Kerítésen innen

„Kár, hogy nem figyeltem jobban”, avagy így spóroltak szüleink, nagyijaink ínséges időkben!

„Kár, hogy nem figyeltem jobban”, avagy így spóroltak szüleink, nagyijaink ínséges időkben!

Azt hittük, ez már a múlt, letudtuk, de manapság jól jönne az a temérdek fifika, amire gyerekként hallottunk a felmenőktől és amire egyáltalán nem figyeltünk, hiszen “az már olyan régen volt”, meg “had meséljen a nagyi….”.

Aztán tessék!

A HVG felhívást tett közzé, amiben arra kérte olvasóit, hogy próbálják felidézni, hogy nagyszülei hogyan takarékoskodtak a családi erőforrásokkal. A jelentkezők olyan korok tanulságait idézték meg, amikor nem volt ciki a zsíros és a vajas kenyér, bevett volt, hogy a dolgokat nem megvették, hanem kölcsönkérték, és nem volt kidobott étel.

2022 Magyarországán újra aktuális a nagyi-praktika….

Válságok, katasztrófák, élhetetlennek tűnő, mégis átélt időszakok a szüleink, nagyszüleink generációinak már kijutottak, létezik tehát egy felhalmozott tudás, amely sok vészhelyzetre ad megoldást. Ez a fajta tudásmegosztás a közösségi oldalakon is beindult, megy az ötletelés, a kibeszélés, a szembenézés, a szelektálás az igények és a szükségletek között. Nézzük, mire emlékeztek az olvasók!

„47 évesen, elvált szülők gyerekeiként jónéhány spórolós trükkön volt „szerencsém” felnőni a testvéremmel. Alap volt, hogy a napot a fűtött konyhában töltöttük, csak estére melegítették be a szobát, ágyba bújáskor pedig lezárták. Reggel a jó meleg tea felmelegített. A gyerekek egymással fürödtek, illetve egymás vizében. Kézmosáshoz nagymamám kis lavórt tett a hokedlire, törölközővel, nem lehetett folyatni a vizet. Mosás csak hétfőn volt nálunk. Szombaton azért volt leves és kalács, mert a sparhelt be is fűtötte a teret. Gyakran ettünk szalonnát, héjában főtt krumplit vacsorára – laktató, olcsó volt. Újságpapírral és ecetes vízzel tisztítottuk az ablakot.”

Rengeteg befőzés ment nyáron, hogy télre spóroljunk. Illetve volt konyhakert, a sárgarépától a zelleren át a kaporig minden volt benne. Locsoláshoz az utcai kútról hoztunk vizet kannákban, vödörben. Mi, gyerekek egy fagyit kaptunk kisiskolásként, kiskanállal szépen elosztva ettük. Testvérként sose kaptunk két dolgot – mindig egyet, és el kellett osztani: csokit, gyümölcsöt….”

Másikuk….

„Ha nem ettünk meg valamit, anyám átalakította: zöldborsófőzelékből zöldborsólevest csinált, kalácsmaradékokból, kakaós csiga darabjaiból pedig máglyarakást. Anyukám a száraz kenyeret textilzsákba gyűjtötte, és morzsát házilag készítette. Paradicsomleveshez a száraz kenyeret felkockázta és olajban megpirította. (…) Anyám abban a vízben, amiben fürödtünk, áztatta a ruhákat, amelyeket másnap kimosott. A kád mindig tele volt áztatott ruhaneművel. A debreceni főbérlő néni sosem használt porszívót, mindig az udvaron álló porolót használta, és ott ütötte a szőnyeget. Anyám wc-használathoz a wc-papír mellé olyan dolgokat is tett, mint a megmaradt selyemcsomagolás a virágcsokorról. Mindent eltett, hátha jó lesz valamire: celofánt a szegfűről, amit kapott, befőttes üvegeket, az ajándékokról visszamaradt csomagolást, megüresedett bébiételes üvegből fűszeres üveget csinált, szaloncukor dobozból lett a karácsonyfa díszek doboza. Rongyos ruhából portörlő lett.”

A további történeteket ide kattintva olvashatja. Ha Önnek is eszébe jutna egy, kérjük küldje el az info@varosikurir.hu emailcímre.

Ha megírná véleményét, vagy megvitatna ezt-azt másokkal, esetleg kérdése lenne a cikkel kapcsolatban, Facebook oldalunkon megteheti!

Friss híreink!

About Author

Szólj hozzá!