Kerítésen innen
Szász Júlia: tisztázzuk, Vidnyánszky több állítása nem felel meg a valóságnak
Vidnyánszky Attila, a közszolga, aki feltétel nélkül bírja a jelenleg regnáló kormány és közvetlenül Orbán Viktor éppen „békemisszióval” foglalatoskodó miniszterelnök bizalmát és támogatását Szász Júlia, az emlékezetese Nemzeti Színházban történt baleset egyik áldozata szerint „nem fejtette ki a valóság minden részletét” az ügyükben minapi megszólalásában.
Halk kérdés: Horváth Lajos Ottó -a másik színész, akit baleset ért- hallgatása az ügyeben azt jelenti, hogy vele szemben másként járt el az igazgató?
„…némely állítás nem teljesen felel meg a valóságnak…”
A mai napon olvastam Vidnyánszky Attila nyilatkozatát az origo.hu-n, amiben az Udvaros Dorottyával megjelent interjúra reagál. A cikkben olvasható némely állítás nem teljesen felel meg a valóságnak, ezeket most tisztázni szeretném. A Nemzeti Színházban történt baleset egyik áldozataként ezen a ponton fontosnak érzem, hogy megszólaljak
– kezdte közösségi oldala bejegyzését Szász Júlia.
Vidnyánszky a következőket állítja:
“Na de a lényeg: miközben az interjúban elhangzik, hogy a két balesetet szenvedő színészünk a mai napig nem kapott kártérítést, a tény az, hogy eddig november óta fejenként több mint ötmillió forintot kaptak – a táppénzen felül, különböző jogcímeken.”
A Nemzeti Színház a mai nappal bezárólag kéthavi fizetést (összesen 988 922 Ft) folyósított számomra. A baleset óta táppénzen vagyok. Munkabaleset esetén 100%-os táppénz jár, ám a színházzal kötött szerződésem és az abban szereplő adózási formám miatt (ekho) a táppénzem összege kéthetente 90 050 Ft.
“A pénteki napon bekövetkezett, nagyon sajnálatos baleset után már hétfőn kéthavi fizetést utaltunk át nekik, és azóta is folyamatosan utalunk.”
November 10-én történt a baleset, ebből kifolyólag a teljes novemberi fizetésemet már nem kaptam meg. November 21-én érkezett a számlámra egyhavi munkabér segélyként, majd december 14-én ismét átutalták egyhavi béremet. Azóta nem utaltak. A balesettel összefüggésben az alábbi összegeket kaptam januárban a biztosítótól (a színház csoportos személybiztosítása):
- 10 000 Ft (csonttörés)
- 10 000 Ft (keresőképtelenség)
- 50 000 Ft (gyógyulási támogatás)
- 30 000 Ft (kórházi tartózkodás 11.10 – 11.15.)
- 75 000 Ft (kórházi tartózkodás 11.20 – 12.04.)
- 100 000 Ft (műtét)
Összesen: 275 000 Ft. Világosan látszik, hogy a táppénzen kívül folyósított összeg meg sem közelíti, nemhogy meghaladja az 5 000 000 forintot. Kártérítést nem kaptam, még folyamatban van a megegyezés.
“…azt nem ismerjük el, hogy kizárólagos felelősség terheli a színházat. Ha ilyen esetben kizárólagosságot állapítunk meg, precedens értékű lesz. Itt a színész is hibázott.”
Jelenleg még tart a rendőrségi nyomozás a balesettel összefüggésben. Az illetékes szervek meg fogják állapítani, hogy kik a felelősök. Vidnyánszky Attila nem állapíthatja meg, hogy ki hibázott, ez nem az ő tisztsége.
“Mellékszál, de a Dorottya által nagyvonalúan nekem tulajdonított mondat nem tőlem, hanem egy általa is nagyon szeretett színésznőnktől származik: a színésznek meg kell tanulnia a díszletet. Dorottya úgy adja a számba ezt a mondatot, hogy pontosan tudja, valójában kitől származik.”
Azt, hogy a színésznek meg kell tanulnia egy-egy díszletet használni, Vidnyánszky Attila nyilatkozta egy decemberben megjelent Magyar Nemzet-es interjúban, ahol nem hivatkozott senkire, nem idézett, tehát ő mondta, senki nem adta a szájába. A színésznő, akire utal, egy teljesen más helyzetben és más szövegkörnyezetben úgy fogalmazott, hogy a díszlet veszélyes volt, ennek ellenére megtanultuk használni.
“Egy színházi előadás az életet ábrázolja, és az életet is meg kell tanulnunk. Az élet és a színház tényleg veszélyes üzem. A zenekari árkokhoz sem tesznek ki korlátokat sehol a világon, de az intézményvezetők – érthető okokból – mégsem változtatnak.”
A színház valóban veszélyes üzem, és éppen azért vannak szigorú szabályok, hogy az esetleges balesetek kockázatát a minimumra csökkentsék és a dolgozókat megóvják. Ezek a szabályok írják elő azt is, hogy pontosan hova, és milyen korlátok kellenek egy díszletben”
-fejeződik be a színésznő bejegyzése.
Emlékeztetőül…
2023 novemberében a Rómeó és Júlia előadása közben történt a baleset:
Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia négy métert zuhant a díszlet vastraverzéről, Szász Júlia többszörös törést szenvedett, és potenciális életveszélybe került az időközben kialakult légmell miatt, színésztársának a keze sérült meg súlyosan.
Vidnyánszky Attila, a színház vezetője először benyújtotta a lemondását, de nem sokkal később ezt visszavonta, mert szerinte nélküle nem működne a színház.
Csak úgy….
Ide kívánkozik Lengyel Tamás legutóbbi Facebook-bejegyzése:
„…Inog és omladozik a hazugságból tákolt narratíva. De azért nagyon durva, ahogy gátlástalanul és részvétlenül hauzdozik Vidnyánszky Attila. Ennyire igaz az is, hogy nem lojalitas alapján osztogatják a poziciókat, hogy új szakmai egység született, hogy nincs kivattázva a nemzeti nézőtere, hogy nem b@szta tönkre a függetleneket és a teljes színház szcénát.
A rendszer hálás a lojalításért, látszik ez is, hiszen Attila 1 kurv@ milliárd forintot kapott egy film elkészítésére, miközben nem is filmrendező, a filmrendezők, akik viszont viszik Magyarország hírét meg a kispadon, kisemmizve ülnek.
Csak gratulálni tudok azoknak, akik még ezután is közösséget vállalnak Vidnyánszkyval.
„Most komolyan, miert nem fog össze a színházi szakma? Miért csinál mindenki úgy, mintha ez az egész nem az ő ügye lenne?? Minek kell még történnie ahhoz, hogy azt mondjuk közösségileg, elég volt? Úgy fordítja el a fejét mindenki, mint amikor egy magát összeszart, szerencsétlen hajléktalan elesik a zebrán és segíteni kéne, hogy a busz ne menjen át rajta. Úgy teszünk, mintha nem láttuk volna… Ilyenek vagyunk basszus. Részvétlen, cinkos, gyáva szarok.”
Szerző
