Gábor György: nagy kóved ez nekem! Demeter Szilárd „jelentős mértékben egyetért” a filozófussal

Az történt, hogy Novák Attila kollégám arra hívta fel a figyelmemet, hogy a Barbárok a kapukon belül c., a mai Népszavában megjelent írásomra Demeter Szilárd, a PIM jeles igazgatója reagált egy bizonyos felületen, kifejtve, hogy egyetért velem, ám azt állítva, hogy én és a „Gábor Györgyök” a korábbiakban hallgattunk, s ez a tragédia kellett ahhoz, hogy végre megszólaljunk – kezdte közösségi oldala bejegyzését Gábor György filozófus.

Nos, ami engem illet, Demeter nem mond igazat, amit tudjunk be annak, hogy nem aljas indokból és politikai szándékból ír hazugságot, ez távol áll tőle, hanem egyszerűen azért, mert tájékozatlan és tudatlan. Az alábbi választ küldtem el a fenti sajtófelületnek, hátha leközlik.
Én mindenesetre emitt közzéteszem a válaszomat.

Olvasni jó, jobb, mint blöffölni

Demeter Szilárd részéről hallatlan elismerés, hogy – mint írja – „jelentős mértékben egyetértek Gábor György ellenzéki filozófussal.”
Jelentős mértékben! Nagy kóved ez nekem!

Én viszont a legcsekélyebb mértékben sem értek egyet Demeter Szilárddal.

Ugyanis annak, hogy egy klaviatúra elé bezuhanó emberrel egyetértsek, alapfeltétele, hogy az illető vegye a fáradságot, s előbb olvasgasson, és csak azt követően lásson neki annak, hogy gondolataival – már ha egyáltalán akad neki – összekaristolja a papirost. Vonatkozik ez még a PIM igazgatójára is, aki – mint köztudott – kegyelmi okokból, s nem páratlan intellektuális teljesítményét elismerendő lett az intézmény nagy pénzek fölött diszponáló, ám szerény teljesítményt felmutatni képes szellemi kolosszusa. Azt írja ugyanis ez az olvasást megúszni szerető, ámde hol önfeledten gázkamrázó, hol ujjakat kalapáccsal szétverni szándékozó véleményeivel és zenekritikusi állásfoglalásaival a kőbe vésett időtlenséget célba vevő szóöntő, hogy igen ám, de

„Gábor György hallgatott 2015-ben, amikor ellenőrizetlenül engedtünk be illegális migránstömegeket, pontosabban erről a veszélyről nem beszélt. Sok mindenről beszélt és beszél, folyik belőle a szó, ha kell, ha nem, de erről így, ennyire egyértelműen és világosan csak mostanság ír. Úgy látszik, meg kellett halnia sokszáz ártatlannak, csecsemőnek, fiatalnak, hogy Gábor György elmondja azt, amiről tudott évek óta.”

Majd mélyről felbuzogó zsigeri természetességgel még általánosít is, hogy meglegyen a nagy vörös, lompos farok, saját és övéi örömére:

„Gábor Györgyék akkor hallgattak, amikor ideje lett volna a szólásnak.”

Demeter Szilárd, mondjuk így, téved

Az ifjú Demeter talán épp a Benedek Elek Tanítóképző lépcsőit koptathatta, s meglehet, épp azokra az évekre eshetett utcai verekedéseinek hőskorszaka, aminek betudható, hogy nem maradt ideje az olvasásra. Mert ha a balhorog mellett a nyomtatott betűkre is felfigyelt volna, bizonyára eljutottak volna hozzá azok a szövegek, amelyeket – nem csekély vitákat előidézve – Buda Péter akkori szerzőtársammal közösen is, meg külön-külön is írtunk, s azok egy részét két közös könyvünkben, kettőnk neve alatt megjelentettük.

Demeter persze egy múzeum igazgatója, s nem könyvtáré, ezért azt tanácsolom neki, hogy ha legközelebb valakiről nyilvánosan állást kíván foglalni, azt a látszatot keltve, mintha ismerné az illető munkásságát, akkor előbb üljön be egy könyvtárba (sok-sok könyv és folyóirat szakszerű megőrzésére alkalmas intézmény), ahol utánakeresgélhet, mit is írt az érintett alak, hogy véletlenül se hazudozzon róla, s ne állítson olyat, ami nem igaz, s ami csak neki esik jól, meg az ő nagyérdemű olvasóközönségének, már ha úgy lenne, ahogy azt ő imaginálta.

De fájdalom, nem úgy van!

Nem teszem meg azt a szívességet, hogy az érintett témával kapcsolatos bibliográfiát nyújtsak át Demeternek, csak néhány írásom, írásunk címét írom ide, további tájékozódás végett, hogy kiderüljön, mit is gondoltam, mit is gondoltunk az ő bunyózással eltöltött éveiben az iszlámról, a fundamentalizmusról, s ki mindenkivel volt akkoriban vitánk. Demeter kedvéért mondom: a politikai térfél mindkét oldalával vitatkoztunk akkoriban. Még az övéivel is! Úgy bizony! És akadt, aki azt mondta rólunk, hogy „Buda Péter és Gábor György hiszterizál, és elveti a sulykot.” (Nem árulom el, ki mondta, nézzen utána, rá fog lelni. Bízom abban, hogy Demeter egy igazi homo ludens.)
Néhány akkori írásunk címe, ami épp az eszembe jut:

• Bábeli nyelvzavar (2001);
• Szellemi kamikaze (2001);
• Az öngyilkos merénylő, a mártír és a filozófus (2002);
• Hamasz – (félhold)fényes győzelem (2006);
• Karikaturisztikus torzó (2006);
• A pápa, az iszlám és Európa válsága (2006);
• Leszerelési teológia – avagy csodagyűrű csak egy van – hogyan lehetséges ez? (2008);
• Tömeggyilkosok apologetikája (2016)

És két közös könyv, szintén azokból az évekből:

• Szabad egyház szabad államban (2006);
• A politika szolgálólánya (2009).

És ha nem verekszik össze a könyvtárossal, helyette inkább keresgél a katalógusszekrényben, még egészen biztosan több írásunkra rá fog lelni az iszlám és a fundamentalizmus témakörében. Jó olvasást, hasznos jegyzetelést!”

Kapcsolódó

A cikket, amire a reakció született, ide kattintva olvashatja, akit érdekel.

Orbánnak nem filozófusokra van szüksége, hanem hű és engedelmes alattvalókra, ennek iskolapéldája Demeter Szilárd