Connect with us

Banánköztársaság

„Minden sikeres nő előtt áll egy férfi, akinek úgy áll a dákója mint a cövek, vagyis mint a 2/3…”

Megosztás

Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az előző 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Lássuk keddi gondolatait….

A mondat, amitől mindenki pánikba szokott esni: "A kormány a helyén van." - Hétvégi Lendvaiságok
Megosztás

Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az előző 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Lássuk keddi gondolatait….

Hogy én milyen szerencsétlen vagyok!

Nézem a NER-hatalmasságok jelenlegi- és exfeleségeinek nevét az ú.n. osztalékkirálynők, a cégeikből a legtöbb osztalékot zsebre tevő hölgyek között. Már megint nem vagyok köztük.

Nem tudom, az életkorom, a pártállásom, a ronda természetem vagy külsőm esetleges hiányosságai -avagy ez mind együtt- tehetnek róla, de az istennek sem akar soha nőül venni a rendszer egyetlen oligarchája sem.

Szerintem tartanak attól, hogy nem festenék elég jól milliós hacukában reggelente egy jacht fedélzetén. Pedig most vettem egy új, cuki sötétkék fürdőköpenyt, úgyhogy legalább a bizalmat előlegezhetnék! De nem.

Bezzeg Rogán korábbi és Szijjártó jelenlegi hitvese 5 év alatt fejenként több mint egymilliárd forintot vettek ki a (valamilyen okból kirobbanó sikereket elérő) vállalkozásaikból. Mészáros Lőrinc élete párja még csak 968 milliónál tart. Nem vagyok telhetetlen, nekem ez a 3. helyezés is megfelelne.

Legalább az az ajánlatom kelthetne némi érdeklődést a magasabb körökben, hogy tőlem akár pár nap múlva el lehetne válni

Addig sem kerülök sokba. Úgy látom, az elvált feleségeknek is jól megy, főleg, ha a nevet megtartották. Addig a pár napig csak kibírnák velem, meg sem kell kóstolniuk a főztömet (ezt nem is tudnám teljes meggyőződéssel ajánlani), ha a jacht kiköt, mehetnénk valami Michelin-csillagos, szerény kisvendéglőbe, igazán nem vagyok túl igényes. Bekapom azt a pár osztrigát, és annyi. Nem is kell feltétlenül egy asztalhoz ülnünk, talán így mindkettőnknek kellemesebb.

De azt előre megmondom, hogy holmi tevetenyésztő kft-vel nem szúrhatják ki a szemem. Szegény Várkonyi Andrea ebben a Mészáros-cégben is társtulajdonos lett, hát az nem is fialt semmit. Tevét sem.

Szerencse, hogy ott van neki a jól jövedelmező reklámügynöksége, amely „kreatív, személyre szabott megoldásokat” ígér. Több, Mészároshoz kötődő vállalkozás le is csapott erre a remek ajánlatra.

Rájöttem. Ezért nem kelek én el a NER-piacon. Nem vagyok eléggé kreatív. Személyre szabott pláne nem.

Nem én tehetek róla, de tényleg

Magamtól soha nem jutna eszembe pajzánul hangzó, félreérthető kijelentéseket tenni. De mit csináljak, ha a miniszterelnök mondta. Amikor a műsorvezető feltette neki a Tranzit fersztiválon a nyitó kérdést:

„Áll még mindig, mint a cövek, miniszterelnök úr?”,

és meghallottam a választ:

„Nemhogy áll, de a végét sem látni!”,

bevallom, nem a kétharmadra gondoltam. De ők ketten igen, hiszen kormányunk feje sok éve itt járván egyszer már így jellemezte a kétharmados többséget. Aki nem jegyzi meg első számú vezetőnk minden szavát, az vessen magára, ha egy-két percig most levegőért kellett kapkodnia.
Így járhatott a népszerű humorista, Pottyondi Edina is, aki azt az elhamarkodott következtetést vonta le, hogy

„teljesen megbomlottak az ország urai.”

Azért mintha a miniszterelnök is kissé leragadt volna mondata képszerű jelentésénél. Úgy fogalmazott,

az ellenzék „oda rúgott magához, amit most nem mondok ki”.

Vagyis az ellenzék cöveke valószínűleg már nem erős bástya, hanem ki tudja, micsoda. Pedig szerinte az ellenzéknek anyagi- és médiafölénye van.

Cövekfölénye, az szerencsére nincs neki.

Mondanám, hogy az ellenzéknek szerintem is ideje összeszednie magát (bár én nem kifejezetten erre a dimenzióra gondoltam), de félek, lehetetlen. A beszélgetésből t.i. az is kiderült, hogy

„antropológiai különbség”

van a konzervatívok és az (egybemosott) liberálisok-kommunisták között.

Most már legalább tudom, miben áll a konkrét antropológiai különbség. Segítek: nem a fejekben keresendő.

Szerző