Kerítésen innen
Szász Júlia: egy órán belül kétszer megnyomni a nővérhívót, felér egy öngyilkossággal
Szász Júlia színésznő szerda este megosztotta Instagram-oldalán a korábbi telefonos jegyzeteit, amelyekből kiderül, hogy mit élt át egyik este a Semmelweis Egyetem traumatológiai osztályán a Nemzeti Színházban történt súlyos balesetet követően.
„Az éjszakás nővérek nem sz*rral gurigáznak…”
„Kiabáló bácsik, fulladozó nénik – vagy fordítva. Mellettem Katalin combnyaktöréssel elmesélte az egész életét, informatikatanár volt, a férje matematikus, Kijevben tanultak, sokat jártak színházba stb. Nagyon fáj neki. Nekem is. Zsibbad az egész lábam, szúr, nyilall, semmit nem értek a fájdalomcsillapítók”
– írta a színésznő. Hozzátette, hogy hamarosan ki kell mennie a mosdóba, ami egy hosszú és nehéz út lesz, és egyedül nem fog neki menni.
Nem tudom, hogy megvárjam-e, és akkor kérjek fájdalomcsillapítót is, vagy most. De akkor nemsokára megint kell szóljak, és egy órán belül kétszer megnyomni a nővérhívót, felér egy öngyilkossággal. Nem segít a people pleaserségem, »csak nehogy gondot okozzak, esetleg teher legyek«.
Az valóban szörnyű lenne. Mondjuk van kitől félni. Az éjszakás nővérek nem sz*rral gurigáznak. Néha az az érzésem, hogy csak fitogtatják a hatalmukat, hogy ők a Segítő Istenek, akik csak akkor nyújtják ki a kezüket, ha jól viselkedünk – vagy jön az ‘ejnye-bejnye, drágám, tessék ezt abbahagyni, vagy lekötözöm’
– írta, majd hozzátette, hogy részben jogosan, mert emberfeletti, amit csinálnak, és az öregek tényleg kezelhetetlenek. Ezért úgy véli, célszerű mindenkivel ezt a büntető-kontrolláló-anyáskodó hangnemet megütni, hiszen az működik – fogalmazott ironikusan.
„De vannak közöttük, akik egyszerűen csak frusztráltak és gonoszak. Erre majd visszatérek”
Panaszait is felsorolta: égett a gyomra, a lába pedig elviselhetetlenül fájt. Szobatársáról is ejtett pár szót:
„Most meg a pelenkájában turkál. Na, ugye, ezek az idősek nem komplettek. Hál’ Istennek, én fiatal vagyok, ezt körülbelül 600-szor hallottam, mióta itt vagyok. »Tiszta tudatú, fiatal nő« ráadásul. Hát, tesó, nem tudom… Fel a fejjel! Ebcsont beforr – vagy valami. »Fél év múlva már táncolni fog a színpadon« – de vajon akarok? Nehéz kérdés. »Majdnem szerelem volt, egy lépés volt csak az ég(?)« – ordítja a rádió, én meg koncentrálok, hogy összeszorítsam a farpofáimat”
– írta Szász Júlia.
Emlékeztetőül….
A magyar színházi élet egyik legsúlyosabb balesetében sérült meg 2024 november elején, előadás közben, a Nemzeti Színház két színésze, Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó. A baleset a két színészt a Rómeó és Júlia előadása alatt érte a színpad és kulisszák határán: a vastraverzekkel felépített díszlet felső emeletéről zuhantak több – egyesek szerint négy – métert hátrafelé, és olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy mindkettejüket meg kellett műteni, fizikai és mentális rehabilitációjuk akár hónapokig is eltarthat. Bár Szász Júliát a baleset után pár nap elteltével hazaengedték a Semmelweis Egyetem klinikájáról, néhány hét múlva mégis visszakerült a kórházba. Azóta már újra otthon folytatja a felépülést.
A történteknek egyelőre „nincs felelőse”, éppen ezért kártérítést sem kaptak még a színészek.
A biztonságért egyértelműen a színház igazgatója és a darab rendezőke a felelős,
(ebben az esetben a kettő egy és ugyanaz) ezzel szemben a vizsgálat azt állapította meg, hogy nincs egyszemélyi felelős. Vidnyánszky reakciója erre:
„Örülök, hogy ez lett a vizsgálat eredménye, mert nagyon fájt volna, ha valamelyik munkatársamra rá lett volna égetve a közvetlen felelősség.„
A felelősség elhárításának ilyen magas foka szerintünk arcpirító . És ezt még tetőzte azzal az üzenettel a még ágyban fekvő színészeinek:
„Meg kellett volna tanulnotok használni a díszletet, és akkor nem estetek volna le.”
fotó: Cseri László
