Banánköztársaság
Lehet, hogy lemaradtam valamiről, s újra összeállt az osztrák-magyar monarchia? – Hétvégi Jusztságok….
Ahogy manapság, úgy a múltban sem volt kifizetődő dolog felkerülni Juszt László célszemélyeinek listájára. Ha valaki, vagy valami beküzdi magát a névsorba, biztos lehet afelől, hogy az egykori televíziós mindig rajta tartja a szemét és azonnal reagál. Ezúttal nézzük, mi hozta ki az elmúlt pár napban a sodrából….
Ahogy manapság, úgy a múltban sem volt kifizetődő dolog felkerülni Juszt László célszemélyeinek listájára. Ha valaki, vagy valami beküzdi magát a névsorba, biztos lehet afelől, hogy az egykori televíziós mindig rajta tartja a szemét és azonnal reagál. Ezúttal nézzük, mi hozta ki az elmúlt pár napban a sodrából….
Pi…ba a finomkodással…
Szijjártó a magyar nagykövetek előtt tartott előadáson mondta:
“A parlamenti választás előtt „teljesen nyíltan fenyegettem meg” az EU tagállamainak nagyköveteit, hogy „ ne játsszanak helytartósdit, ne szervezzenek akciókat, ne mondjanak véleményt, egyszerűen ne avatkozzanak be”.
Így beszél egy igazi diplomata! Pi…ba a finomkodással. Ha meg nem tetszik gyertek ki a hóra! Miért hiszi bárki, hogy ezzel a viselkedéssel, barátokat lehet szerezni, tiszteletet lehet kivívni?
Lehet, hogy lemaradtam valamiről, s újra összeállt az osztrák-magyar monarchia?
“Orbán nem vett részt az uniós állam- és kormányfők rendkívüli videókonferenciáján, mert Kínában tárgyalt. Kérésére Karl Nehammer osztrák kancellár képviselte az ülésen. Az Európai Tanács először ült össze azután, hogy kitört a fegyveres konfliktus Izrael és a Hamász között. Az uniós vezetők álláspontjuk egységesítéséről tárgyaltak két órán keresztül.” 24.hu
Lehet, hogy lemaradtam valamiről, s újra összeállt az osztrák-magyar monarchia? Mi ez? Mondjuk, hogy egy eltorzult értékítélet alapján fontosabbnak tartotta Orbán a pekingi szereplést, de miután egy videokonferencia nem kíván személyes jelenlétet, az bármikor, bárhonnan lebonyolítható – lásd Szijjártó tengeri hajókázása közben lebonyolított üzleteit – simán leülhetett volna egy számítógép elé Pekingben is.
Így azt kell mondanom, hogy amit tett, az az uniós partnerek szemen köpése, hogy ne fogalmazzak durvábban. Olyan lépés, ami semmiképpen nem összeegyeztethető azzal, hogy az Unio és a NATO tagjai vagyunk, s ezt a mai napig a többség támogatja.
Így tehát Orbán az országgal is szembement , amikor negligálta a jelenlétet, s tüntetőleg egy nemzetközi körözés alatt álló emberrel parolázott. Bár adott ő már hazájában elítélt miniszterelnöknek, – a macedón Gruevszkinek – politikai menedékjogot. Sőt! A magyar állami szervek segítettek a szökésében is.
S kizárt, hogy nem Orbán tudtával!
Mégegyszer: olyan, hogy az osztrák kancellárt bízta meg a magyar érdekek képviseletével olyan cinikus, elfogadhatatlan lépés, ami semmiképpen nem egyeztethető össze az általa folyamatosan emlegetett szuverenitással. És – már elnézést, de – egészen egyszerűen bunkóság a partnerekkel szemben. Vagy így akarja kivívni a tiszteletüket?
Tudnék-e őszintén drukkolni a palesztin népért,
miközben minden porcikámmal kívánom a terrorcselekmények elkövetőinek megbűnhődését? Elítélhetem-e Izraelt, amiért meg akarja torolni az orvgyilkosságokat, a kíméletlen “kollektív terrort”? Jogos-e a “kollektív terrorra” adott “kollektív büntetés”? Elfogadom, hogy nem erkölcsös a kollektív büntetés, de akkor mi a válasz?
Ugyanakkor elgondolkodtat, hogy az arab államok, amelyek – tetszik, vagy nem – testvéreik a palesztinoknak vajon miért nem engedik be magukhoz a palesztin testvéreket?
Csak nem az áldozati bárány szerepét osztották rájuk, akiket majd jól meg lehet bosszulni egy gázai bevonulás után?
A megoldást én a palesztin állam vezetőinek kezében látom.
Egybehangzón állítják különböző források, hogy a két és fél milliós gázai övezetben 25.000 hamasz tag van. Ha tehát a két és fél millió rámutat és el/lefogja a huszonötezret – magyarán nem kollaborál – akkor nem lesz indoka Izraelnek fenntartani a blokádot, illetve bevonulni az övezetbe. Ha viszont a Hamasz elfoglalta a “Palesztin államot”, akkor ugyanott tartanak, mint minden más ország, amelynek a vezetése nem a nép érdekei szerint cselekszik… Egyszer egy fiatalember így fogalmazott, s én mélyen egyetértettem vele:
„Az a politikai rendszer, ami nem hajlandó tárgyalni, nem hajlandó a társadalom megszerveződő erőivel tárgyalni, az csak önmagának tehet szemrehányást később, amikor rálőnek. Csak magának! És nem a lövöldözőket kell, hogy terhelje a felelősség, hanem azokat, akik nem voltak hajlandóak a békés szándékúakkal tárgyalni… Aztán amikor majd kergetik őket az utcákon, azt fogják mondani, hogy akik kergetik őket, azokat terheli a felelősség. Egy nagy fenét! Őket terheli, akik belekényszerítik az embereket, hogy csak elkergetni lehessen őket.”
