Szanyi Tibor: ezek ugyanazok

Karácsony Gergely történelmi bűnnek nevezte a budapesti villamosvonalak felszámolását. Ez így bizonyosan nem igaz, ugyanis szép számmal közlekednek Budapesten villamosok az ún. történelmi vonalakon, az viszont mégis, hogy néhány ikonikus vonal valóban eltűnt. Ezek oka leginkább a helyükbe lépő metrókban keresendő, de inkább a korabeli közgondolkodásban, amely akkor egyáltalán nem hatott bűnösnek.

Annyi történt, amennyi mindig

Egy város ugyanis folyamatos változásban van, karöltve a világ egészével. Mások az igények, a lehetőségek és a jövőképek. Az ezekhez való igazodás nem feltétlenül jelenti azt, hogy a múlt bűnnel teli lenne, annál is kevésbé, mert már most említhetünk néhány olyan vélelmezett bűnt, amelyet épp a főpolgármester követ el a jelenben. Nem kizárt azonban, hogy amit ma bűnnek gondolunk, azt a jövő mégis csak erényként igazolja.

Például, ha Karácsony Gergely sikeresen kiüldözi az autókat a városából, ahol aztán csak tömegközlekedéssel, biciklivel, vagy gyalog lehet majd közlekedni, akkor a városvezetők díszes ünnepségeken fognak hozsannázni, hogy lám, milyen népszerű az autómentesség! Úgy, mint a megyematrica – tegyük hozzá!

Kevés történelmi emlékünk van arról, hogy Budapest fejlesztése során ki és miként kérdezte meg az itt lakókat. Az inkább bizonyos, hogy főként felkent társaságok döntöttek el minden fontosabb ügyet. Például a villamosvonalak kijelölésekor sem volt népszavazás, ezek egyike-másika megszüntetésekor sem, és most is csak a főpolgármester véleményét ismerhetjük, miszerint bűnök szegélyezik az állapotainkat.

Most sincs megkérdezve senki semmiről,

pontosabban január végén közrebocsátottak egy ún. Budapesti Mobilitási Terv elnevezésű dokumentumot, amit március 10-ig lehetett véleményezni. Bárkinek. Ez egy roppant szép, és kellő szakpolitikai nyelvezettel összerakott dokumentum, ami a szakmai bennfentesek számára biztos mond valamit, de a halandó városlakók felé csak egy rettenetes blabla.

Egyszerűen semmi nem derül ki belőle arról, hogy mi a végső cél? Van benne minden, kvázi szar, szappan, szalámi, s ha jól veszem ki, akkor a fő fókuszban a klíma-semleges, 15 perces és versenyképes Budapest áll.

Hogy miért és miként, az sajnos nem derül ki. Ráadásul nekem, városlakónak a fentiek közül egyik sem cél. Nekem az a célom, hogy jó legyen itt élni. Nem a kötözködés kedvéért mondom, de esetünkben a klímasemlegesség eleve egy abszurditás, hiszen ez azt jelentené, hogy ami széndioxidot termelünk, azt kompenzáljuk is valahogyan! Egy nagyvárosban ez egyelőre fizikai lehetetlenség. Az irány jó, de ne áltassuk magunkat Holdra szállással!

A 15 perces város ugyanígy nettó agyrém,

mert például ügyeletes traumatológiát stb.-t nyilván nem fogunk 15 percen belül találni, s ha mégis, akkor ott alsó hangon több órát kell várnunk. Mondhattam volna egyetemeket, könyvtárakat, bármit, de még az igen jól felszerelt és pazar módon ellátott Újlipótvárosból sem jutunk el 15 perc alatt – mondjuk – a XIII. kerületi önkormányzathoz, például ha tömegközlekedéssel mennénk.

Üzenem a főpolgármesternek, hogy a 15 perces álom azt jelenti, hogy 15 percben belül az összes fontosabb szolgáltatáshoz hozzájutok. Ehhez azonban elsősorban szolgáltatások kellenek! Aztán jöhet a 15 perces kihívás.

A versenyképesség kérdése végképp ködös,

lévén

• milyen területeken gondolnánk versenyképesek lenni, és kivel?
• Melyik busszal menjen a gyerekem, hogy legalább két nyelven megtanulhasson?
• Melyik villamos visz el abba a kórházba, vagy rendelőbe, ahol a jövő héten rendesen ellátnak?
• Milyen kerékpárt vegyek ahhoz, hogy átlagos fizetéssel normális lakhatáshoz jussak?

Azért kérdezem, mert ilyesmikből áll össze az a bizonyos versenyképesség.

Szóval, ez a terv tele van szép, lila fogalmakkal körülírt bullshittel,

az viszont piszkosul nem derül ki belőle, hogy ezekhez miért kell lebontani felüljárókat, avagy miért kell lényegében a 15-35 közötti korosztály egyik sportjához, a biciklizéshez hangolni szinte mindent? Idáig persze el sem jutunk, hiszen a budapestiek egy százaléka sincs tudatában sem a terv létezésének, sem pedig a hozzárendelt ún. társadalmi vitának, ezen felül pedig 40 napnyi időkeretben lehetetlen érdemben mobilizálni az érintett lakosságot, mármint véleményalkotás céljából.

Talán leginkább a VII. kerületi polgármester pökhendisége világít rá a legjobban arra, hogy a városvezetőknek eszükben sincs érdemben szóba állni a néppel. Ő ugyanis meg akarja vívni a maga vitáit, amely igyekezetének köze sincs a demokrácia szikrájához sem, hiszen eleve verdiktként adja elő a hatalmi lépéseit, s ha valaki ezeket vitatni merné, azt legjobb esetben is idiótának nézi.

Mint a Fidesz

Ömlenek a dagályos szólamok, pattognak a sommás ítéletek, hatalmi szóval dől el minden, valódi társadalmi párbeszéd nuku, csak azonnali megbélyegzés van, ha valaki valamit másként gondol.

Így például a felüljárók biztosan rontják a városképet, bár az én szememet inkább szúrják a romos, elhanyagolt épületek ezrei, avagy az ócska útburkolatok. Mégis, a felüljáróknak menniük kell – így a főpolgármester. Aztán kívülről nézve nagyon szép és jó a 4-6-os villamos, viszont utálok rá felszállni, mert két megállón belül szinte biztos, hogy valaki belém köt, vagy csak lehány, s nagyon fognom kell a táskámat, ha azt akarom, hogy végig velem utazzon.

Mégse hallok arról, hogy esetleg rendfenntartók is lesznek a tömegközlekedésben.

Továbbá a biciklizés is nagyszerű sport, csak éppen családapaként tudom bizonyítani, hogy például a napi bevásárláshoz, ügyintézéshez abszolúte alkalmatlan eszköz, kiváltképp a dimbes-dombos városrészek lakói számára, illetve

legalább 10 évet vesz el bárki életéből, ha a főútvonalakon kialakított kerékpársávok levegőjét szívja be intenzíven, akár csak pár napon át.

Sajnos Karácsony Gergely és elvbarátai ugyanazt a hibát követik el, mint a kormány. Mániásan ragaszkodnak az agylövéseikhez, közben demokráciát harsognak. Ahelyett, hogy bármit megoldanának, egyszerűen csak tiltanak és büntetnek. Azt hiszik, hogy a víztakarékosságot a lefolyók elzárásával lehet ösztönözni. Sajnos, ezek is csak ugyanazok.