„Kár, hogy nem figyeltem jobban”, avagy így spóroltak szüleink, nagyijaink ínséges időkben!
Megosztás
Azt hittük, ez már a múlt, letudtuk, de manapság jól jönne az a temérdek fifika, amire gyerekként hallottunk a felmenőktől és amire egyáltalán nem figyeltünk, hiszen „az már olyan régen volt”, meg „had meséljen a nagyi….”.
Azt hittük, ez már a múlt, letudtuk, de manapság jól jönne az a temérdek fifika, amire gyerekként hallottunk a felmenőktől és amire egyáltalán nem figyeltünk, hiszen „az már olyan régen volt”, meg „had meséljen a nagyi….”.
Aztán tessék!
A HVG felhívást tett közzé, amiben arra kérte olvasóit, hogy próbálják felidézni, hogy nagyszülei hogyan takarékoskodtak a családi erőforrásokkal. A jelentkezők olyan korok tanulságait idézték meg, amikor nem volt ciki a zsíros és a vajas kenyér, bevett volt, hogy a dolgokat nem megvették, hanem kölcsönkérték, és nem volt kidobott étel.
2022 Magyarországán újra aktuális a nagyi-praktika….
Válságok, katasztrófák, élhetetlennek tűnő, mégis átélt időszakok a szüleink, nagyszüleink generációinak már kijutottak, létezik tehát egy felhalmozott tudás, amely sok vészhelyzetre ad megoldást. Ez a fajta tudásmegosztás a közösségi oldalakon is beindult, megy az ötletelés, a kibeszélés, a szembenézés, a szelektálás az igények és a szükségletek között. Nézzük, mire emlékeztek az olvasók!
„47 évesen, elvált szülők gyerekeiként jónéhány spórolós trükkön volt „szerencsém” felnőni a testvéremmel. Alap volt, hogy a napot a fűtött konyhában töltöttük, csak estére melegítették be a szobát, ágyba bújáskor pedig lezárták. Reggel a jó meleg tea felmelegített. A gyerekek egymással fürödtek, illetve egymás vizében. Kézmosáshoz nagymamám kis lavórt tett a hokedlire, törölközővel, nem lehetett folyatni a vizet. Mosás csak hétfőn volt nálunk. Szombaton azért volt leves és kalács, mert a sparhelt be is fűtötte a teret. Gyakran ettünk szalonnát, héjában főtt krumplit vacsorára – laktató, olcsó volt. Újságpapírral és ecetes vízzel tisztítottuk az ablakot.”
Rengeteg befőzés ment nyáron, hogy télre spóroljunk. Illetve volt konyhakert, a sárgarépától a zelleren át a kaporig minden volt benne. Locsoláshoz az utcai kútról hoztunk vizet kannákban, vödörben. Mi, gyerekek egy fagyit kaptunk kisiskolásként, kiskanállal szépen elosztva ettük. Testvérként sose kaptunk két dolgot – mindig egyet, és el kellett osztani: csokit, gyümölcsöt….”
Másikuk….
„Ha nem ettünk meg valamit, anyám átalakította: zöldborsófőzelékből zöldborsólevest csinált, kalácsmaradékokból, kakaós csiga darabjaiból pedig máglyarakást. Anyukám a száraz kenyeret textilzsákba gyűjtötte, és morzsát házilag készítette. Paradicsomleveshez a száraz kenyeret felkockázta és olajban megpirította. (…) Anyám abban a vízben, amiben fürödtünk, áztatta a ruhákat, amelyeket másnap kimosott. A kád mindig tele volt áztatott ruhaneművel. A debreceni főbérlő néni sosem használt porszívót, mindig az udvaron álló porolót használta, és ott ütötte a szőnyeget. Anyám wc-használathoz a wc-papír mellé olyan dolgokat is tett, mint a megmaradt selyemcsomagolás a virágcsokorról. Mindent eltett, hátha jó lesz valamire: celofánt a szegfűről, amit kapott, befőttes üvegeket, az ajándékokról visszamaradt csomagolást, megüresedett bébiételes üvegből fűszeres üveget csinált, szaloncukor dobozból lett a karácsonyfa díszek doboza. Rongyos ruhából portörlő lett.”
A további történeteket ide kattintva olvashatja. Ha Önnek is eszébe jutna egy, kérjük küldje el az info@varosikurir.hu emailcímre.
„Az az örömteli gondolatunk támadt, hogy ha már van egy ilyen kezdeményezés, akkor mi is szeretnénk megosztani a mi kis Vármegyei laktanyánk mesebeli történetét. Szintén bordó sapkát viselünk, viszont hangulatunk sokkal szomorúbb és ezt talán mutatja az is, hogy érkező kollégánk nem sok ámbár keserűen távozó annál több….”
Képes-e egy MP monogramú magányos farkas mindennemű előgyakorlat nélkül a semmiből előállítani egy full-extrás AMG Mercedest, ráadásul 1 hónap alatt, és pazar finanszírozásban? Nyilván nem. Amit ugyanis látunk, az egy igen alaposan előkészített projekt….
Kunetz doktor: „őszülő halántékú, nyugdíjas korú, pocakos férfiak döntenek mindenről, még a születések ügyéről is, hiszen eltörölték a szabad orvosválasztást”, akkor bizony fel kell mérnie, hogy mit is állít.
Lendvai: „…Rosszabb vagyok, mint „a labancok és a muszkavezetők” – mondta a muszkaügyben tökéletesen érintetlen miniszterelnök. Nálam csak azok rosszabbak, akik „Brüsszelben áskálódtak”, nehogy a pedagógusok megkapják jogos járandóságukat. Hogy miért nem adta meg maga a kormány a járandóságukat, ha egyszer jogos, az nem derült ki, de fogadok, azt is Brüsszel akadályozta meg….”
Olyan csapat, amely hiteles. Amely mindent megígér, de semmit nem csinál. Amely leváltja azokat, akik rendbe akarják tenni a gazdaságot, mert az jaj, népszerűtlen. Amely saját koalíciós partnerét kapcarongynak használja.