Orbánia, a Fidesz-maffia hazája

Jó ideje már, hogy Orbániában a Patyomkin-demokrácia is roskadozik: a „parlament” többé-kevésbé rendszeresen züllik ugyan, de „képviselők” csak rövid ideig „tisztelik meg”.

A fene sem számolja már a „veszélyhelyzeteket”, a rendeleti „kormányzás” ürügyeit

A kihirdetett „veszélyhelyzetek” mindegyike törvénytelen – ha egyáltalán van még értelme e szónak: az „indoklások” minden esetben hazugságok, céljuk a tárgytalan szorongás társadalmi elterjesztése, fenntartása, amely aztán táptalaja minden ostoba, aljas gyűlölködésnek.

Az EU-ban sehol sincs hasonló, nálunk pedig már csak a „gyermekvédelmi veszélyhelyzet” kihirdetése hiányzik, de talán készül a megfelelő rendelet…

A „veszélyek” olyan „nagyok”, hogy a társadalom relatív többsége zúgolódás nélkül veszi tudomásul a nyilvánvaló önkényuralmat, a rendeleti kormányzást – sőt, szurkol is neki…

„Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény”.

(József Attila: Hazám)

„s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek”

(Radnóti Miklós: Töredék)

A valóságban pedig

úgy hirdetik ki az orbáni veszélyhelyzeteket, ahogy például a Balaton elzabrálására, vagy az akkugyárak sokaságára stb. a „kiemelt nemzetgazdasági jelentőséget”… Amit a hatalom rámond valamire, olyan, mintha a Jóisten mondaná: kétségnek nincs helye, a tiltakozás nemzetietlen, keresztényietlen, sorosista bérencmunka stb.

Ebben az országban rendőrlogika irányítja az oktatást, az egészségügyet: további központosításban, meglévő jogok, vagy már csupán azok látszatának elvonásában, vezénylésekben „gondolkodnak”. Teljesítményt mérnének olyanok, akik értékelhető közérdekű teljesítményt nem, vagy csak minimálisat produkáltak.

„S mi végre mindez?

mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.”

(József Attila: Világosítsd föl)

A gyerek, a gyerek… A gyerek Isten ajándéka, s az Isten szándékainak tolmácsolója a Fidesz: ő mondhatja meg, mitől kell megvédeni. Márpedig Orbán úgy megvédi a gyerekeket, fontos ismeretektől is, úgy megvédi az országot minden ártalomtól is, hogy valamennyien attól koldulunk.

S míg megvédenek minket minden belénk beszélt veszélytől, aközben Szijjártó Péter, akinek kótyavetyeügyi „külügyminisztersége” dermesztő, ugyanakkor nevetséges csoda, hetente közpénzen körberepüli a világot – hiába, fontos, nagy hatalmú országot képvisel..! -, és röhejes arroganciával „kiosztja”, „helyre teszi” az EU-t, az USA-t: szövetségeseinket…

„Hát itthon..?

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.”

(József Attila: Levegőt!)

Lassan eltűnik minden – köztársaság, maga az ország. Csak Orbánia marad, az önkény és a rablás. Már csak reménytelenül kérdez, aki kérdez – itt élve a félelmek, vad kényszerképzetek verte társadalomban:

„Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy-e és mink vagyunk?”

(Ady Endre: Magyar jakobinus dala)

Fotó: Cseri László

Tudja mi van Magyarországon? Hadiállapot, szükségállapot és veszélyhelyzet, legalábbis a kormány szerint