Szanyi Tibor: Horthy Viktor, avagy semmi jót nem sugall, ha egy korábbi bűnözőt a mai bűnözők elkezdenek nyíltan dicsérni

Helyénvaló, ha egy ország szembesül a történelmével, s megemlékezik fontosabb események – főleg kerek – évfordulóiról, ám az már kevésbé, amikor ezeket a rendezvényeket gyalázattal vegyítik.

Ez utóbbiak sorába tartozik,

ahogy a magyar kormány egyik minisztere odáig ragadtatta magát, hogy Magyarország egykori kormányzóját hős hazafinak és nagyszerű hadvezérnek kiáltotta ki. Természetesen ízlésekkel nem érdemes vitatkozni, csak hát esetünkben konkrétan és tényszerűen egy tömeggyilkos hóhérsegédről van szó, akinek felelősségre vonását egy korabeli másik tömeggyilkos, bizonyos Sztálin állította le.

Úgy gondolom, hogy aki 1920 és 1944 között, 24 éven át volt Magyarország legfőbb vezetője, az karrierje csúfos végső hónapjaiban aligha volt vádolható helyismeret hiányával. Szóval 1944-ben már egy éve túl voltunk bő kétszázezer magyar katona elvesztésén a keleti fronton, s a Vörös Hadsereg úgy rohant Magyarország irányába, mint a szélvész, szóval 1944 nyarán igazán érdekelhette volna a kormányzót, hogy a magyar hatóságok kivitelezésében egy maroknyi német különítmény mivégre vezényli le több, mint félmillió magyar ember elhurcolását az országból, kiváltképp, hogy az általa gyűlölt zsidókról, cigányokról, kommunistákról és más, üldözött emberekről volt szó.

A kormányzó gyáva volt, mert nevét és arcát adta hazánk német megszállásához, hóhérsegéd volt milliónyi magyar katona, zsidó és civil ember halálában, s úgy adta át hatalmát a tomboló nyilasoknak, hogy addigra már a fél ország romokban állt.

Aki tehát Horthy művét élteti, az vagy idióta, vagy alávaló gazember

Nem tudok elszakadni attól, hogy az orbáni országuralom hosszabb ideje restaurálgatja az egykori kormányzó imázsát, még ha a kétfedelű politikájában kerüli is a világos beszédet.

Egy-egy emlékmű, egy-két ráutaló nyilatkozat után most viszont előállt egy hetyke miniszter, aki nem gatyázott, hanem kibökte a frankót, s Horthyról kezdett ódákat mondani. Visszhang is akadt bőséggel, csak hát a kormányoldalon legfeljebb amolyan mikutyánkkölykés dorgálásig jutottak, ám a parlamenti ellenzék sem nagyon szaggatta az istrángot. A zsidó szervezetek nyilván erősen felhorkantak, kiváltképp Frölich főrabbi hangját dörögte ég és föld, amit egyesek azzal intéztek le, hogy érthető a zsidó honfitársaink érzékenysége.

Hofi Géza síron túli válasza Lázár Jánosnak és Antall Józsefnek

Na, ez utóbbi az a pont, amikor ki kéne egyenesedjen a kasza,

ugyanis ami a II. Világháborúban történt Magyarországgal, az az egész országot nyomorította meg. Egy millió halott és porig rombolt városok (főleg Budapest) a legkevésbé sem intézhető el annyival, hogy egyes zsidó honfitársaink az átlagnál érzékenyebbek.

Amúgy pedig nem tudható, hogy hova vezet ez az egész?

Horthy 24 éven át volt kormányzó, Orbán pedig a minap jelentette be, hogy 2034-ig, azaz ugyanennyi ideig akarja kormányozni Magyarországot. Addig még van 11 év, s ha megkérdezzük, vajon kormányzásának 13. évében, azaz 1933-ban mit csinált Horthy, akkor az mondható, hogy épp örült Hitler hatalomra jutásának. Aztán három évig mesterkedett, hogy a Führerrel végre találkozhasson, és javasolhassa neki Csehszlovákia lerohanását, amit akkor Hitler még mértéktartóan elutasított.

Szóval nem tudom, hogy három év múlva Orbán Viktor kinek és mit fog tanácsolni, de az biztos, hogy Horthy regnálásának 13. évében meglehetősen háborús volt a hangulat Magyarország környezetében, amint Orbán uralkodásának 13. évében szintén dörögnek a fegyverek a szomszédban.

Nem hiszek abban, hogy a történelem holmi számmisztikák által ismétlődne, de az nekem

semmi jót nem sugall, ha egy korábbi bűnözőt a mai bűnözők elkezdenek nyíltan dicsérni.

Lázár János újabb szégyenletes megszólalása