váltás ízét!
  Megosztás Piszok messze van még a jövő évi választás, a hátralévő nem egészen egy év alatt még bármi és annak az ellenkezője is megtörténhet. Nemcsak itthon, de a minket körülvevő szűkebb és tágabb világban is, vagyis nyugodt lélekkel lehetetlen megjósolni, hogy mi fog történni. Egykori elsővonalas pártpolitikusként és immár amolyan politikai szemtanúként azonban láttam eleget… További információ: Ujhelyi István: már érzi az ország a NER-váltás ízét!
• Hej, ha én gazdasági miniszter lehetnék…!
  Megosztás Ha én gazdasági miniszter lehetnék, egészen biztosan stabilizálnám pénzügyi helyzetünket, és lendületbe hoznám a gazdaságot. Először is jót tenne nekem egy ilyen pozíció, mert a gázsim nyilván magasabb lenne a jelenlegi nyugdíjamnál, az első meccset tehát már hivatalba lépésem pillanatában megnyerném. A magasabb jövedelem élénkítené a fantáziámat is, csekélyke, még működő szürkeállományomat nem terhelném… További információ: Hej, ha én gazdasági miniszter lehetnék…!
• Szokjunk hozzá, hogy a fejünkre potyogtatnak? – Hétvégi Lendvaiságok….
  Megosztás Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most az év 18. hetének történései között szemezget…. „Szokjunk hozzá, hogy a fejünkre potyogtatnak? A miniszterelnök… További információ: Szokjunk hozzá, hogy a fejünkre potyogtatnak? – Hétvégi Lendvaiságok….
• Magyar György: a személyiségi jogaiért kiálló rendőr gasztronómiai történelmet ír – A Billog billoga….
  Megosztás Készült évekkel ezelőtt egy rendőrségi toborzóplakát, amit azonban Rétvári Bence belügyi államtitkár a Rendőrség Napja alkalmából a KDNP.HU felirattal kiegészítve tett közzé. A képen szereplő őrmester emiatt tiltakozott, mert ő nem egy politikai szervezet népszerűsítéséhez adta az arcát, hanem ideológiai meggyőződésétől függetlenül az összes magyar polgárt szolgálja. A felettesei máris figyelmeztették – hogy egy… További információ: Magyar György: a személyiségi jogaiért kiálló rendőr gasztronómiai történelmet ír – A Billog billoga….
• Irdatlan pofára esés ez a magyar kormánynak!
  Megosztás A mi nagy barátunk és szövetségesünk, az Egyesült Államok és Ukrajna, a „latorállam” hosszú távú, és minden szakértő szerint kölcsönösen előnyös megállapodást írt alá. Tartalma – fogalmazzunk egyszerűen -: támogatásért, békéért, újjáépítésért – értékes nyersanyag. Az amerikaiak valószínűleg nemigen konzultáltak magyar partnereikkel, és nem vették tekintetbe, hogy a hivatalos magyar politika és kormánypropaganda Ukrajnát… További információ: Irdatlan pofára esés ez a magyar kormánynak!