Játék! Mondok egy verssort és te gondolkodás, mérlegelés nélkül vágd rá magadnak, melyik korról is beszél a költő: „A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez”.
Na, mikor volt az a „régi kor”, amikor „nagy hírű” volt a magyar?
Érdekes módon nekem a Trianon előtti Nagy-Magyarország jut egyből eszembe. 72 évvel később, mint költőnk megírta e sorokat. Neked mi?
- De akkor mégis, mikor volt olyan állati „nagy hírű” Magyarország?
- Hova vágyódik vissza Petőfi? A középkorba? Az Árpád-ház alá?
- A gyilkoló és fosztogató rablóhadjárataink idejébe?
- Hol van az a „sweet spot”, mikor volt a legjobb magyarnak lenni?
Miért nem ma az? És miért nem a holnapra koncentrál ez a nép?
Ez a Horthy után révedő vármegyés baromság… tudod milyen? Láttam nemrég egy videót, amiben a száz éves német nénit ünnepelte a népes rokonság és ő megszokásból és agyködös demenciából Heil Hitlerrel koccintott. Amire mindenki felszisszent és gyorsan elkapták felőle a poharukat.
Na pont ilyen. 2023-ban Horthy-t éltetni… hát a saját nagyapád a Don-kanyarból éppen hazatérve lehet, hogy pofon vágott volna érte.
Hofi Géza síron túli válasza Lázár Jánosnak és Antall Józsefnek
De jó ez mégis
Folytonosságot teremt. Tartja a most már Isten tudja mióta azonos „magyar értékeket”, amik nélkül soha nem lehetett boldogulni Magyarországon akár Szapolyai, akár Szálasi, akár Kádár volt uralmon.
- Mi van, ha valójában a „magyar név” sohasem volt szép és fényes? Soha nem volt, régen sem „nagy híre”?
- Mi van, ha pont akkor tehetnénk naggyá, ha szakítanánk mindazzal, ami elől mindig a múltba révedünk?
- Mi lenne, ha jobbat akarnánk, mint ami már volt és szar volt akkor is?
Csak akkor szembenézni kéne. És vállalni a felelősséget. Lebontani a német megszállási emlékművet és nyilvánosságra hozni az ügynökaktákat. Bocsánatot kérni. Az pedig még soha, semmilyen korban nem ment.
Forrás
Kapcsolódó
Juszt László: a szombati Horthy-tüntetéshez azoknak, akik szerint Horthy védte a zsidókat