Kivégzés? Újratemetés? Újjászületés? Június 16-a jelentései

A Városi Kurír évről évre minden június 16-án súlyának megfelelően foglalkozik ezzel a nappal ami Köztársaságunk történetében alapvető érvforduló. Amíg létezik a valóságot ismerő magyar köztársaságpárti demokrata, addig szembeszállunk az Orbán-propaganda kitartóan ismételgetett hazugságaival.

Rajk László korábbi, június 16-i figyelmeztetése

Portálunkon a mai dátumhoz kapcsolódóanmegtalálható Rajk László korábbi, június 16-i figyelmeztetése: „Orbán Viktor újra el akarja lopni ezt az ünnepet, mint tette 1989-ben a koporsók mellett”.  Itt olvashatja Ungváry Rudolf gondolatait a Nagy Imre-szobor fideszes parancsra történt gyalázatos eltávolításának messzire mutató jelentőségéről: „A harmadik temetés”.

A szélsőjobbos propaganda igyekszik „berágni” a nap étoszába Orbán Viktort

A szélsőjobboldali propaganda ilyenkor Orbán hírhedt újratemetési beszédét sulykolja, mintha a jelenlegi despota már akkor is mindenható lett volna. A fideszes hazugsággyár igyekszik kitörölni minden valóban fontos tényt és emléket a Harmadik Magyar Köztársaság születésének körülményeiről… Erre reagáltunk évekkel ezelőtt, amikor az újratemetés napján egymás után közzétettük a Hősök terén 1989. június 16-án, több százezres tömeg előtt elhangzott valamennyi beszédet, köztük az 56-os megtorlást megszenvedve túlélő Vásárhelyi Miklósét („Ne engedjük el többé egynás kezét!”)  , és a nemrég elhunyt 56-os halálraítélt, Mécs Imre 1989-es felszólalását („A mai nap korszakváltás határköve”).

Újabb tanulság is van, nem is kevés

Idén, a 2023-as, harmincnegyedik évfordulón a felidézettek újraolvasását ajánljuk mindenkinek. A felgyorsult, történelmi napokban a korábbiakhoz képest újabb tanulság is van, nem is kevés: a 2010-ben Köztársaságunkat megkaparintó, majd kivégző fideszes csoport mára irtózatosan mélyre süllyesztette ezt az országot. 2022. február 24-e, a világtörténelmet átformáló ukránellenes orosz rablótámadás óta nemhogy nem jött meg az eszük, de most ment el végképp. Történelmünk újabb szégyenletes fejezetét írják. Június 16-án a keleti birodalommal szembeni függetlenségünket felvállaló és ezért mártírhalált halt Nagy Imre miniszterelnökre emlékezünk. Legalább ilyenkor kötelességünk közös sorsunk nagy összefüggésein elgondolkodni.

A magyar történelem tragédiáinak egyik legfontosabb tanulsága, hogy az ország tisztességes vezetésére alkalmatlanná vált vezető csoportjainktól ismétlődően világtörténelmi katasztrófák idején szabadultunk meg. Süketek és vakok vittek bennünket újra meg újra a falnak. Mindannyiszor rettenetes állapotban hagyták itt a magyar népet, miután a nagy összecsapásokban a rossz oldalra álltak, és aljas döntéseik mellett minden józan érv ellenére a végsőkig kitartottak.

Szabadságunkat soha nem vívhattuk ki a világtörténelmi erők ellenében. Nagy Imre bukását a hatvanhét évvel ezelőtti viszonyok elkerülhetetlenné tették. Most azonban joggal bízhatunk abban, hogy a történelem ezúttal nem a szabadságunk eltipróinak kedvez.